2015 - divat lett Eger
Marad a Kaláka, dübörög a FesztEger, jön a Kánaán
2015.06.25.11:15
Eger több turisztikai elismerést is kapott az elmúlt időszakban. Tulajdonképpen nem is teljesen alaptalanul. Egerbe jönni jó dolog, sőt még az egriek is büszkék városukra, sokszor irigykedve hallgatják az ország többi részében élők – ha véletlenül kimozdul egy egri és találkoznak vele –, hogy honnan jöttünk. Az önostorozó pesszimizmust kezdi átvenni a hurráoptimista csudajóság. Valószínűleg a vidékies létforma nélkülözhetetlen kelléke a torz önkép, mert a kisváros fojtogató légköre nem hagy elég oxigént jutni az agyba. Igazságtalanság lenne persze ezt egri jelenségnek nézni, mert így van ez a világ kisvárosaiban is.
Jó a város marketingje, mondják a városmarketingesek, bár ez simán nem igaz. A metakommunikáció viszont tényleg jó. Azaz a marketing marketingje, ami önbeteljesítő jóslatként viselkedik. Az „egri modell”, ha létezik, akkor arról szól, hogy fiatalok, akiknek valamiért megnyílt a közlekedésük a hatalom és a közpénzek irányába, szeretnének egy kicsit bulisabban élni, meg egy picit keresni. Ezért aztán tudva-tudatlanul, némi korszerűséget csempésztek az életükbe, kommunikációjukba. Szó sincs arról, hogy a város, vagy intézményrendszere követte volna őket, az viszont reális lehetőség, hogy előbb-utóbb az egriek beletörődnek a modernizációba, mint a Bükkzsérciek Sztálin halálába.
A sikertörténetek, amik tényleg azok, igazából a civil, illetve a vállalkozói szféra történetei, míg a klasszikus kudarcokat az intézményi hátterű próbálkozások produkálják. Hogy lehet ez, hogy a százmilliókkal gazdálkodó népművelők ennyire bénák? Hogy lehet, hogy egy borász, egy műgyűjtő, vagy egy lapkiadó szerethetőbb, működő, esetenként még valódi profitot hozó attrakciókra képes?
Surranó pálya
A hivatalos intézményrendszer fix költségekkel dolgozik. Nénik, bácsik felveszik a fizetésüket, fűtenek, világítanak, és ha a költségvetés engedi, akkor szerveznek programokat is. Ha nem, akkor melegednek és pályázgatnak. Délután lekapcsolják a villanyt, hétvégén meg bezárják a rájuk bízott közösségi tereket, mert közalkalmazott mégsem robotolhat vasárnap. Mivel a pályázatok elosztása az Orbán rendszerben már kizárólag politikai szempontok alapján történik, ezért az intézmények csak akkor nyernek, ha lobbiznak a saját polgármesterüknél, Fideszes összekötőiknél stb. Mivel a források enyhén szólva is szűkülnek, így az erősebb eszkimó eszik, az meg az, aki naphosszat a kijáró emberekkel tölti az idejét vállalkozóként, magánzóként. Nekik mindig van pár jó ötletük a kétségkívül sivár kincstári működéssel szemben. Így aztán surranó pályára állnak, és közvetlen költségvetési támogatást kapva megvalósítják különböző ötleteiket, amiknek egyetlen feltételnek kell megfelelniük, hogy tetszik-e az ötlet és kitalálója a hatalomnak, vagy sem. Ők rugalmasak, bevállalósak.
Mivel az intézményrendszer finanszírozása ki van téve a Városháza kényének-kedvének, sőt, még az elnyert pályázati pénzek utalása is rapszodikus, ezért az intézményi működés ezt a többszörösen bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetet nem képes kezelni, így a hivatalnok mentalítású alkalmazottak lázas alibi működésbe menekülnek.
