Mit is lehet kezdeni egy épülettel, mely több mint százhúsz éve épült, és valaha imádkozni jártak a falai közé az emberek? Mit lehet vele kezdeni, ha kövei átitatódtak nedvességgel s egyre csak dobálják le magukról a sárgára festett vakolatot, ha faszerkezetei, tetőgerendázata elkorhadt és ablakain egy manapság szokásos nyári zápor idején befolyik a víz? Mit lehet vele kezdeni, ha valaha szakralitással átitatott tágas terei a fényben úszó modern nagyáruházak korában már sem bazárnak sem bútorüzletnek nem elég modernek, nem elég csalogatóak? Belételepszik hát a kultúra, mely örül, hogy teret kaphatott, és igyekszik az ütött-kopott közegben érdeklődésre számot tartó eseményekkel felhívni magára a figyelmet.

kép Fotó: Egri Szín

 

2007-től a Művészetek Háza berkein belül, majd 2013-tól a Dobó István Vármúzeum telephelyekét kiállításoknak, a művészetnek, a régiségeknek bemutató helyeként funkcionáló épület állapota egyre csak romlik. A látszat csal, hiszen a valahogy kiglancolt kulissza falak mögött, a mennyezetburkolat alatt a korhadás és a pusztulás világa tenyészik, pedig a kultúra és a művészet is szeretne szép, modern környezetben élni. És pláne, amikor műtárgyak sorsáról, állapotának óvásáról van szó, nem lehet felelőtlenül fertőzött, nedves közegben helyet csinálni számukra.

A Zsinagóga Galériában most zajló belső munkálatok arra tesznek kísérletet, hogy a modern elvárásoknak megfelelő módon legyen hasznosítható az épület a fent jelzett célra Eger város lakói és az ide látogató turisták örömére. 

De egy több mint száz esztendős épület titkokat is rejthet. Talán senki sem él már, aki előre megmondhatta volna, figyelmeztethette volna a megrendelőket arra, hogy a mennyezet újsütetű fakazettás borítása alatt előtűnik egy réges-régi festett díszítés, melyet mégsem lehet minden dokumentálás nélkül, a szakemberek, restaurátorok vizsgálata és a műemlék felügyelet szemlézése nélkül csak úgy elbontani. 

Az egyébként is rejtőzködő, teljes tetőcserét előirányzott kezdeti beruházások e festett ornamentika ledokumentálása miatt sajnos másfél hétre leálltak, pedig feszítő a határidő a múzeum betervezett idei kiállításai miatt. Éppen ezért köszönet minden közreműködőnek – mintegy, ha jól számolom 16-17 kollégának –, akik minden munkát félretéve jöttek és segítettek a fotódokumentálásban, a mintakincs lementésében, az alsóbb rétegek feltárásában, és köszönet azoknak, akik előteremtették a finanszírozáshoz szükséges támogatást.