Csizmadia Tibor = MENŐ
Lezárult egy korszak
Az egri teátrum sorsát az elmúlt negyed században nem patinás múltja, hanem különböző szereplők lelkesedése határozta meg. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, az akkori pártvezetés egyik legfontosabb célkitűzése az önálló egri társulat megteremtése volt. Mivel ez akkor csakis elhatározás kérdésének tűnt, hamar megköttetett a politikai egyezség, és Gali Lászlót kérte fel a Párt színházalapításra. Előzményként nem árt tudni, hogy „albérletben” mellesleg akkor már olyan pazarságokon volt túl az „egri” színjátszás, mint ’85-ben Szikora János Csongor és Tündéje, vagy a Táncdalfesztivál ’66. Előtte itt tájolt Szolnok Paál István Tangójával, Láncra vert Übüjével. Szóval, akár el is hihették az akkori kultúrpolitikusok, akik azonosak voltak (akkor is) a pártpolitikusokkal, hogy a színház ereje a falakban vagyon.
Gali színháza kijózanítóan hatott. Nem volt benne semmi extra, „csak” korrekt, unalmas középszerű társulat és előadások. A falak nem akartak működni. 1996-ban Beke Sándor kinevezésével (Csizmadia akkor is pályázott) látszott, hogy a középszerűségnél is van lejjebb. Az „értékközvetítő” küldetéses színház látványosan megbukott, dilettáns, bumfordi előadások jellemezték ezt az időszakot.
A 2001-es pályázatra Csizmadia Tibor ismét jelentkezett. Eger, és a fenntartó Heves Megyei önkormányzat egyeztetett az igazgatóról, mert a finanszírozásba akkor már egyre nagyobb mértékben beszállt a város is. A szocialista többségű egri testület megint csak nem támogatta Csizmadia kinevezését, helyette Moravetz Leventét látta volna szívesen a direktori székben. Közben a színházban botrányos körülmények között tartottak szimpátia szavazást, ami kiderül a 2001-es megyei Közgyűlésben elhangzottakból:
Nádasy Erika:
Elmondta, hogy a társulat nevével visszaéltek. 1o éve tagja a társulatnak, azóta figyeli a folyamatokat. Művészi munkáról nem esik szó, amikor ilyen döntést előkészítenek. Igaz a színésznő maradjon színésznő, nincs joga, hogy ilyen kijelentést tegyen. Ha elfogadja azt az igazgatót akit Önök megválasztanak, akkor dolgozhat mellette, ha nem, van jogom elmenni.
Sor került egy társulati szavazásra, amelyre nem hívták meg, de a színész kollégák nagy részét sem. Nem látták azt a próbatáblát sem, ahol a szervezésre vonatkozó felhívás szerepelt.
Nem ismeri azt az igazgató jelöltet, akit egyes kollégái akarnak. Művészi, szakmai szempontok megkívánnák, a társulat megérdemelte volna, hogy ne pártgyűlés legyen az előszavazás, és ne pártdöntés legyen a dologból.
Blaskó Balázs:
Az imént a kolléganő megszólíttatta, mivel Ő a Gárdonyi Géza Szakszervezeti Bizottságának az elnöke.
A Színház Szakszervezeti Bizottsága, valamint a Közalkalmazotti Tanácsa október 1-én összeült, és társulati ülésen megtárgyalta, hogyan viszonyul a társulat az igazgató választáshoz. Szerették volna első fordulóban megismerni a pályázókat, a pályázatok tartalmát, és a meghívottak un. szimpátia szavazáson kinyilváníthatták volna véleményüket.
Mivel titkosították a pályázatokat, egy héttel ezelőtt tudták csak megszerezni, így plakátokon, műhelyházban, színészházban hirdették meg a társulati ülés összehívását. Az egész procedura parlamentális keretek között zajlott. Lehetőség volt arra, hogy a pályázók megismerjék a társulatot, illetve a társulat a pályázókat.
Visszautasította az eljárás tisztaságát megkérdőjelező vádakat.
Pedig Blaskó nem válaszolt Nádasy Erika felvetésére, hogy akkor pártgyűlés, vagy társulati gyűlés volt-e, ahol Blaskóék Moravetz Leventét támogatták, elutasítva Bekét és Galit is.
A szocialista többségű megyei Közgyűlés végül is nagy többséggel Csizmadia Tibort nevezte ki igazgatónak, szembehelyezkedve az egri, szintén szocialista testület döntésével.