A vállalkozók
Nem lenne igazságos azt állítani, hogy a terepet politikai vállalkozók vették volna át. Ez annak ellenére igaz, hogy könnyen tetten érhetőek a direkt politikai kapcsolatok az egyes rendezvényszervezők és az aktuális hatalom között. Ezek a sikeres rendezvények hihetetlen munkával járnak, ambiciózus embereket igényelnek és esetenként olyan konfliktusokat eredményeznek, amelyekhez valójában nincs köze a rendezvényszervezőnek. (Politikai vádak, leöntött zenészek stb.)
Ugyanakkor látni kell, hogy annyiban mégis politikai színezetet kap a rendezvényszervezés, hogy a mai magyarországi modell szerint a szervezők előbb megfinanszíroztatják a közzel szinte a teljes költségvetését a rendezvénynek, majd ha sikeres lesz, akkor a hasznot teljes joggal elteszik, ha bukta, akkor csak egy szép próbálkozás volt, ám anyagi kockázattal igazából nem járt. Ha nincs tőke, ilyen a vállalkozás.
FesztEger, a nagy siker
FesztEger 2015Igen, Bolyki Jani fesztiválja a maga tízezer feletti látogatottságával a legnagyobb turisztikai attrakció Egerben. A program a legnagyobb fesztiválok külföldi sztárok nélküli line-up-ja. A FesztEger idén világosan bebizonyította, hogy vonzereje regionális. Szállás nem volt a városban, a taxisok elmondása szerint egyhavi bevételüket keresték meg ezen a hétvégén, a város is tömve volt.
A Bolyki-völgy extravaganciája, a Bolyki borok minősége, Jani személyisége már régóta sikerre ítélték ezt a helyszínt. Az idei rendezvényre szombaton kitették a megtelt táblát. A fesztivál nyereséggel zárt, igazi siker volt minden szempontból. A várostól kapott 15 milliós támogatás mellé az NKA is beszállt, illetve a FesztEgerrel szimbiózisban működő Music Hungary és Éter fesztivál büdzséje is kapcsolódott a finanszírozáshoz. Az esemény az Egri Ifjúsági Zenei Program tehetségkutató versenyével ért véget.
Ha csak durván számolunk, akkor is ennyi ember költése 20-30 milliós adóbevételt indukál, azaz a támogatás valójában megtérül. Marketing értéke ennek nyilván többszöröse. Ami ad egy kis vajszínű árnyalatot az eseménynek, hogy ennél a rendezvénynél érhető egyedül tetten a tulajdonosi körben Fideszes potentátok jelenléte. Azonban látni kell, hogy a meghatározó tulajdonos a mamut fesztivál konszern Sziget-hez köthető, míg a Fidelitashoz kapcsolódó NEON, vagy más magánszemélyek részesedése inkább jelképes. Persze pont ez a jelképesség okoz gondot és teszi ki a fesztivált a hatalom Fideszes csókosainak kijáró gyanakvásnak. A valóság az, hogy ma Magyarországon nehezen képzelhető el ilyen volumenű rendezvény a kormánypárt támogató részvétele nélkül. Az is igaz, hogy a siker, vagy sikertelenség nem fokmérője a közpénzek áramlásának.
A FesztEger mégis sikeres. Ez, naná, hogy irigységet szül, a politikusi résztvevők ólálkodása meg gyanakvást. A borászok szomorúan látják, hogy az egyik pincébe, ami nem az övék, beugrott 10.000 ember bort kóstolni. Az ellenzék azt látja, hogy megint Fideszeseket tömnek közpénzzel. Azt kevesen látják, hogy ez egy iszonyúan erős, jópofa, korszerű rendezvény, amilyen tényleg nem volt Egerben sohasem és a szervezők kapcsolatai nélkül nem is létezhetne.
Megoldás lenne, ha a politika hátrébb lépne, pontosabban előre, hogy a rendezők könnyebben kivehessék a nyelvüket az ülepükből. Meg, ha a támogatást a közösség jövőre és azután is örömmel, büszkén adná, mert láthatóan jól hasznosul.
Kaláka
Egy fesztivál, amelyik beleszeretett Egerbe. Nem mennének vissza Miskolcra. Eger ezt még nem viszonozza, de érzi, hogy jó lenne. A régi kalákajárók ki vannak borulva. Eger nem olyan, mint Diósgyőr volt. Diósgyőr sem olyan, mint Diósgyőr volt. Ők sem olyanok, mint 36 éve voltak. Csak a Kaláka olyan. Nemzeti kincs.
