Ultra Bátor, Ultra Tábor II.rész

„Az Ultrának nincs neve, csak a legjobb barátai ismerik. Az Ultrának nincs arca, mivel leginkább kapucni fedi fejét és sál takarja arcát. Az Ultra máshogy öltözködik, mint a többség és nem követi a legfrissebb trendeket sem. Az Ultra akkor is Ultra marad, amikor leveszi sálat és haza tér otthonába, mert egy Ultra a hét minden napján harcol.”
Folytatjuk beszélgetésünket Torda Zsolttal, aki elárulja, milyen mérkőzések következnek, illetve mikor tudnak csatlakozni hazai meccsen a táborhoz.
 
 

Ultra Bátor, Ultra Tábor II.rész

„Az Ultrának nincs neve, csak a legjobb barátai ismerik. Az Ultrának nincs arca, mivel leginkább kapucni fedi fejét és sál takarja arcát. Az Ultra máshogy öltözködik, mint a többség és nem követi a legfrissebb trendeket sem. Az Ultra akkor is Ultra marad, amikor leveszi sálat és haza tér otthonába, mert egy Ultra a hét minden napján harcol.”
Folytatjuk beszélgetésünket Torda Zsolttal, aki elárulja, milyen mérkőzések következnek, illetve mikor tudnak csatlakozni hazai meccsen a táborhoz.
 
 
 
 
 

Ultra Bátor, Ultra Tábor II.rész

„Az Ultrának nincs neve, csak a legjobb barátai ismerik. Az Ultrának nincs arca, mivel leginkább kapucni fedi fejét és sál takarja arcát. Az Ultra máshogy öltözködik, mint a többség és nem követi a legfrissebb trendeket sem. Az Ultra akkor is Ultra marad, amikor leveszi sálat és haza tér otthonába, mert egy Ultra a hét minden napján harcol.”
Folytatjuk beszélgetésünket Torda Zsolttal, aki elárulja, milyen mérkőzések következnek, illetve mikor tudnak csatlakozni hazai meccsen a táborhoz.
 
Egriszín:Említetted, nehéz létszámot növelni úgy, hogy nincs hazai mérkőzése a csapatnak. Ti erre is kitaláltatok valamit. Mi is ez pontosan?

Torda Zsolt: Folyamatosan idegenben játszunk, ami anyagilag megterheli a pénztárcánkat, főleg úgy, hogy a tábor résztvevőinek nagy rész diák, nagyon nehéz pénz nélkül hetente több száz kilométert utazni. Most hétvégén elmegyünk Fehérvárra, aztán egy kis lélegzetvételnyi szünetet tartunk, nem utazunk le Paksra és az Egri FC második csapatát fogjuk buzdítani a Salgótarján ellen augusztus 25-én.

Egriszín: Akkor oda már újakat is vártok? Mire számíthat, aki lelátogat?


Torda Zsolt: Mindenkinek tudni kell magát konszolidálni, az alkohol megjelenhet, de nem olyan mennyiségben, hogy az már kárt okozzon. Arra számítani kell, hogy fegyelmezett szurkolásról van szó. Ez tulajdonképpen az ultra táborok lényege. Nyilván nálunk is van 2-3 olyan ember, aki figyel a rendre. Ha valaki nem azt csinálja, amit a kápó mond - aki elől áll háttal a pályának és vezeti a szurkolást - akkor kisebb dorgálásra számíthat. Nem katonás fegyelmezettségre kell gondolni, de egy minimális fegyelem és rend elvárható.

Egriszín: Tudom, hogy a szülők elég gyakran azt mondják, hogy van egy csürhe banda meccsen én biztos nem engedem be közéjük a gyermekemet. Oszlassuk el azt a tévhitet, hogy ti szurkolók állandóan verekedtek, és mindig csak a rosszat keresitek. Úgy tudom, erre ott vannak a huligánok.


