BélSzín »

2008. október 7.
-evőTonno Pasta Bar
BélSzín: piros kockás szív hajtja

 

Mindössze fél tucat asztallal várja az olasz konyha szerelmeseit a Tonno pasta bár, a sokat látott Dobó utcai ingatlanon. Itt virágzott az Ódry fagyis, aztán lett remek kocsma, igazi szigetlakó személyzettel, majd eljelentéktelenedve várta a feltámasztást. Ez utóbbi sikeresnek tűnik. Egy szombat este tértünk be a Tonno-ba, ahol épphogy egyetlen asztal árválkodott átmenetileg. Rendes piros kockás kivitelben, ahogy az egy trattoriától illik.

Az étlap igen kusza, mondhatni olaszos. A pálinkák deciben meg üvegben vannak megadva, ami kis értelmező beszélgetés után kiderül, hogy nem úgy van, a borokból csak Thummerer, ami jó, de kicsit ár-idegen, meg mi az, hogy nincs lédig? Mi az, hogy nincs olasz? Az ételek hamar áttekinthetőek, olaszosan világos: leves, pasta, húsos, desszert, meg egy kis sali. Osso Bucco (velős borjú lábszár) sehol, ami szomorú, de ezt csak önzésből írom. Egyébként is, a hely inkább a déli vonalat viszi, mint a Mayland környékit. Kérünk carbonárát, bolonyait, marha sztéket, négy sajtos salátát gyümölcsökkel.
A felszolgálás olyan, mint egy toszkán házi vendéglőben. Nem tudjuk, hogy a tulaj lánya mosolygott-e ránk, de a pincér szakma olyan távol állt tőle, mint pizza a kenyérlángostól. A kedvesség, tenni és megfelelni akarás azonban feledtette azt a kozmikus bénaságot, amivel bőven meg áldották a plac tündérét. Például a marha hiányát tíz perccel a rendelés után vallotta be, a fokhagymaleves eltűntével együtt. Olyan természetességgel keverte a bubis és mentes vizeket, mint amerikai Budapestet és Bukarestet. És mégis! Mégis jó volt ránézni arra a szeretetre, ahogy egy darab (!) pohárral rohangált a csigalépcsőn, és minden rendelést szívesen meghallott. Mindenkihez volt egy mosolya.
A marha helyett megalkudtunk egy csirke gnocchival (kiejtve, könyörgöm: nyokki!), gorgonzola sajtmártással. Nem mondhatni, hogy hamar érkezik, de látszik a holmin, hogy nem a szakács bénázta el az időt, mert már jó ideje pihenhettek tésztáink a hatalmas tálban. Az a keményre főzött olasz tészták jellemzője, hogy érdemes tálalás után nyomban legyűrni, mert különben felszívja a szószt, meg mindent, amit a táljában talál. Ezért szoktak ízlés szerinti főzőlevet löttyinteni rá. A mienk megszívta, de állíthatjuk, hogy élvezeti értékén ez nem rontott. Az ehetetlenül brutális adagon látszott, hogy nem olaszos előétel-gyomornak szánták, hanem a magyar faláshoz szokott bendő bélelésére. A csirke hibátlan, ízletes, a gnocchi maga a tökély, a sajttál meg szemtelenül gazdag és 900 forintos árával pimaszul megérős. Van rajta minden olasz sajt, ami számít. A zabálás végén „kutyacsomagban” vihető haza a maradék, amely napokig ellát egy átlag családot élelemmel.
Az a jó a Tonno pasta bárban, hogy az akar lenni, ami. Egy kedves hely a belvárosban, ahol nem a pénzünket akarják elvenni, hanem azt szeretnék, hogy minden nap ott legyünk. Ez nyilván képtelenség, de nem lennék a turisták helyében, amikor hirtelen ötlettől vezérelve szeretnének helyet kapni Tonnoéknál.
Nyilván sokat javíthatnak a kínálaton, a suta felszolgáláson, a röhejes étlapon, de a hozzáálláson semmi esetre sem. Az ugyanis kitűnő. Ha van egy szabad estéjük, és nem vetik meg az olasz konyhát, az olaszos vendégszeretetet, a szívvel-lélekkel berendezett otthonos helyeket, és nem flancolni járnak a vendéglőkbe, hanem örömködni, akkor szívből ajánljuk a Tono Pasta Bárt a Dobó utcában.

Hozzászólások

Szóljon hozzá Ön is!


Nincs bejelentkezve, így hozzászólásai csak moderálás után jelennek majd meg. Hozzászólásának azonnali megjelenéséhez be kell jelentkeznie. Ha még nem regisztrált felhasználónk, akkor regisztráljon!


2008.12.10. 13:45:42   válasz írása
Bekiabáló#1  Nekünk első látogatás után ez a hely lett a kedvenc a városban. Ez egy stílus, egy élmény! Isteni a konyha, a felszolgálás nagyon barátságos. A kívánság fogásokat pedig csak ajánlani tudom. A szakácsok Mesterek!
Frigó
Érkezett válaszok ...