Nyitrai Zsolt (Fidesz), Egerben megválasztott országgyűlési képviselő eddig ügyesen távol tartotta magát attól, hogy a szűkebb hazájában kincstári ékesszólással égesse magát. Nem mondott durva ünnepi beszédeket, próbált a szalonképesség határain belül rezsicsökkentezni, jobban teljesíteni, elmúlt nyócévezni stb. Amikor kínos helyzetbe került, akkor inkább igyekezett együttérzést mutatni, mint felvenni az orbáni támadó pózt. Most azonban már nem bírt magával. Jó, nem Egerben, de Tiszanánán csak elsült a kapanyél a szájában. Kibökte végre a tusványosi tutit, hogy „Magyarország a magyaroké”. Nem, nem a romáké, zsidóké, lengyeleké, székelyeké, ufóké, patkányoké, egereké, hanem a magyaroké. Ami persze úgy baromság, ahogy van, mert például Pannónia a rómaiaké volt, míg a Kárpát-medence meg a szlávoké. De volt már ez a terület a töröké, a Habsburgoké, az oroszoké. Zsigmond zálogba csapta egy-egy részét, akkor meg a lengyeleké lett… Persze ezt nálam Nyitrai Zsolt jobban tudja. Tudja, hogy egy ország nem lehet valakiké, azt csupán lakják valakik. Egyszer ezek, másszor azok, aztán meg amazok, de leginkább sokak és közösen. Ez még akkor is így van, ha főnöke jószágnak tartva a tájat legelteti földjein a szemét. Neki kataszter e táj, ami a Földhivatal örökké tartó bejegyzéseiben gyökerezik.