Az ékköves faaraszoló (szőlőaraszoló) életfeltételeit a lombkorona, a cserje és a gyepszintben egyaránt megtalálja. Hazai adatok szerint gyümölcsfákon, kökényen, feketeribiszkén is megél, de károsításáról eddig főképpen szőlőből tudunk. Az első hazai adat 1910-ből származik, majd 1936-ban jelentkezett kártétele. Az újabb károsítási hullám 1975-ben kezdődött, amikor az ország több borvidékén is észlelték egy időben figyelemre méltó kártételét (a Balatonnál, Tokaj-Hegyalján, az Alföldön). Az Egri borvidéken az 1980-as, 90-es években is többször szükségessé vált ellene a védekezés.

Kártételének sajátossága, hogy áttelelő lárvái korán aktivizálódnak, s ekkor lombozat híján a rügyeket szabálytalanul, nagy felületen odvasítják, vagy az egy-két centiméteres hajtásokat lerágják. Sokszor már februárban károsítják a rügyeket, melyek így nem fakadnak ki, az alvórügyek pedig ha ki is hajtanak, termést nem hoznak. Nagy egyedsűrűség esetén a kár tetemes lehet. A lárvát a dél körüli, kora délutáni órákban érdemes keresni a rügyek mellett. Észrevenni azonban nem egyszerű feladat, mert az araszolólepke hernyókra jellemző módon testét a szőlővesszőtől mozdulatlanul eltartva rendkívül hasonlít egy elszáradt kacsra, így tekintetünk könnyen elsiklik a környezetébe színével (sötétszürke, szürkésbarna) is belesimuló jószág fölött. Felismerésében segíthet, hogy a zavarásra magát gyakran a földre vető araszolóhernyó mozgása során hátát magasra púpozza, miközben teste hátsó részét közvetlenül a feje mögé helyezi. Károsítása a lombtömeg növekedésével párhuzamosan egyre inkább jelentéktelenné válik, s ekkor már veszélyt sem jelent a faj. Kártételének mértéke térben és időben változik, általában az egyes kártételi időszakokat több éves, akár évtizedes időszak követi.

Vegyes lárvanépesség telel át; februárban 1-3 cm-es ritkán nagyobb hernyók is találhatók a kordonkar alsó részén mozdulatlanul, vagy már a vesszőn a rügyek rágásával foglalkozva. Május második dekádjában általában már csak a parazitált hernyók gyűjthetők a többi bábozódásra vonult. Nemzedék száma évente 2. A fénycsapda adatai alapján 2 nemzedéke az Egri borvidéken is elkülöníthető. Általában május végén, június elején rajzik az első nemzedék és július-szeptember folyamán a második nemzedék, bár ezek gyakran egybefolynak, nem válnak el élesen. A lepke tipikus araszoló lepke, kiterjesztett szárnyakkal 3 cm. Alapszíne halványszürke, sötétszürke keresztvonalakból és foltokból álló kontrasztos mintázattal.

 

A lepke előrejelzésére feromoncsapda rendelkezésre áll, megrendelhető az MTA Növényvédelmi Kutató Intézetéből. Kihelyezése azokban az ültetvényekben szükséges, ahol már többször fellépett kártevőként. A csapda kihelyezése július elején lehetőleg történjen meg és szeptember közepéig szükséges üzemeltetni. Ha a nyári nemzedék rajzása jól érzékelhető, fel kell készülni a kora tavaszi kártétel kivédésére. A védekezésről termőhelyi megfigyelés után érdemes dönteni. Ha tőkénként 2-3 araszolóhernyót találunk, az közepes fertőzöttséget jelent, de ha 3-nál több hernyót találunk egy tőkén, akkor súlyos kártételre számíthatunk. Ha szükségessé válik ellene a védekezés, a szőlőmolyok ellen engedélyezett növényvédő szerek közül válasszunk.

HEVES MEGYEI KORMÁNYHIVATAL

NÖVÉNY ÉS TALAJVÉDELMI IGAZGATÓSÁGA