Ergo, az egriek jövedelmük nagy részét nem a turizmusból szerzik. Ez a város nem a turistákból él. Abból él, hogy alkalmazzák lakóit közpénzeken a hivatalokban, iskolákban, rendelőkben és szerencsére egyre több egrit alkalmaznak a cégek termelő üzemekben.
Mindezek ellenére a turizmus meghatározó Eger életében, mert ez ad identitást az egrieknek. A hazafias turizmus – a várban, a borturizmus – a Völgyben, a fürdőturizmus – a belvárosban, és a vendégszerető egriek együttesen nyújtják az egri érzést, amiről már Márai is beszámolt: „Eger az a város, ahol nem elég megérkezni. Hazaérkezni is lehet Egerbe...” 
Az egri érzés mára termékké vált, de még sincs gazdája. Más települések egy aprócska attrakcióra is hihetetlen összefogást építenek, mi, egriek egy egész univerzumot vagyunk képtelenek kiajánlani. Ennek oka persze egyszerű: nincs gazda, aki meg van, az hivatalból teszi, amit tesz. Felismerték ezt a turizmus csúcsán ülők, mert látták, hogy a világon nem csinálják a turizmust – felülről, hanem megszervezik – alulról. Kitaláltak egy rendszert, hogy ösztönözzék a résztvevőket a részvételre, hogy legalább a saját érdekeiket ismerjék fel.
Most meg aztán lett nagy ribillió, hogy az érdekeltek, amíg meg nem orrolták a pályázati pénzekben rejlő lehetőséget, érdektelennek mutatkoztak a turizmusszervezés, mint tevékenység iránt, a hivatalnokok, meg elkonferenciázgattak a turizmusra szánt pénzből, meg hóbortjaikat finanszírozták belőle. Erre eszméltek rá az egri szállásadók, és kezdenek most szervezkedni, hogy adják már oda nekik a sok közpénzt, majd csinálnak ők turizmust, maguknak. A hivatalnokok meg rázendítettek, hogy a vállalkozóknak csak a pénz kell, de nem értenek azok semmihez satöbbi. 
A turisták meg csak jönnek. Jönnek maguktól. Járkálnak a várban, lerészegednek a völgyben, heringeskednek a strandon, sőt, lehet, hogy olvassák Márait is.