Még a veterán borszakírókat is meglepte az a komplexitás és elegancia, amit a november 30-án a KOGART Házban bemutatott 12 bor mutatott. A már nem létező és a még a piacra sem került borokat is felvonultató mesterkurzus elméletben és gyakorlatban is megmutatta, mire képes egy kiváló termőterület, amikor a szakmai alázat a legmagasabb nemzetközi színvonalat kompromisszummentesen megcélzó ambícióval találkozik.

Amint az a felvezető beszélgetésekben elhangzott, az Egertől északkeletre elterülő, 536 méter magas Nagy-Eged-hegy a borvidék legértékesebb dűlője. Alapkőzete triászkori mészkőhegy, amit mészmárga borít, és – Mikuska Péter, a Gróf Buttler birtokigazgatója szerint – már sokmillió évvel ezelőtt is szőlő termett rajta. Ez onnan tudható, hogy a tudósok által Vitis Hungaricának nevezett szőlőfajta lenyomatait is megtalálták az oldalában, így könnyen lehet, hogy a Nagy-Eged-hegy a Kárpát-medence egyik legrégebbi szőlőterülete.

A Nagy-Eged-hegy dűlőben jelenleg három borászat tevékenykedik: a Kovács Nimród nevével fémjelzett pince termeli a nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa legmagasabban fekvő termőhelyéről származó kékfrankost, a Grand Bleu-t. Ennek a bornak a különböző évjáratai már számtalanszor bizonyítottak: hazai versenyeken nem egyszer az ország legjobb kékfrankosaként mutatkoztak be, míg külföldön is elnyerték a szigorú nemzetközi ítészek tetszését, és megmutatták, hogy igazán nagy bor is készíthető ebből a fajtából. Ahogyan sokak meglepetésére a kadarkából is. A Gróf Buttler 15,5 százalékos alkoholtartalmú kadarkája bizonyítja a termőhely erejét, és a fajta sokak számára eleddig ismeretlen arcát mutatja meg. A St. Andrea Szőlőbirtok csúcsbikavérei pedig újra dicsőséget hozhatnak e Hungaricum házasításnak: az ásványos, fűszeres bor a legelegánsabb piemonti borokkal is felveszi a versenyt.

Lőrincz György, a St. Andrea birtokigazgatója még azt is elmondta, hogy hite szerint a terroir szent hely: a ciszterci szerzetesek a 13. századtól kezdve meghonosították a burgundiai szőlőkultúrát Egerben, és a Nagy-Eged-hegyen is. Nem véletlenül emelt áldó Mária-szobrot a birtokán, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a vidékre. Az sem véletlen, hogy többen is francia fajtákkal egészítik ki a magyar szőlőfajtákat a hegyen. A Gróf Buttler elképesztően koncentrált syrah-t palackoz (ennek 2012-es változata volt a sor utolsó tétele), míg a KNW zászlósbora, a 2009-es NJK egy komplex, robosztus, bármilyen steak mellé bátran ajánlható kékfrankos-syrah házasítás. Amennyiben igaza van Kovács Nimródnak, hogy – mivel mindkét borvidék a bortermelés északi határán fekszik – Eger a magyar Burgundia, talán túlzás nélkül állítható, a hazai Burgundiában a Nagy-Eged-hegy megfeleltethető a legnemesebb francia grand cru-knek, amilyen például a Corton vagy a Romanée-Conti. A példaértékű összefogással pedig – és persze hosszú évek szívós munkájával – a nemzetközi csúcsgasztronómia térképére is felhelyezhető a Nagy-Eged-hegy. Még akkor is, ha egyelőre nem látszik remény arra, hogy egyszer Burgundiát hívják a francia Egernek.