olvasónapló Al Ghaoui Hesna: Félj bátran című könyve alapján

A bénító szorongástól az önbizalomig

Tangó a félelemmel 6/2. rész

A félelemmel való szembenézés mindenképpen a sokat emlegetett komfortzóna elhagyásával jár. Na és ezt nagyon nem akarjuk! De Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvében részletesen bemutatja azt is, milyen árat fizetünk, ha nem vagyunk hajlandóak átlépni a határainkat. És bár egy haditudósítónál ez a könnyelműség halállal járhat, a hétköznapi életben a sors ennél sokkal alattomosabban hajtja be a sarcot Önön, kedves Olvasó. Kiütések, mellkas szorítások, hátfájások... Ismerős? A félelem piramisának árnyékos oldaláról indulunk.
 
 

olvasónapló Al Ghaoui Hesna: Félj bátran című könyve alapján

A bénító szorongástól az önbizalomig

Tangó a félelemmel 6/2. rész

A félelemmel való szembenézés mindenképpen a sokat emlegetett komfortzóna elhagyásával jár. Na és ezt nagyon nem akarjuk! De Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvében részletesen bemutatja azt is, milyen árat fizetünk, ha nem vagyunk hajlandóak átlépni a határainkat. És bár egy haditudósítónál ez a könnyelműség halállal járhat, a hétköznapi életben a sors ennél sokkal alattomosabban hajtja be a sarcot Önön, kedves Olvasó. Kiütések, mellkas szorítások, hátfájások... Ismerős? A félelem piramisának árnyékos oldaláról indulunk.
 
 
 
 
 

olvasónapló Al Ghaoui Hesna: Félj bátran című könyve alapján

A bénító szorongástól az önbizalomig

Tangó a félelemmel 6/2. rész

A félelemmel való szembenézés mindenképpen a sokat emlegetett komfortzóna elhagyásával jár. Na és ezt nagyon nem akarjuk! De Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvében részletesen bemutatja azt is, milyen árat fizetünk, ha nem vagyunk hajlandóak átlépni a határainkat. És bár egy haditudósítónál ez a könnyelműség halállal járhat, a hétköznapi életben a sors ennél sokkal alattomosabban hajtja be a sarcot Önön, kedves Olvasó. Kiütések, mellkas szorítások, hátfájások... Ismerős? A félelem piramisának árnyékos oldaláról indulunk.

Tudja, mi a különbség a félelem és a szorongás között? A szerző az angol kutató, Brian David Johnson képletével szemlélteti, a szorongás = a félelem megszorozva a fantáziával*. A képlet félelem összetevőjét már felboncoltuk, de hogyan jön ide a fantázia? Az nem egy valós dolog, hanem csak képzelődés. „Egy illúzió hogyan hathatna ki az én egyébként racionális gondolkodásomra?” – tehetjük fel pökkhendien a kérdést.

A cikksorozat előző részében említettem a színpadon szereplős példánál, hogy az agyunk megteremti nekünk a valóságot, vagy úgy is mondhatnám, a gondolatnak teremtő ereje van. Ha elmerengünk egy múltbéli szituáción, agyunk a múltidézéssel újraéli azt, rutinszerűen hormontermelést indít el, és testünk engedelmesen megéli az élményt. (Hidegrázás fut végig rajtunk ha egy kellemetlen tinédzserkori emlékünket idézzük fel, ami kínos helyzetbe hozott bennünket mások előtt. Például egy testi sajátosság lelepleződése az osztályközösség előtt.) A múltidézés közben tényleg valósággá válik számunkra az élmény, tényleg rossz érzések kerítenek hatalmukba. Tegyük fel, a jövő hétre a céges bulin medencepartit szervezett a vezetőség. Ez még nem történt meg, de jól láthatóan be fog következni. Ha erre gondolunk, az agyunk a jövőbe indul egy képzeletbeli utazásra (fantáziálni kezd), és a tinédzserkori traumatikus élményt a jövő heti céges bulira kivetítve újraéli a régi stresszt. Aztán újra meg újra akár óránként egész héten át. Na ez a szorongás.

Ezzel az a nagy gond, hogy miközben egy jövőbeli veszélyforrásról (félelemtől) tartósan fantáziálunk (szorongunk), nem tudjuk megélni a pillanatot, azaz normálisan végezni a munkánkat, kedvesen beszélni a szeretteinkkel. Ezen túlmenően az agyunk képzelgései miatt a szervezetünkben folyamatosan jelen vannak a stresszhormonok, és a testünk az állandó terhelés miatt károsodást szenved. (Mintha az autónkat télre a garázsba parkolnánk le, de ahelyett, hogy leállítanánk a motort a gázpedált kiékelve teljes fordulatszámon pörgetnénk egészen tavaszig, éjjel-nappal.)

Na jó, de olyan ez, mint a mogyoró, nem lehet leállni vele!
Valóban a szorongás az akaratunk ellenére újra és újra betör a jelenbe, elvonja a figyelmünket arról amit éppen csinálunk. Ez a hirtelen gondolatbetörés egy teljesen természetes folyamat, ugyanakkor kontrollálható és kiszorítható. És erre technika is van. Nem is bonyolult. Ez az úgynevezett mindfulness. Hesna le is írja a technikát könyvében, de Szondy Máté klinikai szakpszichológus is részletesen kifejti a Hogyan tudnék továbblépni című kötetében. Ennek a mindfulness (azaz tudatos jelenlét) technikának a lényege, hogy első lépésként észlelnünk kell: hogy a negatív gondolatok betörtek a jelenbe és elvonták a figyelmünket. Tudatosítanunk kell, hogy ez nem a valóság (hanem csak az agyunk teremtette valóság), és tudatosan a jelen történésre kell összpontosítanunk. Például úgy, hogy a légzésünkre kezdünk koncentrálni. Ahogy ki és be áramlik a levegő, ahogy emelkedik a mellkasunk. Aztán elkezdünk arra is figyelni, ahogyan a széken ülve a testsúlyunk miatt az ülep rész nyom minket és arra, ahogy a támla tartja a hátunkat. Aztán ahogy érezzük a napsütést a bőrünkön, ahogy halljuk a levegőmozgás hangját. Ezekre a jelenségekre tudatosan koncentrálva agyunk a jövőidőből percek alatt visszatér a jelenbe, ami már nem a fantáziálás hanem a valós megtapasztalás mezeje. A negatív gondolatok szertefoszlanak. De figyelem! Könnyen újra betörhetnek, és akkor újra meg újra végig kell csinálni ezt a rutint, egészen addig, amíg nem lesz tartósan eredményes.