Venczel Valentin:
„A társulat döntő többsége nevében biztosítja Csizmadia Tibort arról, hogy támogatják munkáját. Csizmadia Tibor elképzelései a társulat többségének az elképzelésével találkozik. Ezt a társulat korábban nem tudta – a belső viszonyok következményei miatt – megfogalmazni.”
Fentiekből látszik, hogy Csizmadia Tibort, ellentétben az akkori eseményeket ma láttatni akarók szándékával, nem politikai okokból, hanem „bevállalós” szakmai motivációk alapján nevezte ki a Sós Tamás vezette megyei Közgyűlés. Az egrieknek pont az volt a félelmük, hogy Csizmadia lila ködöt ereszt a színházra, eltapsolja a pénzt, elűzi a TSZ buszos látogatókat, veszi a kalapját és közli, hogy még lett volna pár ötlete. Ilyen előzmények után látott neki Csizmadia Tibor Egerben a színházcsinálásnak.
Jó színházhoz jó színészek
Elég egyszerű recepttel kezdte, meghívott egy-két nagy színészt (Szilágyi Tibort Az ügynök halálába, vagy Molnár Piroskát a Száz év magányba), meg szerződtetett egy-két ígéretes tehetséget. Az egriek nem voltak hozzászokva, hogy országosan ismert sztárok is megfordulhatnak az egri színpadon. A többi szinte ment magától. Minden várakozással szemben nem érthetetlen művészieskedő előadások, hanem hús-vér, jobb szó híján népszínházi előadások szórakoztatták a publikumot. A Valahol Európában már zajos siker volt. Kovács Patrícia, Anger Zsolt olyan szintjeit mutatták meg a színpadi jelenlétnek, amilyet eleddig ezen a színpadon nem lehetett tapasztalni. Az Othelló Gyulaházán már egyértelműen jelezte, hogy az új egri színház nem csak modern, hanem aktuális is szeretne lenni. Mindemellett a konzervatív színházi értékeket is szem előtt tartja anélkül, hogy maradi lenne. A tehetségesebb egri színészek mintha megtáltosodtak volna, remekül hatott rájuk a fiatalos lendület, az újakat elkapta a színházépítési láz.
A Nyafogók, a Párnaember, az Ibusár, az Alkoholisták, a Velencei Kalmár, a BIFIDUS ESSENSIS, avagy tűsarkon a téboly, megmutatták, hogy a stúdiószínpadon olyan műhelymunka folyik, ami a magyar színjátszás élvonalába tartozik. A kísérleti színház csinálás ALIZ!-a az elmúlt tíz év legérdekesebb produkciója volt. Ha csak ez az egy darab fűződik a leköszönő direktor nevéhez, már akkor büszke lehetne. Persze az ALIZ! megbukott, ami korántsem az előadás minőségének, sokkal inkább pozicionálásának következménye volt. Intő jelei mutatkoztak a flegma közönségkapcsolati munkának, az ügyetlen bérletpolitikának, de erről később.
A közönségsiker után a szakmai sikerek sem maradtak el. A POSZT meghívottjai és díjazottjai között az elmúlt években mindig ott találjuk az egri társulatot. A mini fesztiválok (Monodráma fesztivál, a Quartet) bekapcsolták Egert az ország és a világ színházi vérkeringésébe. A közönség erről persze nem sokat tudott.
Barta Dóra tánctagozatával az utolsó két évben új lendületet kaptak az előadások.
Az egri színház varázsdobozzá vált, amelybe belépve hol a Broadway, hol az off-Broadway, hol a főváros egy-egy színházának zsöllyéjében találhatta magát a látogató. A Párnaember, vagy a BIFIDUS ESSENSIS, avagy tűsarkon a téboly már nem az egri, de nem is a magyar valóságba repítettek.
Hírlap színház
Mégis, a Csizmadia korszak legfontosabb történésének a Hírlap Színház projektet tartom, melynek egyenes folyománya volt a Csörgess meg! performansz létrejötte. A mában, máról, mának színház már csaknem interaktív. A nézőkkel félszavakból is megértik egymást, az utalásokra történő utalások gondolkodásra, aktív részvételre, azonnali véleményformálásra sarkalják a publikumot. A „mű” előfeltétele a színpad intellektuális „belakása”, az interpretátorból alkotóvá lényegülő színészi jelenlét. Ez minőségileg új színház. Csak olyan közegben lehet létrehozni, ahol valódi alkotóközösség működik. Egerben sikerült.
