szerda, szeptember 8.
ma, csütörtök, szeptember 9.
SzínKritika
2010. augusztus 6.
Jöttek, mi újra láttuk, s meggyőztek – az Egri Csillagok a várban
A Bástyasétány 77. c. operett elmaradása miatt az Egri csillagok az utolsó nagy előadása az Agria Nyári Játékoknak. A tegnapi, első előadásnapon az egriek szívét és lokálpatriotizmusát is simogató darabot állva köszönte meg a közönség. Volt minden, amely egy könnyed, nyári színházi élményhez kell.
Hírlap Színház - 2010 május
|
Mérlegen a Gárdonyi
|
A hétfő, de talán a Monodráma Fesztivál eddigi legjobb előadását láthattuk este a stúdiószínpadon. Igazi monodrámát. Egy kivételesen jó darab találkozása volt ez egy kivételesen jó színésszel. Örömteli és sokáig emlékezetes találkozás.
A szombaton kezdődő V. Nemzetközi Monodráma Fesztivál első „nagyszínpados” vendége Eszenyi Enikő volt. A művésznő A gyönyörben NINCS középút c. estjén kicsit rájátszva nőiességére nyitotta ki és feszítette végig a sanzonokon, operetteken nevelkedők és csámcsogók pupilláit, de azzal, hogy megtalálta a 21. századi, önmagát felépítő és néhány ironikus gesztussal le is romboló hősnő figuráját, beletalált a közönség „másik” felének szívébe is.
„Figyelem! Ne közelítsük az alábbi művet a jó öreg Sztanyiszlavszkíj mester iskolájában tanult elvárások szerént, mert ez gátja lesz az élvezetnek. Ne várjunk társadalmi mondandót, írói üzenetet. Ne várjunk semmit. Dőljünk hátra kissé, tartsuk a kéziratot a lehető legmesszebb a szemtől, s legközelebb a szívhez, gyomorhoz és lejjebb. Nem baj, ha képtelenség.” – szól Horváth Péter, a darab írója műve legelején..jpg)
Azt mondta a minap egy egri gimnázium tanára a gyerekeknek, hogy aki színházba szeretne menni, annak az egri teátrumot nem ajánlja, mert ott – így mondta –, még folyik az útkeresés. A kitűnő egri tanárember láthatóan már megtalálta az ő útját, mint forgalmi rendőr, az egri társulat, hála Tháliának meg még keresi azt. Merthogy ez a dolga a művészetnek. Utat keresni, egyben utunkról beszámolni, mintegy görbe útinaplót tartva elénk úti és útszéli élményeinkből. Az egriek erre vállalkoztak, fergeteges sikerrel.
Áttörésnek nem, de egy besüppedésbe torkoló falnak rohanásnak beillik a Téboly. Mérföldkőnek pedig nyugodt szívvel mondhatjuk. A Tánc Tagozat immár bizonyosan nem mondvacsinált, normatíva vadász szépségtapasz, hanem egyenrangú formálója az egri Gárdonyi Géza Színház imágójának.
A Babszem Jankó Gyermekszínház új előadással készült a nyárra. A Hisziapiszi Kapitány kalandjai c. mesejáték hozza az eddigi színvonalat, nem szájbarágós, hanem zenés-táncos történet gyerekeknek. Meg egy kis fantázia-nyelvjáték a felnőtteknek.
Komédiára hív a színház, jól esik nevetni. Válság ide, aktuálpolitika amoda, nosza, majd ők hozzák nekünk a letörölhetetlen vigyort. Oroszosan, brit átiratban. Közben kiderül nem a nevetésé lesz a főszerep. Ahhoz túl meleg van. 
Nyomozásra invitál a Gárdonyi Géza Színház. Krimit régen láttunk, kíváncsian ülünk be a nézőtérre. Aki olvasott Raymond Chandlert tudja, nem a könnyed poénoké lesz a főszerep. Figyelni kell majd, csavarok és pofonok várhatók. Az Elkéstél, Terry!-t egy pesti út alatt, a vonaton végigolvashatjuk. A színházban azonban nehezebben és sokára derül fény a rejtélyre. Nagyon sokára. Nagyon.
Egy színházunk van. Féltjük, de nagyon. Óvnánk a széltől is, hát még a változástól. „Járt utat járatlanért…”-ban gondolkodunk sokszor. Aztán Csizmadia Tibor elővarázsol valamit, s hol egy háztetőt kapunk, hol meg elsőre oda nem illő dolgokat. Valahogy mégis jól működik minden. A legújabb kunszt: ha már tagozatokban kell gondolkodni, legyen tánctagozat Egerben! Na ja, kell a balettkar. Aztán döbbenten olvassuk: itt ezek az emberek nem a színészek mögött fognak színpadképet alkotni, hanem beszélnek és játszanak. Akár címszerepet is.
Vegyünk egy mesét, és felejtsük el, hogy az ami. Tegyünk hozzá kiváló színészeket, remek rendezőt. Bolondítsuk meg több, mint ötletes díszlettel. Válogassuk ki és szórjuk hozzá az odaillő jelmezeket, majd az egészet itassuk át bő kreativitással.
