Ékszerarc

SzínesFém: Egri Arcok

Holló Miklós 2008.06.30.00:00

Komáromi Kata különös viszonyban van a fémmel: uralkodik rajta. Keze alatt képlékennyé válik a merev, formátlan tömb. Ami szilárd, az átalakul, ami szögletes, kerekded alakot ölt. Természetszerű struktúrák, csigavonalak rendezik egységessé a látványt. Az ékszerkészítő fejében a gondolatok formálják az anyagot, és mint nő, különös érzékkel tudja, miként lehet lágy, fantáziadús formákat létrehozni. Kis műhelyben rejtőzik a titok, hogyan lesz a rideg anyagból különlegesen vonzó tárgy.

Ékszerarc

SzínesFém: Egri Arcok

Holló Miklós 2008.06.30.00:00

Hirdetés

Ékszerarc

SzínesFém: Egri Arcok

Holló Miklós 2008.06.30.00:00

EgriSzín: Ha belépünk a műhelybe, első ránézésre férfias körülményeket találunk. Mennyire nőies ez a foglalkozás?
Komáromi Kata: Azt hiszem, ilyen szempontból nincs ennek jelentősége. Ha ékszereket lát az ember, azt gondolja, hogy ez milyen finom nőies dolog, a műhelyt megpillantva pedig inkább férfias munkára gondolnak. Mostanában egyébként kezd elnőiesedni, sokkal több a nő a szakmában.
EgriSzín: Hogyan lett belőled ötvös?
Komáromi Kata: Mindig ezzel szerettem volna foglalkozni. Egész kisgyermekkorom óta érdekelt, de igazán nem tudom honnan jött.
EgriSzín: Ez nem csak egyszerűen munka, sokkal inkább alkotói tevékenység. Honnan meríted az ötleteidet?
Komáromi Kata: Mindig más inspirál, a munka elég intuitív, minden hangulati. Érzésbeli, mozzanatokhoz kötheteő, más művészetekből merít. A másik ihlető erő a természet, nemcsak a növények, hanem az illatok, érzések.
EgriSzín: Előre tervezel vagy éppen a helyzet adja meg a lehetőségeket?
Komáromi Kata: Mindig attól függ, hogy magamból indulok-e ki. A megrendelő vagy a magam képzeletére hagyatkozom. Ha konkrét megrendelésről van szó, természetesen alkalmazkodnom kell az elvárásokhoz.
EgriSzín: Mi a varázsa a fémmel történő munkának?
Komáromi Kata: Ez volt az, ami már legelőször is foglalkoztatott, hogy ebből a kemény, keménynek tűnő dologból hogyan lehet ilyen szép, lágy formákat létrehozni. Gyermekkoromban nagyon sok mindent kipróbáltam, ilyen volt a rajz, a festés, a textilekkel való foglalkozás. A fém volt az, ami nem adta meg magát olyan könnyen. Korán jelentkezett az a vágy, hogy megfejtsem ezt a kérdést. A varázsa számomra az, hogy nagyon kemény, nagyon ridegnek tűnik, és mégis hihetetlenül finom dolgokat lehet létrehozni belőle.
EgriSzín: Mi a fontosabb: a formai játékosság, a látvány, vagy a funkcionalitás?
Komáromi Kata: Mindegyik fontos, de mindenképpen kiemelném a funkcionalitást. Az ékszernek van egy funkciója, ami viselhetőséget és kényelmességet jelent az esztétikumon és a látványosságon kívül. A játékosság és a látvány, a formai összhang teljesen ösztönösen jön, ehhez tudatosan teszem hozzá a funkcionalitást.
EgriSzín: Ha már ihletről beszélünk, mennyire kötődsz te és a munkáid Egerhez?
Komáromi Kata: Mindenképpen kötődnek, még ha nem is direkt módon látható ez az ékszereken. Befolyásol a hely, mert szeretem ezt a várost. Minden alkotómunkához, hogy aki létrehozza, az jól érezze magát a bőrében. Minél több ideje vagyok itt, annál inkább érzem, hogy mindenféle városi hangulatok, képek befolyásolják a munkásságomat. Egyébként a terveim között szerepel egy olyan ékszerkollekciónak a létrehozása, amiben kifejezetten visszaköszönnek Eger jellegzetességei.
EgriSzín: Jó néhány kiállításon, bemutatón szerepeltél ékszereiddel. Mik a legnagyobb sikereid?
Komáromi Kata: A legnagyobb sikereim a közönségdíjak. A legfontosabb visszajelzést ez jelenti. Jelenleg a Dobó utca 18. szám alatt látható egy kisebb bemutatkozásom, egyébként a Görög utcában láthatóak a munkáim.
EgriSzín: Min dolgozol most?
Komáromi Kata: Most egy igazi nyári kollekciót készítek, ami egy kicsit bolondos, játékos. Tündérek és mindenféle lények szerepelnek benne.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