A fiatalabb generációk azonnal reagáltak a számukra érthető témákról, érthető nyelven készített előadásra és sikk lett Máté Gábor darabjára járni. A Facebookon van olyan ifjú, aki arról számol be, hogy fél tucatszor látta.
Befelé fordulás
Az utolsó évek kivételével Csizmadia Tibor színházát a gőgös befelé fordulás jellemezte. Nem kívánt helyileg sem kulturális, sem szellemi műhely, vagy központ lenni a teátrum. Nem tartotta fontosnak, hogy álláspontját elmagyarázza, nem kezdeményezett vitákat és nem kereste a kapcsolatot sem a közönséggel, sem a szellemi elittel. Kívülről úgy tetszett, hogy Egerben két társulat létezik, egy sikeres, tehetséges, fiatalos, lendületes sokat dolgozó és egy sikertelen, mellőzött, gyűlölködő, tehetségtelen, alig játszó. Mivel nem alakult ki a színház körül rajongótábor, nem képződtek helyi sztárok, a közönség pedig a számára szokatlan és sokszor befogadhatatlan darabokkal magára maradt, megnyílt a terep a sértett, ám helyi kapcsolatokkal, gyökerekkel rendelkező kollegák előtt, hogy sajnálkozásukat fejezzék ki a „drága közönség” jogos igényeinek elhanyagolása miatt. Kapóra jöttek ehhez a bérletes előadásokba bekényszerített extrém darabok, mint az ALIZ!, vagy az idei évadnyitó Selyemcipő.
A bérletes közönség értetlenül állt az Őrült nők ketrecévé transzformált Maya, vagy a szövegdús képregény, az Elkéstél Terry előtt. Az új közönség meg még a láthatáron sincs, mert róluk mindenki elfeledkezett. A látogatószámra persze csak részben hatott Zsótér Sándor sajátos látásmódja, nyilvánvalóan a közüzemi díjak is számítottak. Tény, hogy az országos tendenciánál nagyobb arányú közönségvesztést volt kénytelen elkönyvelni az egri színház.
Némi csúsztatással kapóra jött mindez azoknak, akik a jelenlegi direktor távozásával, a Csizmadia Tibor által meghonosított szemléletmódot is törölni szeretnék. A „csupán a szakmai elitnek játszó”, a „közönséggel nem törődő” időszaknak akarják beállítani az elmúlt évtizedet. Érdekes, hogy a zenében a tömegeket vonzó mulatóst fanyalogva vetik meg azok, akik a színházban a tömegeknek tetsző talmiért rajonganak. Egy Bartók versenymű vonzerejét miért nem méricskélik a Fásy mulatóhoz? Nyilvánvaló, hogy a szemléletük torz. A nézőszám önmagában nem érték, mint ahogy az alacsony nézőszám sem jelent értéktelenséget. Ha komoly és valódi szakmai és kritikai elismerés illet egy csupán szűk közönségnek tetsző darabot, akkor nyugodt lehet a színház, hogy jó úton jár. Egerben persze ennél sokkal jobb volt a helyzet, hiszen az előadások többsége zajos közönség és kritikusi sikert aratott.
Függöny
Lezárult egy korszak, amit Csizmadia Tibor neve fémjelzett Egerben. Minőségi, modern színházat hagy hátra, hatalmas potenciállal. Az egri publikum köszönettel tartozik neki, mert színháza ablakot nyitott a világra. Igaz, ezen néha bántóan sok fény jön be, sok illetlen hang, meg ki is esik egy két rosszul rögzített tárgy, de némi levegő is beszivárgott rajta.
Ha igaz a drámairodalom ökölszabálya, akkor a tettes persze még visszatér a tett színhelyére.
Kisszekund!
Ön egyre zavarosabb dolgokat írogat.Most már érte, miért Ön a kicsi.
Üdvözlettel:
Nagyszekund
Nem. Kedves Bekiabáló!
Ön téved! Én egy valódi ,,kisszekund vagyok", nem pedig Blaskó Balázs. A nevezett úrral, véleményem megformálása céljából sosem egyeztettem, mert nem szoktunk beszélgetni, csak olykor köszönni.
