Egerben is gyűjtik az aláírásokat a szocialisták, a szimpatizánsaik, illetve mindenki, aki úgy érzi, hogy fontos lenne megfékezni az Orbán rezsim gátlástalanságát. A kérdések nem rendszer rengetőek, inkább szimbolkikusak. A „háromigenes népszavazás” vezető témája kétségkívül a vasárnapokra önkényesen bezáratott kiskereskedelmi boltok nyitva tartásának lehetővé tétele. Ebben az esetben az igennel szavazók (ha több mint kétmillióan vannak, és legalább 4 millióan elmentek szavazni), arról dönthetnek, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a boltzáras törvényt.  Persze annak nincs akadálya, hogy a Fideszes többségű parlament még aznap ugyanolyan szövegű jogszabályt fogadjon el (értelemszerűen más számmal), ám az ilyen mervű politikai cinizmus, bár nem idegen Orbán miniszterelnök úrtól, azért kódol egy könnyed politikai öngyilkosságot.

Egy másik kérdés az állami társaságok vezetőinek bérét maximálná 2 millió forintban. Ez nyilván egy virtigli populista lózung, azonban figyelembe véve, hogy a Fidesz maga is így gondolta korábban, ám mostanra ebből lett 5 milliós főerdészi meg főpostási, meg fővasutasi stb. apanázs, elég vérlázítónak tűnik. Ráadásul a rájuk bízott vállalatoknál nullaközeli béremelést kínáltak a munkavállalóknak. Ilyen nyíltan a kormány nem demonstrálta még a klientúra és a dolgozók megbecsülése közötti különbséget. Ezt tompítaná ez a kérdés.

A harmadik (a sorrend még nem ismert) kérdés az állami tulajdonú földek eladását blokkolná. Itt nyilván a „családias”, maffialogikájú földosztás szúrja a szemét a még mindig politikai váltógazdaságban gondolkodó kezdeményezőknek. Kétségtelen, hogy Orbán strómanjai, üzletfelei, támogatói hatalmas földbirtokok tulajdonosaivá váltak az elmúlt időszakban, kisemmizve sok helyen a helyi gazdákat is. Tény, hogy óhatatlanul akad olyan gazdálkodó, aki valóban képes volt élni az állami föld megvételével ott, ahol nem zavart oligarchikus érdeket. Ők ennek a javaslatnak kárvallottjai lesznek, ám ha az új rendszer valóban semmissé teszi ezeket a földszerződéseket, mint ahogy az ellenzék ígéri, akkor valószínűleg a valódi gazdálkodóknak nincs mitől tartaniuk.

Strand helyett népszavazás?

Összességében elmondható, hogy ahhoz, hogy a választók több mint a fele az urnákhoz járuljon, olyan mozgósítási képességre lenne szükség, amivel az ellenzék jelenleg nem rendelkezik. A vasárnapi boltzár eltörlése erős hívó szó, de elmarad a 300 Ft-os vizitdíj azonnal kézzelfogható hasznától. Az is borítékolható, hogy a népszavazást egy forró júliusi, augusztusi napra írja majd ki az államfő, amikor a lakosság egyszerűen nincs itthon. Így járt az MSZP, amikor Király Zoltánból akart köztársasági elnököt csinálni 1990-ben, és a nyárközepi népszavazás 14%-os részvétel mellett érdektelenségbe fulladt, az illető aspiránsból pedig biztonsági őr lett.

Mindennek ellenére az is tény, hogy az MSZP olyan váratlan szövetségeseket kaphat a civil szféra, a szakszervezetek, de akár a többi ellenzéki párt részéről is, ha sikerül Orbánváltó népszavazássá kommunikálnia a kezdeményezést, akik képesek lehetnek eszkalálni az akciót. A rezsim állékonyságát a megingathatatlanságába vetett hit szavatolja. Ez a népszavazás ezt kezdi ki.

Ugyanakkor eddig sikeres az a Fideszes kommunikációs fordulat, miszerint „Rendben van, lopunk, bénák és korruptak vagyunk, de ez még mindig kismiska az ellenzékhez képest, mert a mi szívünk legalább nem idegen, a mi zsebünk legalább magyar.”

Mondjuk erre azért nem mernénk dinasztiát alapítani.

Íme a kérdések:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?”

„Egyetért Ön azzal, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú mellékletében meghatározott gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló természetes személy havonta legfeljebb bruttó 2 millió forint összegű javadalmazásban részesülhessen?”

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?”