Tilos az Á…

Vágner Ákos polgármester úr egy Facebook posztban jelentette be, hogy lezárja a társasház azt a kis közt, ami a postai buszmegállót összeköti a piaccal. A poszt arról elmélkedik, hogy az a kapualj magántulajdon, így ez egy teljesen rendben levő döntés a ház lakóitól, akiket nagyon zavartak azok az állapotok, amelyek ott uralkodtak. A hozzászólásokból az derül ki, hogy már a hatvanas években is ott jártak át az egriek, ahol egyébként egy kis aszfaltozott járda is készült, egyértelműsítve, hogy ez egy köz. Az is igaz, hogy a belváros áldatlan állapotai (bódult alakok, szenny, graffiti…) érthetően sarkalták a lakóközösséget erre a döntésre. A polgármesternek azonban egy egész város érdekét kell képviselnie, ami jelen esetben nem a kényelmesebb út, főleg úgy, hogy a gazda nélkül maradt főállású hőzöngők, a feketeöves digitális harcosok most ilyen témákon élik ki magukat. Pedig ez az ügy szép példája annak, hogy az önzéssel szemben a meghunyászkodáson kívül létezik jó megoldás is.

Jónás Zoltán (1947-2026)

Jónás Zoltán Fotó: VTV Eger

Elment az egri kulturális élet egyik meghatározó alakja. Jónás Zoltán, Zoli, maga volt a vers. Nem a költő, hanem a költészet. Nem a rímeket, a formát, hanem a harmóniát képviselte. Amikor a kakofónia kicsit hangosabb volt, akkor hátrébb húzódott, amikor a hangzavar alábbhagyott, akkor sem jött előre, de mégis kitűnt. Halálával a város egy olyan építőkövét vesztette el, amelyik arra emlékeztetett minden polgárt, hogy mennyire megfér egymással az örök és a múlandó.

Jónás Zoltánra fia, Jónás Péter költő, dramaturg emlékezik.

Jelen fesztivál és közösségi alkotás a Széchenyi utcában

A Művészeti Kar új otthona. Meg van áldva. Fotó: EKKE Facebook

Élettel telik meg a Művészeti Kar új épülete, a kurtán-furcsán egyházi kézre került hajdani városi ingatlan, a volt Ifiház, későbbi Kepes Központ. A ház évtizedes agóniáját követően – miután sikerült elkerülni, hogy az MCC, a Fidesz janicsárképzője megkaparintsa – a katolikus egyház úgy döntött, hogy az EKKE Művészeti Karának otthona legyen a „Végzet Háza” feliratot viselő épület. És a kar minden jel szerint meghálálja, hogy új otthonra lelt, mert azóta az „M” épület tele van élettel, programmal, kiállításokkal. Ezek jó része nyitott, azaz a városlakók is élvezhetik őket.

PANASZDÉLUTÁN – Az egri színház elmúlt időszakának legsikeresebb előadása

La Divina comedia Fotó: egriszin AI

Elképesztő előadást láthatott a publikum Vágner Ákos rendezésében a minap. A Városháza színpadán a közgyűlés tánckarával előadott produkció olyan erősre sikeredett, hogy Molière úr sírva könyörögne a receptért, Spiró György minden bizonnyal az összes drámáját odaadná ezért a szüzséért, Shakespeare mester pedig csüggedten hagyta volna abba az írást, ha látja, hogy művei miként foszlanak ócska kis szappanoperákká az egri PANASZDÉLUTÁN bemutatója után. Pedig a főszereplő, Blaskó direktor úr még csak meg sem jelent testi valójában, ám szellemi jelenléte így is akkora űrt volt képes teremteni, hogy annak betöltését hiánya sem tudta pótolni.

A Fidesz önkormányzati végvárai

A kriszkésit! Fotó: egriszin.hu

Na, ez tényleg jó mulatság, ifjú munka volt. A fiatalok elzavarták az időseket szavazni, aztán meg elzavarták Orbán Viktort és a Fideszt is. Az idősek ennek nem álltak ellen, a gazemberek és az Orbán-valláskárosultak meg kevesen voltak. Sőt, még az erre a pár órára feltámasztott agyhalottak sem húzták ki őket a csávából. Szóval – ó borzalom – a „haza ellenzékbe került”, mielőtt börtönbe, Dél-Amerikába és egyéb meleg és hűvös helyekre tenné át a székhelyét néhány „haza”. A „gondolkodj globálisan” penzumot megoldottuk. Ez az írás a „cselekedj lokálisan” kérdéséről fog szólni. És hosszan.