szerda, szeptember 8.
ma, csütörtök, szeptember 9.
BélSzín
2010. május 22.
Zsálya Bisztró
Eger rejtett kincseiről a hivatalos városi imázs építői rendszeresen beszélnek, sorolják a sztereotip romantikát, vagy éppen az aktuális liblinggel kérkednek. Vannak azonban olyan kincsek, amik csak úgy léteznek, önmaguktól, önerőből, hivatalos segédlet nélkül, vagy éppen annak ellenére. Őket nem szokták kitüntetni, nem viszik pesti bemutatókra, önfényező összejövetelekre. Ilyenek voltak a Kádár-rendszert túlélő, sőt, bizonyos értelemben abban kiteljesedő fagyisaink (Ódry, Harmos, Sárvári, Jászai stb.), és ilyen az Egerben kétség kívül létező séf generáció, amelyik megpróbál szembemenni a közhelyes egri trenddel és időről-időre felbukkan (majd elbukik) egri éttermekben.
2008. szeptember 9.
PARTEDLI
Mielőtt leenné magát a tisztelt olvasó, fontos dolgokat kell, hogy megosszunk Önnel.
A BélSzín, az Egri Szín gasztro-kritikai rovata. Véleményt közöl, mely az adott helyen, adott időben tapasztaltakra vonatkozik.
Újságírói vélemény és nem szakértői, netán köjálos vizsgálati eredmény. Fontos ezt kimondani, mert néhány odakozmált kocsmáros viccesen borul ki, perel és dühöng és védi a „szakmát”, amelynek szabályiból mi csak annyit ismerünk, hogy jó volt-e amit enni kaptunk, avagy pocsék. Ha jó volt, akkor szerintünk miért, ha vacak, akkor szerintünk mitől. A többi hitünk szerint sallang.
A kritika a közösség érdekeit szolgáló újságírói műfaj, segít eligazodni. Nem verdikt, megfellebbezhetetlen ítélet, hanem vitatható, szubjektív állásfoglalás. Akik vitatni akarja, annak szívesen adunk egy tálcányi helyet, hogy ossza meg az egriekkel véleményét ő is.
Az Evő, nem álnév, hanem azon kollégáink kritikusi neve, akik saját költségükön, befolyásoktól mentesen, és a műfaj sajátosságainak megfelelően inkognitóban kóstolgatják az étkeket.
Imola
|
Etetés a völgyben
|
Mindössze fél tucat asztallal várja az olasz konyha szerelmeseit a Tonno pasta bár, a sokat látott Dobó utcai ingatlanon. Itt virágzott az Ódry fagyis, aztán lett remek kocsma, igazi szigetlakó személyzettel, majd eljelentéktelenedve várta a feltámasztást. Ez utóbbi sikeresnek tűnik. Egy szombat este tértünk be a Tonno-ba, ahol épphogy egyetlen asztal árválkodott átmenetileg. Rendes piros kockás kivitelben, ahogy az egy trattoriától illik.
Vannak olyan biztos pontok az egri lét egén, amelyek említése generá¬ciókon át megfelel ama bizonyos „félszavaknak”, amelyekből megértjük egymást. Ilyen a: Szantó. Mindenki tudja miről beszélünk a múlt század elejétől a mostani elejéig.
Félreértés ne essék az Old Jack’s nem az, aminek látszik. Mert aminek látszik, az a rendszerváltás műmájer enteriőrje, az angolosnak vélt kamu díszlet – megberhelt varrógéppel, kibelezett rádiókkal és gusztustalan gipsz mütyürökkel. Angolvörös korrajz, abból a nem-is-olyan-régből, amikor a tenni és boldogulni akaró vendéglősök a pub kultúrában látták a nyugatos kínálat megteremtésének eszközét. 
Az Érsek-kertben, az önemésztő tűzbe menekült műemlékszerű sörkert helyén úri kaszinót álmodott a 90-es évek málnazselé-öltönyös, makkos cipős újgazdag elitje.
Szó se róla nagyot változott a Szépasszony-völgy az elmúlt években. A büfésor oda lett, keletkeztek WC-k és sok pincében igényesítették az enteriört. Itt-ott megjelentek az iható borok, sőt belepingáltak a völgy közepébe egy wellness szállodát, ami nyilván unikális ötletnek számít, mert nincs annál nagyobb kikapcsolódás, mint egy ordibáló kocsma közepén relaxálni. Bacchus kikerült a ketrecéből, nyilvános tűzrakókkal is szépült a völgy.
A minap betértünk a HBH-ba. Volt idő, amikor rendszeresen kortyolgattuk itt ászokolatlan, azaz szűretlen söreinket. Akkor persze még duruzsolt a látvány serfőzde, kihívóan szólt a sramli és teltházas zsivaj ülte meg a termet.
Egyre többen gondolják úgy, hogy a vendéglátás nem a könnyű és gyors pénzszerzés forrása, hanem életforma, hivatás. Az igényesség nem elpazarolt energia, hanem jó befektetés. A minőség nem valami úri huncutság, hanem keresett cikk, még akkor is, ha a vevőkör korábban nem is ehhez volt szokva. Könnyű megszeretni a jót.
Mit tagadjam, járunk a Westernbe. 
Nem kis hírveréssel adta az egriek tudtára az Arany Dió fogadó, hogy most már ő csaknem trattoria, igazi olasz éttermecske, valós talján személyzettel és szaktudással. Specialitásai a halak, meg a tészták.