Idén 6 millió forinttal támogatják őket az egri adófizetők. Igazából még több figyelmet, támogatást és törődést érdemelnének, hogy tényleg otthonukra leljenek Egerben. A külsejében és talán szellemileg is megújuló egri vár remélhetőleg felnő a feladathoz. A Kaláka profi kapcsolatrendszere, minősége olyan rejtett tartalék, amelynek a felszabadítása Eger elemi érdeke.
Utcazenészek versenye
A turizmusból és a reklámszakmából indult kezdeményezés már az első próbálkozásra zajos sikert aratott. Különös fokmérője a magyaros észjárásnak, hogy ha valami nagyon dicsérőt akarunk mondani, akkor kivágjuk, hogy mintha nem is Magyarországon lenne. Az Utcazenészek Versenyéről is úgy beszélt az utca embere, hogy „mintha nem is Egerben lennénk.” A városvezetés beleállt az ügybe, 3.5 milliós támogatást kapott az elsőéves program, amely anyagilag így pozitívan zárt. A gyermekbetegségek ellenére sikerült 4 napig hihetetlen jó hangulatot varázsolni a városba. És mivel a résztvevők döntően nem egriek voltak, így biztos, hogy hírvivőként jó szolgálatot tesznek a városnak.
Ezen még az sem ronthat sokat, hogy volt, akit leöntöttek egy vödör vízzel a Jókai utcában, volt, akire szilveszteri dudával támadtak a lakók a Dobó utcában és akadt olyan is, akivel szemben a rádiót hangosította csutkára valami ócska kocsma bunkó tulaja. Tulajdonképpen jelentéktelen atrocitásokról beszélünk. Azt azért látni kell, hogy ez sem egy „beteszem a pénzt, kiveszem a hasznot” típusú klasszikus vállalkozás, ráadásul nem csökkenő, hanem növekvő közpénzekkel számol.
XIX. EGRI BIKAVÉR ÜNNEP SZT. DONÁT NAPJÁN
A hegyközség évtizedes rendezvénye igazi nagyágyú. Saját becsléseik szerint húszezer körüli a látogatottsága az érsekkerti rendezvénynek, amelyik természetesen ingyenes. Idén 4 millió forint támogatást kapnak. Még mindig nem csillapodtak a kedélyek, hogy miért nem a Dobó téren van a nagy múltú boros esemény. Meg miért van más bor is, mint Bikavér. Hát azért, mert az amúgy hodály Dobó tér aprócska lett ehhez a rendezvényhez, júliusban meg forró is a szürke kövek ellenére. Aztán meg az Érsekkert kert több mint telitalálat, Bikavért meg nem iszik 30 fokos nyári melegben csak a síkhülye alkesz literszámra. A borászok meg megértették, hogy ez egy borfesztivál, aminek a neve az, hogy Bikavér Ünnep, a kínálata meg az, ami a legjobb ilyen célra: bor. A nejlontányérkába rittyentett szarvas bélszínről is kezdenek lejönni a szakrális borivás szerelmesei, az ételek konvergálnak a valósághoz, talán a minőség sem a régi már, de a túlárazott borokhoz képest mindenképpen élvezetes végig enni a gasztrosort. Tarsoly József hegybíró úr színes egyénisége kétségkívül hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Bár idén nem lesz Majsai Gábor, a magyar Tom Jones! (Na jó, lesz.)
Támogatás-látogató relációban ez a legsikeresebb rendezvény. És akkor még ott az EGRI CSILLAG SZÍNPAD, az egri underground oltára. Na, ezért is érdemes július 7-12 között kiugrani a Népkertbe.
