Vélemény rovatunkban most Mikó Andrásnak, a Momentum egri politikusának személyes hangvételű megemlékezését közöljük arról, hogy mit jelent számára 1956, milyen családi emlékek élték túl az elmúlt évtizedeket, és azok hogyan tükröződnek a mai generációkban.
A vér nem válik vízzé…? - Mit jelent számomra 1956?
Vélemény rovatunkban most Mikó Andrásnak, a Momentum egri politikusának személyes hangvételű megemlékezését közöljük arról, hogy mit jelent számára 1956, milyen családi emlékek élték túl az elmúlt évtizedeket, és azok hogyan tükröződnek a mai generációkban.
Vélemény rovatunkban most Mikó Andrásnak, a Momentum egri politikusának személyes hangvételű megemlékezését közöljük arról, hogy mit jelent számára 1956, milyen családi emlékek élték túl az elmúlt évtizedeket, és azok hogyan tükröződnek a mai generációkban.
Nemrégiben, miközben kutattam a családunk történetét, nagyot dobbant a szívem. Rábukkantam, hogy 1956 októberének végén, miközben zajlottak a pesti események, a Dédapám, Bencsura Ferenc Kápolnán vette ki a részét a forradalomból. Kitartóan szervezte a kápolnai munkástanácsot, és a településen újjáalakuló Kisgazdapárt helyi szervezetét.
Dédapám, Bencsura Ferenc
Ezek a munkástanácsok és forradalmi bizottságok, valamint az egyetemisták és a fegyveres felkelők mozgalma vette rá végül Nagy Imrét és társait, hogy október 28-án végül a forradalom mellé álljanak, és Magyarország végre szabad legyen, még ha egy hétre is.
Most már végre értem, mi az a tűz, ami bennem lobog. A tűz, ami középiskolás koromban arra késztetett, hogy színdarabot rendezzek 1956-ról. A tűz, mi főiskolásként hajtott, mikor egy tüntetésen beszédet mondtam az ’56-os emlékműnél. A tűz, amely arra sarkallt, hogy egy olyan mozgalom helyi vezetője legyek, ahol egy szabad és élhető Magyarországért küzdünk. Ahol olyan fiatalokkal dolgozhatok együtt, mint pl. Donáth Anna - az a vezető, akit akár a világ végére is követnék, s akinek a nagyapja maga is Nagy Imre mellett tevékenykedett a forradalom napjaiban.
Középiskolás koromban egy október 23-i színdarabban, melyet mi, diákok rendeztünk
,,A vér nem válik vízzé…” – gondoltam először. Aztán rájöttem, hogy tévedtem, mert a vér igenis vízzé válhat. Döntés kérdése. Mert bár büszkének kell lennünk a családtagjaink tetteire, azonban ehhez az örökséghez csak akkor lehetünk méltóak, ha erre a hagyatékra nem menlevélként, hanem kőkemény felelősségként tekintünk.
Hiszen ahhoz, hogy változás történhessen az országban, mindannyiunkra szükség van. Ahogy 1956-ban is ahhoz, hogy egy Nagy Imre, egy Donáth Ferenc tehesse a dolgát a fővárosban, szükség volt a Dédapámhoz hasonló vidéki vezetők láthatatlan munkájára, s a ,,névtelen” felkelők, munkások fellépésére is. Ugyanígy ma, 62 évvel később is, ahhoz, hogy egy Donáth Anna helyt állhasson a mozgalmunk élén, szükség van a hozzám hasonló vidéki vezetőkre, de még inkább azokra az önkéntesekre, aktivistákra is, akik talán most is kint gyűjtik a hidegben az aláírásokat.
Donáth Annával október 23-án. Én a Szabadság téren adtam elő, Anna a közös ellenzéki tüntetésen mondott beszédet. (Tikk László fényképe)
Mert az igazi hatalom mindig az emberek, s sosem a vezetők kezében van. Ahogy 1848-ban is, 1956-ban is a forradalmárok csupán megmutathatták az irányokat, de a szabadságot ők maguk nem adhatták meg a népnek, hiszen az nem volt az ő kezükben. Az ő feladatuk az volt, hogy ráébresszék a népet, hogy a saját szabadságukat nem vívhatja ki senki más helyettük, ezt a döntést nekik kell meghozniuk. ,,Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!” – Nem véletlenül hangzott el a Nemzeti dal mindkét forradalom kezdetekor.
Mert ne tévesszen meg senkit, a demokratikus díszletek mögött valójában ugyanúgy egypártrendszer van, mint 1956-ban. A forradalom akkor is valójában nem egy idegen hatalom ellen robbant ki, hanem a saját, végtelenül korrupt és hatalmaskodó elitünk ellen, mely a Parlamentnek nevezett bábszínházból irányította az ország kizsigerelését. Azonban ha az emberek képesek voltak egységesen kiállni és cselekedni, mindig el tudták kergetni a sápszedő, korrupt és a lakosságot félelemben tartó vezetőket.
Ezért úgy gondolom, hogy ma is ez egy igazi ellenzéki erő feladata. Nem az, hogy egyedül (a Parlamenten kívülről) megoldja az ország összes problémáját, hanem hogy célokat, és eszközöket adjon az embereknek a cselekvésre. Aztán majd az emberek döntenek, hogy rabok akarnak-e lenni, vagy szabadok, hogy készek-e cselekedni, vagy beletörődnek abba, hogy mások döntenek helyettük.
