Nagykabátban szól a dzsessz
Eger advent - Tejfölös lángos 2dl teával 1552-ért
Dobóból hatósági ár
Egerben már nincs karácsonyi vásár, azaz kínai játékok, kézműves giccsek és horror árú házi izék. Helyettük „Eger advent” van, népünnepély, ahol a város apraja-nagyja összetalálkozik forraltborozni, kvaterkázni, eszeminni, dínomdánni. (Na jó, hat kézműves azért eljött.) A bökkenő ezzel csak annyi, hogy nehezen tapintható a városi polgárság léte, illetve zsebükben a pénzt sem könnyű meglelni. Bár a turisták még mindig meg-megfordulnak, de tavaly már ők is meggondolták, hogy 5-6 ezer forintért fagyoskodjanak-e egy megdermedt lángos felett. Idén az árak visszaszálltak a földre. Ehhez az kellett, hogy a pavilonok versenyeztetési feltételeibe belekerüljön, hogy az üzemeltetőnek 1552 forintért biztosítani kell egy étel-ital kombó menüt, sőt ezt részletesen le is kellett írniuk, majd vállalni, hogy a teljes nyitvatartás alatt ezt biztosítják, azaz nincs olyan, oh, pardon, pont most fogyott el.
Az árak ugyan a földre szálltak, viszont a vásárlóerő meg agyagba lett döngölve. Szóval az egriesen csillogó árak dacára egyelőre nem dübörög az advent. 1552 ugyan csak egy nyertes csata dátuma volt, de adott 40 évnyi haladékot a városnak, hogy aztán megadhassa magát a töröknek, akiket csupán 1687. december 17-én, az egyesült európai hadaknak(!) sikerült csak kiverniük. Most a dátum hatósági árrá változott. 1687. december 17-ét, amely lényegében a mai város születésnapja (és pont az adventi időszakra esik) egyszerűen elfelejtették. Inkább emlékezünk egy romantikusan megírt nyertes csatára, amit egyébként a császári zsoldban álló Dobóék vívtak, mint a győztes háborúra, amivel az egyesült európai keresztény hadak kiűzték a törököt.
De miért sanyargatnak zenészeket?
Valamilyen kényszeres népművelési hajlamtól hajtva hihetetlen pénzekért előadókat hívnak az illetékesek a térre, akik a szintén horror áron ácsolt fesztiválszínpadon dideregve előadják aktuális produkcióikat. Ezt a kriokamrás zenész kínzást, ha lenne rendes szakszervezet azonnal betiltaná. Csak hát ez a „szakmának” a második falunapi szüret, így mindenki bele van törődve, hogy kell kultúrműsor. Csakhogy van itt egy kis műfaji bökkenő. Aki a térre megy szociálisan éldegélni, azt egyáltalán nem hozza lázba, ha a Csík nélküli Csík zenekar húzza, vagy egy menő dzsessz band virgázik elgémberedett ujjakkal.
Félreértés ne essék, az adventi műsor nagyon is minőségi, csak ebben a formában tök felesleges és értelmezhetetlen, mint papucson a bojt. Az szép, hogy a kulturális alpolgármester hadat üzent a gagyinak, a playbacknek és mulatósnak, csak ezzel hadat üzent a társadalom erre idomított részének is, akik szerint ez a kultúra. Ráadásul ilyenkor ingyen jön ki a tévéből az aktuális futószalag celeb (ingyen egy fenét, az útjavítási pénzt pumpálják át közérzetjavításba), ami az egyetlen megfizethető szórakozás sokak számára. Őket talán annyira nem hatja meg, hogy a Der Ring des Nibelungen wágneriáda helyett nagy kegyesen könnyed soul és dzsessz frazírokat lehet hallgatniuk. Míg a Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics fanok továbbra is megvetéssel tartják el a kisujjukat Fehér Lili zongoraestjét hallgatva. Szóval kemény dió ez a népnevelés.
Régen minden jobb volt, de azért ma is
Amikor még rendszeresen jött a Kaláka karácsonyi koncertet adni a Minorita templomba, akkor mindenki érezhette, hogy milyen az advent ünnepélyessége, meghittsége. A hívek lelke felfénylett, a hitetlenek szíve felmelegedett. Mindenki ki volt elégítve lelkileg és kulturálisan. A mostani koncertek jelentős része elférne a templomban, a városháza dísztermében, vagy a zeneiskola koncerttermében (ezek ugye mind a téren vannak), a tér meg megmaradhatna találkozóhelynek, ahol nem zavarná a művészeket a zsibongó forraltborozás, a rajongóknak és rajongottaknak nem kellene csonttá fagyniuk. Mondjuk ez a megoldás nagyságrendekkel olcsóbb lenne, de ezen nyilván tudnának kreatívan segíteni az illetékesek.
Ha pedig egyszer az idén tényleg menő műjégpályát is visszahoznák az erdőből, és mondjuk a Végvári vitézek terén és a Gárdonyi téren a patakhídon át szimultán terülne el, talán még szenzációsabb lenne. Szóval Samatha Fox után is van élet a téli Egerben. Kis lépés ez a szemléletváltás, de értékelendő. A 1552 forintos tejfeles lángos teával meg akkora szurok az infláció nyakába, hogy Nagy Márton sírva fog könyörögni a receptért.