A Kepes Intézet, filmklubbal, Kepes Klubbal és tényleg világszínvonalú kiállításokkal támad. A magánkézben lévő intézmény kezdi kinőni kezdeti zavarait. A filmklub igazi hiánypótlás. A Saul fia vetítést követő Nemes Jeles Lászlóval történő beszélgetésen még a csilláron is lógtak. A főiskolai vizsgamunkáktól a Reigl Judit kiállításig terjedő kínálata mind a turistákat, mind az egrieket megmozgatja. Ugyanakkor, közművelődési megállapodás híján önkormányzati finanszírozásban nem részesül, és az látszik, hogy csupán a látogatók nem képesek eltartani egy ilyen volumenű intézményt.
És akkor még nem említettük a Gonda László bárzenész találkozóját, amely mára a perifériára szorult hajdani mainstream kultúra kedvelőinek gyakorlatilag az egyetlen országos találkozópontja, és mint ilyen Eger hírét tényleg messze viszi. Nem esett szó a Hotel Eger&Park konferencia turizmusáról, amely esetenként egyetlen rendezvényével több vendéget hoz, mint egy közpénzekből összevásárolt hakni előadás sorozat teljes közönsége.
A Kánaán
Szóval az elismerések nagy része nem alaptalan. Ugyanakkor ezekre a díjakra is igaz, hogy nem kapják, hanem adják őket. Mostanában divat lett Egernek díjat adni. A forint a földön, megjelentek a lengyel mellett az ukrán, román és szlovák turisták is. A nyugatiak elmaradoztak, ám a hazai turizmus fellendült. Vonzerővel nem a rendezvényeink (csak FesztEger kivétel), hanem a városunk rendelkezik. A borok, a fürdő, a vár, a templomok, az utcák kellemes összessége az, ami Egert vonzóvá teszi. A fesztiválok, kulturális események csak az itt tartózkodás élményét és az egriek hangulatát fokozzák, jó esetben.
Surranó pálya
A hivatalos intézményrendszer fix költségekkel dolgozik. Nénik, bácsik felveszik a fizetésüket, fűtenek, világítanak, és ha a költségvetés engedi, akkor szerveznek programokat is. Ha nem, akkor melegednek és pályázgatnak. Délután lekapcsolják a villanyt, hétvégén meg bezárják a rájuk bízott közösségi tereket, mert közalkalmazott mégsem robotolhat vasárnap. Mivel a pályázatok elosztása az Orbán rendszerben már kizárólag politikai szempontok alapján történik, ezért az intézmények csak akkor nyernek, ha lobbiznak a saját polgármesterüknél, Fideszes összekötőiknél stb. Mivel a források enyhén szólva is szűkülnek, így az erősebb eszkimó eszik, az meg az, aki naphosszat a kijáró emberekkel tölti az idejét vállalkozóként, magánzóként. Nekik mindig van pár jó ötletük a kétségkívül sivár kincstári működéssel szemben. Így aztán surranó pályára állnak, és közvetlen költségvetési támogatást kapva megvalósítják különböző ötleteiket, amiknek egyetlen feltételnek kell megfelelniük, hogy tetszik-e az ötlet és kitalálója a hatalomnak, vagy sem. Ők rugalmasak, bevállalósak.
Mivel az intézményrendszer finanszírozása ki van téve a Városháza kényének-kedvének, sőt, még az elnyert pályázati pénzek utalása is rapszodikus, ezért az intézményi működés ezt a többszörösen bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetet nem képes kezelni, így a hivatalnok mentalítású alkalmazottak lázas alibi működésbe menekülnek. A vállalkozók
Nem lenne igazságos azt állítani, hogy a terepet politikai vállalkozók vették volna át. Ez annak ellenére igaz, hogy könnyen tetten érhetőek a direkt politikai kapcsolatok az egyes rendezvényszervezők és az aktuális hatalom között. Ezek a sikeres rendezvények hihetetlen munkával járnak, ambiciózus embereket igényelnek és esetenként olyan konfliktusokat eredményeznek, amelyekhez valójában nincs köze a rendezvényszervezőnek. (Politikai vádak, leöntött zenészek stb.)