Vannak más módszerek is a szorongásoldásra, melyek elsőre talán viccesnek tűnhetnek, de lehetséges, hogy vannak olyanok akiknél hatásosabban működnek. Ilyen például a Superman póz. Ez is úgy kezdődik, hogy tudatosan felismerjük: szorongató érzések lettek úrrá rajtunk. Ekkor felállunk, veszünk pár jó mély levegőt, majd széles terpeszállásba állunk, kezünket csípőre tesszük és kidüllesztjük a mellkasunkat. Mintha mi lennénk Superman! Mutatjuk!

Szerezzük meg a csodapajzsot!
Elárulom, a csodapajzs önbizalomból van. Eddig azért beszéltem Önnek a félelemről és a szorongásról, mert ahogy a fény sem létezhet árnyék nélkül, úgy önbizalom sincs félelem nélkül. Hesna a könyvében szép példákat hoz arra, miből is van az önbizalom, de erre most inkább a saját életemből mesélek egy történetet.

Anno jómagam is szorongtam a nyilvános szereplések előtt (mint mindenki). Ezt úgy kezeltem, hogy belegondoltam, akárhogyan is lesz, belehalni azért mégsem fogok. Majd amikor eljött a szereplés pillanata, tudatosan bakiztam az elején, biztosítva magam arról, hogy ennél nagyobb hülyeséget már úgysem fogok mondani. Mivel a nyugalom szétterjedt rajtam, tényleg egész jól sikerültek a nyilatkozataim. A szorongástól mára egészen odáig jutottam, hogy kifejezetten keresem a nyilvános szereplési lehetőséget a tévében, a rádióban, legyen az felvétel vagy akár él egyenes adás. Azaz hajtóerővé tettem a félelmemet. Annyi slamasztikából másztam már ki az elhatározott bakizás miatt, hogy pár év alatt tudatosult bennem: nincs az a hiba, amiből nem tudok kimászni.
Egyszerűen annyiszor bizonyítottam magam előtt a retorikai problémamegoldó képességemet, hogy többé nem akarok hibátlanul nyilatkozni, elfogadom a spontán hibázás lehetőségét és tudom, hogy számíthatok magamra ennek megoldásában. De tudom azt is, hogy ha minden kötél szakad, akkor sem kerül az életembe, a stúdióból kilépve újra süt majd rám a Nap és érzem a bőrömön a melegét. Na és ezt így együtt hívják önbizalomnak.

Azaz a magunkba vetett hit, hogy valahogyan, ha nem is tökéletesen, de meg tudjuk oldani a jövőbeli problémákat, akkor is, ha még soha nem csináltunk olyat. És ez abból a múltbéli tapasztalatunkból fakad, ahogy az évek alatt bizonyítottuk saját magunkat. Például valahogy így: "felneveltem egy gyereket, az sem volt egyszerű, csak megoldom majd ezt is valahogy." Ez egyben azt is jelenti, hogy az önbizalom, egy bizonyos időtartam alatt épül fel, azaz nem egyik napról a másikra keletkezik.

Megtanultuk kiszorítani a jelenünkből a jövőbeli félelmeinken való önkéntelen merengést. Megszereztük a csodapajzsunkat (önbizalmat), és ettől akár úgy is érezhetjük, hogy teljesen felvérteződtünk minden félelemmel szemben. Csakhogy vannak itt egyesek, akik el akarják venni a mi új csodapajzsunkat. Cikksorozatom következő részében megtanuljuk erősen fogni és helyesen használni azt!

*a szorongás fogalma
A pszichológia tudományban több felfogás létezik. Egyes szakértők különbséget tesznek a szorongás és a feszültség fogalma között. A szakma többsége által jelenleg elfogadott álláspont az, hogy a kettő fogalom között az a különbség, hogy a szorongásnak nincs oka (vagy mélyen a tudatalattiban van visszafejthetetlenül), míg a feszültségnek mindig van azonosítható oka. Ebből kiindulva a cikksorozatban minden „szorongás” szót a „feszültségre” cserélhetnénk ki. A cikk írója csupán azért nem tette ezt meg, mert jelen írás Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyvének feldolgozása, melyben a szerző az angol kutató, Brian David Johnson szorongás fogalom meghatározására építi fel gondolatvezetését.





a cikket
Al Ghaoui Hesna Félj bátran című könyve alapján írta: Ábry Zoltán
lektorálta: Dr. Csernus Imre
stilizálta: Porcsin Zsolt




közlemény:
TALÁLKOZZON VELÜNK EGYÜTT HESNÁVAL
A cikksorozat ismeretterjesztő célzattal készült, mely elolvasása esetén a könyv témájából felkészülten kapcsolódhat be a "Sokszemközt Al Ghaoui Hesnával" elnevezésű rendezvényre. Az eseményt az egri Leonardo Club szervezi, melynek kereskedelmi hirdetményét alább tekintheti meg.



 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!