Két részes interjúnkból megtudhatják az olvasók, hogyan és miért alakult a tábor, mit tartanak a legfontosabbnak, mennyire szeretik csapatukat, mit és hogyan csinálnak egy meccsnapon, illetve a túrákon.

Egriszín: Itt ülünk egy vendéglátó ipari egységben, az Agria Ultras alapítójával és főszurkolójával.  Az interjúval mindenképp azt szeretnénk elérni, hogy az emberek megismerjenek titeket, segítsenek, illetve lépjenek be közétek, hiszen sok szeretettel vártok szurkolni vágyókat. Kezdjük az elején? Miért választottátok ezt az életformát. A legtöbb fiatal hétvégén otthon van, fekszik, nézi a tv-t. Ti meg azt mondtátok, minden körülmények között, esőben, viharban, hóban, fagyban kimentek a Szentmarjay-stadionba és buzdítjátok a csapatot.

Torda Zsolt: 2009-ben alakult a táborunk. Akkor egyszer azt mondtuk szeptemberben, hogy kimegyünk egy Rákosmente elleni meccsre. Egy 8 fős baráti társasággal mentünk. Különös célunk nem volt, nem bulinak fogtuk fel. Mindannyian lokálpatrióták voltunk. Imádjuk a várost, szeretünk itt lakni, és megpróbáltuk megmutatni az ellenfélnek, hogy Egerben vannak szurkolók. A 90 perc alatt jól éreztük magunkat, megtetszett a hangulat, sőt, közülünk többen feltűnési viszketegségben szenvednek, így az egész kapóra is jött. A meccs után elhatároztuk, innentől kezdve minden mérkőzésre kimegyünk. Még harmadosztályban a nyolcfős társaságból kialakult egy 15-20 fős csapat, akikkel elmentünk Gyöngyösre, Balassagyarmatra, Salgótarjánba, illetve  
Kazincbarcikára is.

Egriszín: Örülök, hogy említetted a baráti társaság szót, ami az egész mozgatórúgója meglátásom szerint.

Torda Zsolt: Ez egy baráti társaság, de annál mégis több, mert összetartja egy általunk fontosnak tartott közös identitás. Vannak normák, amelyeket be kell tartani, ami által kialakul egy nagyon erős kötődés. Egyrészt a csapatod felé, másrészt a tábor tagjai felé.

Egriszín: Gondolom, a meccs napja nem csak kilencven percből áll.

Torda Zsolt: A mérkőzésekre muszáj felkészülni, dalokat kreáltunk, régieket vettünk elő, azért hogy tartalmasabb legyen a kilencven perc. Így már napokkal előtte is összeültünk. A meccsnapokon már órákkal a derbik előtt találkozunk. Énekelgetünk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Az elején tényleg csak barátok, majd azt vettük észre egyre több ember csapódott hozzánk. Volt olyan is, akit senki nem ismert közölünk, csak halotta, hogy valami zajt csapunk a stadionba, így bejött és ott ragadt. Nagyon sok baráti kapcsolat alakult már ki az óta a táborban. Olyanok között is, akik előtte még soha nem is látták  egymást.

Egriszín: Hogyan születnek a dalok? Vannak emberek, akik szöveget írnak egy ritmusra, vagy együtt hozzátok össze?

Torda Zsolt: Igaz mind a kettő. Vannak olyan muzikálisabb egyéniségek, akik zenekarban játszanak, ők is szoktak magukban dalt kreálni, vagy 3-4 összeülünk és megírunk dalokat. Illetve különböző ismertebb nótákra dallamára is írunk új szöveget. Pl: Lent az egri pince klubban.

Egriszín: Könnyen vevők az új dalokra a szurkolók?

Torda Zsolt: Nagyon nehéz megtanítani, főleg azért, mert minden egyes meccsen jelentek meg új arcok, ami persze nekünk jó, mert sokan belekóstoltak az elmúlt 3-4 év alatt a szurkolásba. Ha valaki már 3-4 meccsre eljön, akkor nem hiszem, hogy ne ismerné az összes dalt.

Egriszín: Beszéljünk a jövőről! Elkezdődött az első osztályú szezon. Tudjuk, milyen nehézségek árán indult el, nem csak a csapat, de szurkolótáborotoknak is. Milyen terveitek vannak? Mekkora magot szeretnétek kialakítani?

Torda Zsolt: Az a tendencia, hogy ha van egy város, akinek van egy NB2-s csapata, majd osztályt ugrik, akkor megnő a nézőszám. Mi az utolsó 3-4 másodosztályú meccsen voltunk 80-an, ami egy nagyon szép szám, ezt jó lenne egy 150 főre duzzasztani. Persze ez most szinte lehetetlen, hiszen nincsenek hazai mérkőzésink, nem tudjuk megmutatni, mit is csinálunk, az újaktól nem várhatjuk el, hogy rögtön idegenbe utazzanak velünk. De ha van valakinek kedve, mi mindenkit várunk. Legyen az hatvani, gyöngyösi, vagy környező falubeli, hiszen ez nem csak Egerről szól, hanem egész Heves megyéről. Szervezünk minden egyes mérkőzésre túrákat amíg nincs hazai meccs, amit interneten és plakáton is próbálunk reklámozni. Ha szabad elmondanám az internetcímünket is, agriaultras.hu, illetve a legnagyobb közösségi portálon, Agria Ultras néven is megtalál mindenki minket. Jelenleg egy 35-fős magunk van, ami jó lenne, ha év közben 60 fős lenne, akik ha kell, Pécsre és Szombathelyre is elutazzanak.

Egriszín: Jó hogy említetted azt, hogy mindenkit vártok. Kor és a nem fontos?

Torda Zsolt: Bárki jöhet. Egyetlen egy kikötésünk van. Ha valaki hozzánk szeretne csatlakozni, annak aktívan szurkolnia kell. Az, hogy valaki 15 éves vagy 48 éves, az minket nem érdekel. A fő az, hogy a 90 percet velünk együtt végig szurkolja, mert mi nem egyszerű nézők vagyunk, nekünk az a kötelességünk és a feladatunk, hogy megállás nélkül bíztassuk a csapatot. Most is, amikor mentünk túrákra, voltak 18 év alatti, de 40 év fölöttiek is. Még egyszer elmondom, nem ez számít, egy a fontos, hogy a városért kiálljunk és a 90 percet ember feletti erővel végigszurkoljuk.

Egriszín: Az első részünk végére csináljunk egy kis kedvet! Elkezdődött a szezon, milyen túráitok voltak eddig, hogyan készültök rá, milyen volt a hangulat?

Torda Zsolt: Ultrának lenni nem olcsó életmód. Éves szinten akár százezres kiadást is jelenthet, főleg, hogy sokat kell utazni. Nem egyszerű megszervezni egy utat, de mégis jobb, mint egy hazai meccs, hiszen ennek hangulata van. Az utazás során többet tudunk beszélgeti egymással, a buli frenetikus a buszon és az autókban is, nagyon össze tud kovácsolni. Kiváló hangulatot teremtettünk a Siófok és a Diósgyőr elleni meccsen is. Az utóbbi meccset követően az ellenfél táborától is sok dicséretet kaptunk. A szervezést egyébként 5 fő vállalta magára, az ultras alapítói közül. A szervezésnél sosem felejthetjük el és tagadhatjuk le, hogy egriek vagyunk. Természetesen egyenes arányosságban van a megtett kilométerek száma az elfogyasztott bor mennyiségével.  Idegenben még az egyszerű néző is végig ugrálja a 90 percet. Van egy varázsa ezeknek a túráknak.

Folyt.köv.