Nem hiszem - egyébként - hogy Blaskó vállalkozna arra a nevetséges módra, hogy beszállna e helyütt, álnéven a vitába.
De! Ettől még csúf, alávaló dolognak tartom az ő gyalázását.
Gali László néhai, egri, igazgató főrendező úrnak!
Én úgy gondolom, hogy ha egy rendezőt nyilvánosan és udvariasan megszólítanak és felkérnek arra, hogy jöjjön újra Egerbe rendezni, akkor az komoly megtiszteltetés.
Egy ilyen - lényegében - tisztelgő felkérést visszautasítani - szerintem - ízléstelenség és érthetetlen udvariatlanság.
Ezek után én, mint néző sem kívánom Önt rendezőként többé Egerbe.
Amúgy meg kívánok Önnek további békés, semmittevő nyugdíjas éveket.
Ps:.
Korábban már megbocsátottam Önnek, hogy egy bizonyos SzK-t Egerbe hozott és ezzel rászabadított városomra. Ezt a bocsánatomat most visszavonom. SzK tébolyult köz-szerepléseiért Ön is bűntársnak számít.
Sebaj. Jöjjenek az újabb rendező-palánták! Van belőlük elég.
Kedves Kisszekund Balázs!
Miféle bizalom kell még blaskónak? 23 éve ven a színházban és nem tett le szinte semmi emlékezetest az asztalra.
Hacsak azt nem számítjuk ide, hogy mindenhol mindenkit mocskolt, becsmérelt...
Majd ezután?
Ugye, ezt viccnek szánja?
A Gárdonyi Géza Színház Társulatának
és
Blaskó Balázs igazgató úrnak!
Tisztelt igazgató úr, Balázs, amikor decemberben felkértél, hogy vegyek részt a pályázatodban és minden szezonban rendezzek Színházunkban egy nagyszínpadi- és egy stúdió-előadást, megfontoltan és – tisztelettel nemet mondtam.
A félreértések és a félreérthetőség elkerülése végett, meg azért írok, mert úgy értesültem, hogy még a január 28-án lefolytatott közgyűlésen is arról nyilatkoztál, számíthatsz a rendezői közreműködésemre. Megismétlem nemleges válaszomat.
Kedves Társulat, Barátaim, ugyanakkor fontos számomra, hogy tagja vagyok a Gárdonyi Géza Színháznak: nem tudok és nem is akarok elszakadni Tőletek.
Kívánom, hogy munkátok eredményes és megérdemelt sikerekkel koronázott legyen az új igazgatás öt éve alatt is.
Üdvözlettel:
Gali László
örökös tag
P.s.: Kérem, hogy levelem még a mai napon jelenjen meg a próbatáblán.
Budapest, 2011-01-29.
Weil írása jól érthető kor és kórtünet.
Kórtünete ennek az álmos, meglehetősen zárkózott, magát lokálpatriótának (önhitten és hamisan) elképzelt városnak.
Az írás tükre annak, hogy ez a város hogyan nem viszonyul a kultúrához. Nem csak a színházhoz.
Itt fogható meg Csizmadia ostoba és végzetesen önző mulasztásának lényege is. Elmulasztott közönséget vonzani, azt ,,nevelni" és főként a színházhoz édesgetni.
Pedig ez közpénzből milyen könnyű is lett volna.
Igen, igaza van WZ-nek abban is, hogy Egerben több generáció kimaradt a ,,színházranevelés" alapkurzusából.
Abban is igaza van, hogy Beke Sándor az előző direktor volt az egyik színházi mélypont Egerben.
Ezután Csizmadiának lett volna esélye az egrieket modern színháztűrővé nevelni. Nem tette. Másra szórta a pénz, a pletykák szerint gátlástalanul. Ám ezért őt soha senki nem vonja már felelősségre. (Ez amúgy abnormális.)
Most, lehet hogy a Blaskó-féle, gúnyosan és igazságtalanul népszínháznak titulált előadásformák sorozata következik.
Valószínű, hogy tele lesz a színház olyan emberekkel, akik csak szórakozni akarnak. Ezért őket nem szabad el- és megítélni!
Azután egy részük, akiket megfogott az élő színjáték varázsa, marad nézője annak a fajta komédiának is, amit mai, modern kísérletező színháznak hívnak.
Az egész színházvitában talán csak azt tartom jónak, hogy sok értelmiségi gondolkodót vitára buzdított. Jó érzés tapasztalni, hogy mennyi (?) embernek nem közömbös ez az ügy.