Ugyanakkor látni kell, hogy annyiban mégis politikai színezetet kap a rendezvényszervezés, hogy a mai magyarországi modell szerint a szervezők előbb megfinanszíroztatják a közzel szinte a teljes költségvetését a rendezvénynek, majd ha sikeres lesz, akkor a hasznot teljes joggal elteszik, ha bukta, akkor csak egy szép próbálkozás volt, ám anyagi kockázattal igazából nem járt. Ha nincs tőke, ilyen a vállalkozás.FesztEger, a nagy siker
A Bolyki-völgy extravaganciája, a Bolyki borok minősége, Jani személyisége már régóta sikerre ítélték ezt a helyszínt. Az idei rendezvényre szombaton kitették a megtelt táblát. A fesztivál nyereséggel zárt, igazi siker volt minden szempontból. A várostól kapott 15 milliós támogatás mellé az NKA is beszállt, illetve a FesztEgerrel szimbiózisban működő Music Hungary és Éter fesztivál büdzséje is kapcsolódott a finanszírozáshoz. Az esemény az Egri Ifjúsági Zenei Program tehetségkutató versenyével ért véget.
Ha csak durván számolunk, akkor is ennyi ember költése 20-30 milliós adóbevételt indukál, azaz a támogatás valójában megtérül. Marketing értéke ennek nyilván többszöröse. Ami ad egy kis vajszínű árnyalatot az eseménynek, hogy ennél a rendezvénynél érhető egyedül tetten a tulajdonosi körben Fideszes potentátok jelenléte. Azonban látni kell, hogy a meghatározó tulajdonos a mamut fesztivál konszern Sziget-hez köthető, míg a Fidelitashoz kapcsolódó NEON, vagy más magánszemélyek részesedése inkább jelképes. Persze pont ez a jelképesség okoz gondot és teszi ki a fesztivált a hatalom Fideszes csókosainak kijáró gyanakvásnak. A valóság az, hogy ma Magyarországon nehezen képzelhető el ilyen volumenű rendezvény a kormánypárt támogató részvétele nélkül. Az is igaz, hogy a siker, vagy sikertelenség nem fokmérője a közpénzek áramlásának.
A FesztEger mégis sikeres. Ez, naná, hogy irigységet szül, a politikusi résztvevők ólálkodása meg gyanakvást. A borászok szomorúan látják, hogy az egyik pincébe, ami nem az övék, beugrott 10.000 ember bort kóstolni. Az ellenzék azt látja, hogy megint Fideszeseket tömnek közpénzzel. Azt kevesen látják, hogy ez egy iszonyúan erős, jópofa, korszerű rendezvény, amilyen tényleg nem volt Egerben sohasem és a szervezők kapcsolatai nélkül nem is létezhetne.
Megoldás lenne, ha a politika hátrébb lépne, pontosabban előre, hogy a rendezők könnyebben kivehessék a nyelvüket az ülepükből. Meg, ha a támogatást a közösség jövőre és azután is örömmel, büszkén adná, mert láthatóan jól hasznosul.
Kaláka
Egy fesztivál, amelyik beleszeretett Egerbe. Nem mennének vissza Miskolcra. Eger ezt még nem viszonozza, de érzi, hogy jó lenne. A régi kalákajárók ki vannak borulva. Eger nem olyan, mint Diósgyőr volt. Diósgyőr sem olyan, mint Diósgyőr volt. Ők sem olyanok, mint 36 éve voltak. Csak a Kaláka olyan. Nemzeti kincs.
Idén 6 millió forinttal támogatják őket az egri adófizetők. Igazából még több figyelmet, támogatást és törődést érdemelnének, hogy tényleg otthonukra leljenek Egerben. A külsejében és talán szellemileg is megújuló egri vár remélhetőleg felnő a feladathoz. A Kaláka profi kapcsolatrendszere, minősége olyan rejtett tartalék, amelynek a felszabadítása Eger elemi érdeke.
