Folyamatosan fogyasztunk, vásárolunk, használunk és elhasználunk. Pazarolunk, anélkül hogy átgondolnánk milyen mintát is követünk. Gyakran nem is tudatosan tesszük mindezt, csupán rossz berögződésből. Így lestük el anyutól, meg aputól. Mégis felmerül a kérdés, hogy a nagyanyus mégis hogyan csinálhatta? Szeretnénk rávilágítani néhány sarkalatos pontra, hátha egyre többen megtesszük az első lépéseket a zöldebb jövőért.

Egy generáció alatt kilépett a fogyasztás a normális medréből. Gondoljunk bele, hogy nagyszüleink hetente egyszer ünnepeltek hússal, nem ettek reggelire, ebédre és vacsorára hústermékeket. Amit megvásároltak pontosan tudták honnan jött, nem akartak tél közepén szőlőt enni, és megtanulták hogyan lehet beosztani, befőzni, eltenni. Erény volt a takarékosság. Ez a legújabb generációban elveszett. Nem számít, honnan érkezik a termék, milyen csomagolásban kerül elénk, a lényeg az, hogy a ”legtrendibb” legyen. Márkafüggők lettünk (de nem szeretnék általánosítani).

Beszélhetünk élelmiszerekről és elektronikai cikkekről egyaránt, nem küldhetjük iskolába gyermekeinket csak a legmenőbb telefonokkal és a legújabb csomagolt élelmiszerekkel. Szükségünk van rá. Apple-el könnyebb csajozni, mint bio-almával. -Há mér'?  -Hummer. Helyes ez a tendencia? Próbáljunk meg hatással lenni gyermekeinkre, vagy akár szüleinkre, hogy átlássák, nem ezek a tárgyak teszik értékessé egyéniségüket. Tegyük fel a kérdést, hova kerülnek ezek a termékek három éven belül, biztosan ráébrednek ezek feleslegességére. Ne hagyjuk elveszni a tudást, beszélgessünk idősebb rokonainkkal, ők hogyan csinálták, biztos tanulhatunk tőlük.

Hogyan viszonyuljunk a reklámtáskákhoz és műanyag zacskókhoz? Elcsépelt témakörnek hangzik, hiszen 2009-óta a figyelem középpontjába kerültek a nagy környezeti veszélyt jelentő bevásárló szatyrok. Azonban azon kívül, hogy a legtöbb szupermarketben fizetnünk kell a reklámtáskákért, ezért anyagi megfontoltságból magunkkal visszük sajátunkat, nem esik szó a téma lényegéről. Szuperzöldek lettek a hipermarketek is, mert biológiai úton lebomló szatyrokat adnak, amikenek 100 évnél nem is kell több, hogy ez a folyamat véghez menjen (oxigénmentes környezetben).

A polimer zacskók 90%-a élővizeinkben és erdőinkben landol, hiszen könnyű súlya és formája miatt a szél könnyedén felkapja és messzire repíti. Az állataink meg akaratlanul beleakadnak, és sérüléseket szenvednek tőlük. Tegyük fel magunknak a kérdést: mennyi zacskót használunk egy vásárlásnál, és miért is van szükségünk rá? 

Kezdjük a zöldség és gyümölcspultnál. Kell egy zacskó a burgonyának, egy a hagymának, egy a paradicsomnak… Miért? Azért mert szétgurul, esetleg nem tudom lemérni nélküle, vagy a pénztáros nem tudja lemérni csak zacskóban? Téves elmélet. Kipróbáltuk és a mérlegek nem csak csomagolt árut képesek lemérni. Vegyük a fáradtságot és figyeljünk oda erre a rossz szokásra. Máris megspóroltunk a környezetnek 6-7 lebontandó feladatot vásárlásonként. 

A következő zacskók a pékáruknál kerülnek elő. A boltok nagy százalékánál megvan a lehetőségünk, hogy egyszerű papírba csomagoljuk kenyérféleségeinket, de senki nem fog csúnyán nézni ránk, ha magunkkal visszük saját kis vászon táskáinkat, amelyek egy életen át tárolhatják friss péktermékeinket. Aztán megyünk tovább, a sajt- és hentes pulthoz. Mennyit szeretne hölgyem 20-30 dkg? Zacskóba be, matrica rá. Kíváncsi lennék, hogy hova kerül a húsos zacskó, biztosan nem használja újra senki. A sajtok fólia csomagolása pedig mintha kifejezetten egyetlen egyszeri kibontásra lenne szavatolt. Nem baj majd otthon kibontom és becsomagolom egy újabb fóliába. A kedves eladók nagyon szívesen belehelyezik ezeket a termékeket is egy magunkkal vitt zárható műanyag dobozba, amit rengetegszer fel tudunk használni, megvédi termékeink frissességét, csak annyi kell, hogy még otthon átgondoljuk, mit is szeretnénk vásárolni, és magunkkal vigyünk párat.

 

Ne legyünk lusták, hogy ezeket az apró lépéseket megtegyük a zacskótlanításért! Próbáljunk piacon vásárolni, házi termékeket, keressük meg a forrást, tudjunk meg minél többet a vásárolt termékeinkről, és ne a legegyszerűbb impulzusvásárlást kövessük, mert nem marad élhető környezet gyermekeink számára! Nézzünk utána honnan szállították a terméket és válasszuk azt, ami nem a világ túloldaláról került hozzánk. Gondoljuk át, minek mikor jön el az ideje, és fogyasszunk idénytermékeket, szánjunk energiát a tartalékképzésre, ne a fagyasztott termékeket keressük, hanem tegyünk el mi a fagyra!

 

Ha a maximalizmusra törekszünk, legyünk a környezetvédelemben is maximalisták, vagy törekedjünk inkább az optimalizmusra. Legyünk kreatívak, találjuk meg a számunkra legmegfelelőbb módszereket, alakítsuk őket szokássá, és osszuk meg másokkal is! A fogyasztói szokásokon csak a fogyasztók változtathatnak. Mind azok vagyunk.