Rossz érzés viszont azt tapasztalni, hogy mily sokan, trágár módon kétségbe vonják Blaskó Balázs tehetségét és rátermettségét. Türelmi időt és esélyt sem adva a bizonyításra.
Én abban vagyok biztos, hogy ő igenis bizonyítani fog, sőt tényleg elkezdi majd a színházra nevelés fáradtságos, de elkerülhetetlen feladatát.
Vallom, hogy a legjobb igazgató-rendezők jó színészek is. Egerben ilyet még nem próbáltak. Adjunk, ígérjünk. bizalmat neki!
Weil írása jól érthető kor és kórtünet.
Kórtünete ennek az álmos, meglehetősen zárkózott, magát lokálpatriótának (önhitten és hamisan) elképzelt városnak.
Az írás tükre annak, hogy ez a város hogyan nem viszonyul a kultúrához. Nem csak a színházhoz.
Itt fogható meg Csizmadia ostoba és végzetesen önző mulasztásának lényege is. Elmulasztott közönséget vonzani, azt ,,nevelni" és főként a színházhoz édesgetni.
Pedig ez közpénzből milyen könnyű is lett volna.
Igen, igaza van WZ-nek abban is, hogy Egerben több generáció kimaradt a ,,színházranevelés" alapkurzusából.
Abban is igaza van, hogy Beke Sándor az előző direktor volt az egyik színházi mélypont Egerben.
Ezután Csizmadiának lett volna esélye az egrieket modern színháztűrővé nevelni. Nem tette. Másra szórta a pénz, a pletykák szerint gátlástalanul. Ám ezért őt soha senki nem vonja már felelősségre. (Ez amúgy abnormális.)
Most, lehet hogy a Blaskó-féle, gúnyosan és igazságtalanul népszínháznak titulált előadásformák sorozata következik.
Valószínű, hogy tele lesz a színház olyan emberekkel, akik csak szórakozni akarnak. Ezért őket nem szabad el- és megítélni!
Azután egy részük, akiket megfogott az élő színjáték varázsa, marad nézője annak a fajta komédiának is, amit mai, modern kísérletező színháznak hívnak.
Az egész színházvitában talán csak azt tartom jónak, hogy sok értelmiségi gondolkodót vitára buzdított. Jó érzés tapasztalni, hogy mennyi (?) embernek nem közömbös ez az ügy.
Rossz érzés viszont azt tapasztalni, hogy mily sokan, trágár módon kétségbe vonják Blaskó Balázs tehetségét és rátermettségét. Türelmi időt és esélyt sem adva a bizonyításra.
Én abban vagyok biztos, hogy ő igenis bizonyítani fog, sőt tényleg elkezdi majd a színházra nevelés fáradtságos, de elkerülhetetlen feladatát.
Vallom, hogy a legjobb igazgató-rendezők jó színészek is. Egerben ilyet még nem próbáltak. Adjunk, ígérjünk. bizalmat neki!
Az a véleményem, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Eger Blaskó Balázst érdemli meg. Az, hogy a drága nézők semmiféle szellemi kalandra nem vágynak, a pénzükért csupán szórakozni akarnak, teljesen rendben van. Ilyen nézőknek nem érdemes igényes színházat csinálni. Kár az energiát pazarolni. A baj csak annyi, hogy a Blaskó-félék messiásként próbálják beállítani magukat, akik áldozatot hoznak a drága nézők érdekében. A tehetségtelenség ideológiája: a népszínház eszménye eredetileg baloldali, az elitista színházzal szembeni mozgalom volt Franciaországban. Ma a középszer jelmondata, hiszen az ilyeneknek nincs semmiféle esztétikai nézete, ám mivel sehol sem tudnak a "tehetségükkel" színre lépni, hát a nézőszámmal takaróznak. Blaskó nem áldozatot hoz Egerért, csak hatalmat akar. Köré gyűlnek a méltán elfeledett senkik. Ha ez jó Egernek, az csak azt mutatja, mennyire középszerű és igénytelen város. Sok sikert. Felejtsük gyorsan el.
2001-ben a szocialisták Moravetz Levente igazgatói kinevezését támogatták. Most Moravetz Blaskó embereként került be a színházba.
VÁLTOZNAK AZ IDŐK!