Utcazenészek versenye
A turizmusból és a reklámszakmából indult kezdeményezés már az első próbálkozásra zajos sikert aratott. Különös fokmérője a magyaros észjárásnak, hogy ha valami nagyon dicsérőt akarunk mondani, akkor kivágjuk, hogy mintha nem is Magyarországon lenne. Az Utcazenészek Versenyéről is úgy beszélt az utca embere, hogy „mintha nem is Egerben lennénk.” A városvezetés beleállt az ügybe, 3.5 milliós támogatást kapott az elsőéves program, amely anyagilag így pozitívan zárt. A gyermekbetegségek ellenére sikerült 4 napig hihetetlen jó hangulatot varázsolni a városba. És mivel a résztvevők döntően nem egriek voltak, így biztos, hogy hírvivőként jó szolgálatot tesznek a városnak. 
Ezen még az sem ronthat sokat, hogy volt, akit leöntöttek egy vödör vízzel a Jókai utcában, volt, akire szilveszteri dudával támadtak a lakók a Dobó utcában és akadt olyan is, akivel szemben a rádiót hangosította csutkára valami ócska kocsma bunkó tulaja. Tulajdonképpen jelentéktelen atrocitásokról beszélünk. Azt azért látni kell, hogy ez sem egy „beteszem a pénzt, kiveszem a hasznot” típusú klasszikus vállalkozás, ráadásul nem csökkenő, hanem növekvő közpénzekkel számol.
XIX. EGRI BIKAVÉR ÜNNEP SZT. DONÁT NAPJÁN
A hegyközség évtizedes rendezvénye igazi nagyágyú. Saját becsléseik szerint húszezer körüli a látogatottsága az érsekkerti rendezvénynek, amelyik természetesen ingyenes. Idén 4 millió forint támogatást kapnak. Még mindig nem csillapodtak a kedélyek, hogy miért nem a Dobó téren van a nagy múltú boros esemény. Meg miért van más bor is, mint Bikavér. Hát azért, mert az amúgy hodály Dobó tér aprócska lett ehhez a rendezvényhez, júliusban meg forró is a szürke kövek ellenére. Aztán meg az Érsekkert kert több mint telitalálat, Bikavért meg nem iszik 30 fokos nyári melegben csak a síkhülye alkesz literszámra. A borászok meg megértették, hogy ez egy borfesztivál, aminek a neve az, hogy Bikavér Ünnep, a kínálata meg az, ami a legjobb ilyen célra: bor. A nejlontányérkába rittyentett szarvas bélszínről is kezdenek lejönni a szakrális borivás szerelmesei, az ételek konvergálnak a valósághoz, talán a minőség sem a régi már, de a túlárazott borokhoz képest mindenképpen élvezetes végig enni a gasztrosort. Tarsoly József hegybíró úr színes egyénisége kétségkívül hozzájárult a rendezvény sikeréhez. Bár idén nem lesz Majsai Gábor, a magyar Tom Jones! (Na jó, lesz.)
Támogatás-látogató relációban ez a legsikeresebb rendezvény. És akkor még ott az EGRI CSILLAG SZÍNPAD, az egri underground oltára. Na, ezért is érdemes július 7-12 között kiugrani a Népkertbe.
Kepes
A Kepes Intézet, filmklubbal, Kepes Klubbal és tényleg világszínvonalú kiállításokkal támad. A magánkézben lévő intézmény kezdi kinőni kezdeti zavarait. A filmklub igazi hiánypótlás. A Saul fia vetítést követő Nemes Jeles Lászlóval történő beszélgetésen még a csilláron is lógtak. A főiskolai vizsgamunkáktól a Reigl Judit kiállításig terjedő kínálata mind a turistákat, mind az egrieket megmozgatja. Ugyanakkor, közművelődési megállapodás híján önkormányzati finanszírozásban nem részesül, és az látszik, hogy csupán a látogatók nem képesek eltartani egy ilyen volumenű intézményt.
És akkor még nem említettük a Gonda László bárzenész találkozóját, amely mára a perifériára szorult hajdani mainstream kultúra kedvelőinek gyakorlatilag az egyetlen országos találkozópontja, és mint ilyen Eger hírét tényleg messze viszi. Nem esett szó a Hotel Eger&Park konferencia turizmusáról, amely esetenként egyetlen rendezvényével több vendéget hoz, mint egy közpénzekből összevásárolt hakni előadás sorozat teljes közönsége.