Éppen ezért ez számomra 1956 igazi üzenete. Hogy vannak döntések, amiket meg kell hozni, akkor is, ha ezek a döntések nem könnyűek. Hiszen nem volt könnyű az ,,egyszerű” embereknek, mikor először mentek ki tüntetni. Hiszen akkor is mindenki félt a hatalom megtorlásától, - még jobban is, mint ma, - azonban az emberek mégis felálltak, és cselekedtek. Nem volt könnyű Dédapámnak sem elkezdeni szervezkedni Kápolnán. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban félt, mint én, mikor 61 évvel később követtem a példáját, hiszen ő a fellépésével nem csupán a megélhetését, de talán a saját életét is kockáztatta. És végül Nagy Imrének és társainak sem volt könnyű odaállni a forradalom mellé október 28-án, de főleg nem november 4-én, mikor a szovjet csapatok másodjára vonultak be Budapestre. Mégis mindkétszer meghozták ezt a döntést.
Nagy Imrének és társainak a pere 1958-ban
Ma este, mikor éppen 100 éve, hogy az őszirózsás forradalom első tüntetései elkezdődtek, mikor éppen 62 éve, hogy Egerben megalakult a helyi Forradalmi Nemzeti Tanács, mikor éppen ezekben a pillanatokban Székelyföldön fellobbannak a székely autonómia őrtüzei, én is tudom, hogy kell döntenem.
Mert 1956 hősei bennem élnek tovább, és példájuk segít dönteni.
(A vélemény rovat vendég cikkei nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)
Amihez nyúl a főnök, szarrá válik, és most attól félnek, hogy előbb-utóbb hozzájuk fog nyúlni. Nem gurul neki a labda, minden csele paródia, minden rúgása luft. Csupa móka és kacagás. Egy varázstalanított Cipolla, akinek futószalagon szállítják a kettéfűrészelendő áldozatokat, a sorost, a melegeket, az ukránokat, hátha most sikerül neki. Már a béközép is röhög.
A minap az egri kulturális bizottság elnöke csak úgy, rutinból kifejtette, hogy vannak ezek a zsidók, akik genetikailag hajlamosak arra, hogy gyűlöljék a magyarokat. Mindez Dobrev Kláráról jutott az eszébe. Mondjuk nem csak neki, hanem egy másik éltes fideszes hölgy politikusnak is, aki Keszthelyen eszmélt rá, hogy közkinccsé kell tenni ezeket a gondolatokat. Ezek a gondolatok meg úgy hemzsegnek az ő közösségi falaikon, mint puttók a Líceum kápolnájában. Ő azóta a Harcosok Klubja nevű Orbán osztag büszke gárdistája. Rák Sándorné, az egri elkövető, a Ciszterci gimnázium nyugalmazott tanára, később azt mondta, hogy el sem olvasta, amit közzétett. Azzal ő sem ért egyet (SIC!). Majd nem kért bocsánatot Dobrev Klárától, hanem magyarosan elnézést kért (SIC!) azoktól, akiket megbántott. Majd lemondott a bizottság elnöki tisztéről és eltűnt.
Az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt hetekben rohamléptékben kezdte el lerombolni azt a nyugati politikai-katonai szövetségi rendszert, gazdasági együttműködést, és ideológiai vonzerőt, amit az elmúlt 80 évben felépített, és ami végső soron globális vezetőszerepének egyik alapja volt. Ezzel azonban nem csupán saját érdekeit, de az európai kollektív biztonság alapjait is aláásta, - megadva ezzel a kegyelemdöfést az éppen általa vezetett nyugati világrendnek.
Csaknem 3 millió forintra emelkedett az egri polgármester fizetése. Nem ő akarta, de így alakult. Az alpolgármesterek bére már csak járulékos veszteség, hogy a társadalmiaknak - van belőlük kettő -, nettó egy millióért akár heti 7(!) órát is gályázniuk kell. Nem ők akarták, de ha már a polgármester így járt, akkor ők is feláldozzák magukat.
Micsoda demagógia! – sopánkodnak az érintettek és támogatóik, ha valaki az „örömtelen” költségvetés készítés közben szóvá teszi ezt az apró faragatlanságot. Mert ez nyilvánvalóan egy otromba provokáció, amit az Orbán-kormány fundált ki a helyiek kárára és vazallusaik korrumpálására. Ez egy csapda, amibe a polgármesterek nagy része beleesett. Persze nem mindenki, mert például Szolnok ellenzéki polgármestere képes volt megütközni ezen a nagylelkűségen:
Ez a használati utasítás megkönnyíti önnek a döntést, hogy milyen politikust rendeljen az otthonába és az otthona elé. Nem garantált, hogy azt kapja, amit rendelt, mert a többiek is feladták a rendelésüket és azt szállítja le a Cég, akit a legtöbben kívánnak. Ha mégis az érkezik, akit várt, akkor sem biztos, hogy úgy fog működni ahogy remélte. Lehet, hogy gagyi, gyári hibás, trójai faló, javíthatatlanul rossz, de az sem kizárt, hogy javítható. Mivel sem garancia, sem minőségbiztosítás nem létezik és még vissza sem küldheti, ezért az ön felelőssége, hogy kit rendel magának és egyszerre másoknak is.