\\\\\\\"Kb 4 éve nincs, az utolsó évben el sem mentem az bérletem előadásaira\\\\\\\"
Ha 4 éve nincs és előtte egy évben el sem ment, akkor 5 éve nem tudja, mi történt az egri színpadon. Akkor hogy van bátorsága nyilatkozni, amikor azt sem tudja, miről is beszél...
Köszönjük. Végre egy korrekt cikk. Az elmúlt 10 év értékeit és hibáit egyaránt felsorolja. Igen. Végre volt SZÍNHÁZA a városnak. Most majd sajnos megint nem lesz. Akik az új direktort szeretik, általában úgy nyilatkoznak a színházról, hogy "szórakozni járok oda az adófizetők pénzén, azt várom, hogy kikapcsoljanak egy stresszes nap után". Hát, ezt meg fogják kapni. Részemről szórakozni kocsmába járok, nem színházba, kikapcsolni pedig a tévét szoktam, nem magamat. A színházba gondolkodni és érezni járnék, ha lenne, aki továbbra is gondolkodtat és felkavar. Ha nem lesz ilyen, sajnos ide nem fogok színházba járni... Nagyon sajnálom.
\\\"Kb 4 éve nincs, az utolsó évben el sem mentem az bérletem előadásaira\\\"
Ha 4 éve nincs és előtte egy évben el sem ment, akkor 5 éve nem tudja, mi történt az egri színpadon. Akkor hogy van bátorsága nyilatkozni, amikor azt sem tudja, miről is beszél...
"Kb 4 éve nincs, az utolsó évben el sem mentem az bérletem előadásaira"
Ha 4 éve nincs és előtte egy évben el sem ment, akkor 5 éve nem tudja, mi történt az egri színpadon. Akkor hogy van bátorsága nyilatkozni, amikor azt sem tudja, miről is beszél...
na azért.Szval én meg most is szinházba járó ember vagyok,aki amikor csak tehetem,bánatom van vagy örömöm,vagy csak muszály elmennem a hétköznapokból én ottvagyok.nekem ma is van bérletem és számos előadásra többször is elmegyek.úgygondolom aki 4 éve már nemjárt az Egri szinházba annak nemis kell színház,ha meg olyan előadásra szeretne menni ami bárhol van az országba akkor rajta.Ide máshonnan azért járnak mert más ,nemugyan az mint máshol.Én és akikkel már beszéltem erről a dologról kiállunk Csizmadia és a színészek mellet.ha kell harcolunk értük mert ha elmennek ezek a szinészek akkor tuti hogy nemlessznek ennyien a közönség soraiban.Olyan szinészeink vannak akiket bárhol szivesen látnak bármikor de ők kiáltak mellettünk és nemhagytak cserben minket 1 jobb szerződés kedvéért.100 dolgot letudnék most írni.hogy miért maradjon Csizmadia de azthiszem most az a legfontosabb hogy ha kell bármit megtegyünk értünk.
Én színházba járó ember voltam. Évekig bérletem volt. Kb 4 éve nincs, az utolsó évben el sem mentem az bérletem előadásaira, mert egyszerűen rém unalmasak, nyomasztóak, érdektelenek voltak.
Persze lehet, hogy remek szakmai munka folyt, de én a közönség (nem TSZ buszos) tagja, nem találtam meg benne az élményt. Ezek után csak azt kérdezem, hogy az adófizetők pénzén kinek akartak színházat csinálni? Ha a közönség száma nem számít, dobjanak össze maguknak egy színházra valót, vagy keressenek mecénásokat - mint régen - , és abből a pénzből azt csinálnak amit akarnak.
Addig viszont amíg az adófizetők finanszírozzák a működést, nekik kell színházat csinálni, ha úgy kívánják, kicsit egyszerűbbet, emészthetőbbet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs helye kísérletezésnek, újításoknak, művészetnek. Mindössze tudni kell, hogy miként lehet hozzá érdeklődőket vonzani, rajongótábort építeni.
Nem állítom, hogy az új igazgató jobb színházat fog csinálni. Személy szerint sem kevésbé, sem jobban nem bízom benne, mint az előzőben. Egy biztos változásra van szükség itt is és az élet számos területén, hogy a színház Egerben újra rangot kapjon, s minél többen "vastapsoljanak" egy egy előadás végén.
vissza fog térni csizmadia
na ne... inkább ne térjen vissza jó????