1943. június 1. A Vígszínházban bemutatják Eisemann legújabb operettjét, a Fekete Pétert. Ezen a napon egy német Junkers 88-as megpróbálja lelőni Winston Churchill repülőgépét, pontosan egy héttel ezelőtt nevezik ki Josef Mengele-t Auschwitz orvosi vezetőjének és a következőket írja az egri napilap, az Eger: „A miniszterelnök bejelentette a szociális reformokat s az árszínvonal rendezését. Nem lesznek választások – felemelik a fizetéseket és a munkabéreket” Megtudhattuk, hogy disznótorra készül a Vadászkürt vendéglő az Érsek u. 4. szám alatt, az utolsó oldalon meg ez olvasható: „Ragályi Elemér színházi titkár és felesége tegnap megkezdték a bérletek gyűjtését…A színház igazgatósága kéri a város közönségét, hogy a kiadó szobák címét közöljék a színház gondnokával…” Ugyanitt statisztákat keresnek.
Hát ezért kár volt. Ritkán látni ennyi munkát elszivárogni a világot jelentő deszkák repedéseiben.
Ma már mindenkinek van személyi edzője, trendi étrendje, kurva kondi bérlete, csak éppen az egészséges önismerete és a hiúságot levetkőző önmaguk elfogadása hiányzik. A hétfői Hírlap-Színházból ellenben nem sok minden hiányzott, az alkalmi mini társulat színészei – különösen Bozó Andrea – kivetkőztek magukból.
Tipikus léptekkel érkezik egy ember, és kiszól: "Az előadás ma elmarad! Maguknak senki se szólt?" A közönség bámul, nem moccan. Inkább nevet. Esze ágában sincs kimenni. Azokkal a tipikus léptekkel a nézőtér elé csoszog a férfi kopott köpenyben és kinyúlt atlétában, és értetlenül látja, hogy a közönség marad a helyén. Persze, hogy marad! Hülye lenne bárki is kimenni, amikor Kern Andrást láthatja a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán.
Egy dobos és egy táncos a színpadon. Magyarország egyik legjobb táncosa és dobosa. A darab két, a színpadon egyenrangú művész találkozása a rezgések, a ritmusok és a test hullámai által. Az előzetes félelmekkel ellentétben zenész és táncos egyaránt enged a másiknak, és a távolságtartásból fakadó külön monológok helyett folyamatos párbeszéd és egymásra találás a darab. Igazi kuriózum.
„Nesze hülye paraszt itt egy sor, mondjad velem és jól szórakozol.” – Sicratman 
Az elmúlt hétvégén mutatták be az Agria Nyári Játékok keretében, a La Mancha lovagja című zenés színművet, a Magyar Színház előadásában. Az Iglódi István által rendezett darab sztárjai Jegercsik Csaba, Rancsó Dezső, Auksz Éva, Őze Áron voltak.
A sötétben világító cigány kifejlesztésén dolgozik egy Heves megyei falu világosban sötétlő képviselőtestülete. Ehhez a világhírű orvos, dr. Ház tudására van csupán szükségük, meg némi magyar petesejtre. A világító cigány azért jó, mert a polgárőrök éjszaka könnyebben észreveszik. 
A hetvenes években a Berva krómozójába vitte minden egri motoros a deknit, meg a kipufogócsövet, hogy ott fusiban, fénylő csodává varázsolják a Jawák és MZ-k leharcolt alkatrészeit. A baráti ár néhány százas, vagy egy kis pálesz volt, de akadt, akinek csak haverságból suvickolták ki a cuccát. Nekik volt a legnagyobb galván-kádjuk a környéken. Állítólag valami ezüst lemezt kellett volna a szájukban tartani, mert a fémgőzök hamar tönkretették a fogakat.
Pedig de nagy színész lehetett volna. Csak valami közbejött. Most pedig, mikor már túl van az üveg-hegyen, esélye sincs arra, hogy kijusson a gödörből. Gondosan lépkedi végig a mérföldköveket, stációkat, hogy lecsússzon oda, ahonnan már csak az újabb pohár a menedék.
Nem mindig jó, ha az ember kíváncsi. Gyerekkorunkban ilyenkor fogjuk meg a forró vasalót, vagy merészkedünk közel a konnektorhoz. Persze ilyenkor találkozunk a legszebb dolgokkal is. A kíváncsiság mindenkiben benne van, de egy idő után el-elfojtjuk, s csodálkozva látjuk, ha kisgyerekek a számunkra természetes dolgokra mosolyognak, s az ismerkedés óvatos lépéseivel fedezik fel a világot. 
1988-ban Irak csapást mér Teheránra, itthon pedig mindenkinek világossá válik: elfogyott a pénz. 1988-ban a Vígszínház (is) komoly pénzszűkével küszködött. Talán ezért, talán nem, de csupa régi, kopott dologgal töltötték meg a színpadot. Meg remek színészekkel. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán zenét írtak nekik, utóbbi Horváth Péterrel szövegkönyvet is. 1988-ban megszületett a Vígszínház talán legsikeresebb előadása A Padlás. Vidéki színházak is sorra tűzték repertoárjukra a musicalt. Egerben 17 év és 147 előadás után leporolták a díszletet, jelmezeket, szövegkönyvet és 5 új szereplővel, de ismét Hegedűs D. Géza rendezésében látható a félig mese – félig musical.
Olyan ez, mint amikor Wichmann Tamás, a kenus, az olimpiai döntő második felében feladta. Fair Play díjat kapott, de a világ akkori legjobb kenusa soha nem lehetett olimpiai bajnok.
Az Egri Kulturális és Művelődési Központ Forrás Gyermek és Ifjúsági Háznak színpadán időről időre felbukkan a városban üde színfoltnak számító Babszem Jankó Gyermekszínház. 
Minden látszat ellenére, a Nagyratörő komoly vállalkozása Csizmadia Tibornak. Olcsón megoldva a kritikát: nagyratörő szüzsé, nagyratörő rendezés, nagyot üzenni akaró mű. 