Torda Zsolt: Mi elsősorban szurkolni megyünk ki, ez is az ultra tábor lényege. Ritmusokkal, nótákkal buzdítani a csapatot. A huligán vonal az a balhé és verekedés. De mi, hangsúlyozom, nem huligánok vagyunk. Érdekes, de az utóbbi időben volt olyan szülő, aki hozzánk hozta a gyerekét, aki elmúlt 16 éves, azért hogy rendet és fegyelmet tanuljon. Nálunk mindenki biztonságban van, nem kell attól félni, hogy más táborokkal mi egymásnak fogunk ugrani. Jelenleg a rendőri biztosítás is magasabb, mint a kétezres évek elején. Ezért mondom, bátran jöhet mindenki, félni maximum attól kell, hogy a gyerek annyira megszereti ezt a szurkolást, hogy hétvégente nem otthon fog ülni, hanem a stadionba ordítani.

Egriszín: Gondolkoztatok-e már azon, hogy reklámozzátok magatokat. Kezdődik az iskola szezon, sok a diák. Próbáltátok-e már kihasználni?


Torda Zsolt: Erre már volt példa mikor az harmadosztályú csapatként a Budapest Honvéd ellen játszottunk Magyar kupamérkőzést. Azon a héten bementünk az iskolákba. Ahova tudtuk kiragasztottuk a plakátjainkat. Az eredménye meglett szerencsére. Egy jó 70 fős brigád összejött, rengeteg középiskolás diákkal. A hangulat szenzációs volt, pedig ha jól tudom délután egykor kezdődött a meccs. A jövőben is tervezünk iskolákba bejárni, beszélgetni diákokkal, illetve plakátolni.  De már többször említettem nekünk nehéz, mert még mi sem tudjuk mikor lesz az első hazai meccsünk. De megpróbáljuk a túrákra is elcsalogatni az embereket. De azt garantálom, ha valaki eljön élete meccsére, biztos megfogja a miliő, és akár élete végégig is kijár meccsekre. Aki eddig kijött, kint is ragadt.

Egriszín: Végül talán az egyik legfontosabb dolog. Ha valaki olvassa ezt az interjút és segíteni szeretne nektek, nem csak pénzre gondolok, hanem tárgyi segítségre is, hol talál meg titeket? Mekkora szükségetek lenne erre?


Torda Zsolt: Nagyon nagy szükségünk van a támogatásra, elsősorban a kialakult helyzet miatt. Várunk mindenféle segítséget. Aki úgy gondolja, hogy szeretne segíteni a szurkolóknak az 06-70 299-99-93-as számon engem elér, illetve az agriaultras.hu internetes honlapon tudja felvenni velünk a kapcsolatot. El kell mondani egy koreográfia elkészítése, ami egy látványelem, például lufi felengedés, vagy textilanyagokból drapi illetve zászlókészítés is tízezres összegekbe kerül, tehát aki ezekben a dolgokban tudna segíteni annak, megköszönnénk a támogatását. Egy dolgot hangsúlyoznék, ezt nem csak magunk miatt csináljuk, nem magunknak kérjük a segítséget, mert mi is csak segíteni szeretnénk szeretett csapatunknak.


Most pedig lássuk hogy mit is rejt az hogy Ultra életérzés itt az interjú végén. Ezeket a sorokat nem olyan régen olvastam a fanatics blogon. Szerintem mindent elmond.

Egy egyszerű szó, de még is egy összetett dolog, egy őrült életstílus. Felfoghatatlan egy a hozzá nem értő közösségnek, de felfogható egy embernek, aki valamikor elkezdte ezt a csodálatos utat. Amikor meccsre mész és a barátaid mosolyogva fogadnak, hogy "na végre hogy megjöttél, csak rád vártunk!", sörrel és hellyel kínálnak, elszívtok egy szál cigit, azt érzitek, hogy tiétek a világ! Vagy a közösen készült koreográfiák, a sok-sok látványelem megtervezése, a sok átdolgozott hétköznap, hogy hétvégén megmutassátok: volt értelme miért dolgozni. Az idegenbeli túrák, ahol végre mertek igazán magatok lenni, az összetartás, amikor érzed, hogy nem kell félned semmitől sem, mert van kire számítanod. A sok elköltött pénz, amit nem sajnálsz a kedvenc időtöltésedre, amely lassacskán az életed részévé válik. Egész héten arra vársz, hogy hétvége legyen, mert az számodra a legszebb, készültök meccsre. A meccsre, amely minden tagotok számára ugyan azt jelenti. Az életet. Az életet, amelynek ti is részesei vagytok.







 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!