Lakossági félelem
2008.07.24.00:00
Nem csillapodnak a kedélyek a felnémeti hajléktan intézmény ügyében. A Tárkányi út 25. szám alatt tartott fórumon a város vezetői, a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagjai, valamint az egri Polgármesteri Hivatal és a Családsegítő Intézet szakemberei szakmai érvekkel válaszoltak a lakosság aggodalmaira.
A fórumot a részletes tájékoztatás, és a kölcsönös párbeszéd jegyében hívták össze az egykori erdészeti irodaházba. Habis László polgármester bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a hajléktalanokról való gondoskodás törvényben előírt városi feladat, majd összefoglalta a helyzet kialakulásának történetét. A hajléktalanok megjelenésével 1990 után kezdődtek a problémák.
A Kertész úton létrehozott Gondozóházzal hosszú időre megoldódni látszott a helyzet, de 2000 után átrendeződtek az igények és a feladatellátásnak is ehhez kellett igazodnia. Megnőtt a hajléktalanok száma, idősebbek lettek, sokan közülük betegek, és állandó ellátásra szorulnak. A régi hely adottságait figyelembe véve a működés átszervezése, 30 gondozott, és 10 dolgozó státuszát már nem bírja el, tőlük meg kellene válni. A régi hely és épület ma már kicsi, a műszaki állapota is rossz. A város közgyűlése 2004-ben határozott a gondozóház új helyre való átköltöztetéséről. Szakértők megvizsgálták a lehetőségeket és a Tárkányi úti épületet találták a legmegfelelőbbnek. A döntés ellen a környéken lakók azonnal tiltakoztak, és Vízi Gyula képviselő 983 tiltakozó aláírást nyújtott át a polgármesternek. A környék lakói elsősorban azt sérelmezik, hogy nem tájékoztatta őket senki, s nem is kérdezték meg a véleményüket az ügyben. Hozzászólásaikban megkérdőjelezik a döntés szakmai hátterét, és költségvetési összegekre is szeretnének választ kapni.
Az emberek a létbiztonságukat féltik, úgy érzik nyugalmuk van veszélyben. A bűnözés elterjedése miatt is aggódnak, és félnek, hogy az ingatlanok leértékelődnek egy ilyen típusú (nem túlságosan jó hírű) szociális intézmény˝közelében. Hogy mennyire ronthatja egy városrész hírnevét a hajléktalanszálló, és hogy mit jelent a mindennapokban a hajléktalanok jelenléte, arra a fórumon megjelent emberek meglehetősen indulatos módon reagáltak. Aggasztja őket a hajléktalanok megjelenése, azok mentális és fizikai állapota nem lehet jó hatással a lakók életére, és a közbiztonság romlásától is tartanak.
A lakossági aggodalmakra reagálva adott szakmai tájékoztatást Jékli Sándor, a Családsegitő Intézet részéről. Az indulatoktól sem mentes találkozón kifejtette, hogy a gondozottak ellátása a város feladata, annak igénybevétele pedig emberi jog. Az intézmény feladata az alapvető életfeltételek biztosítása, lehetőség a tisztálkodásra, melegedő, és a napi egyszeri meleg étkezés biztosítása. Elmondta, hogy a város hajléktalanjai közül csak mintegy 70 ember elhelyezésére van lehetőség a régi épületben. Legalább 70 hajléktalan továbbra is az utcán él. A gondozottak 80 %-a krónikus betegségben szenved, orvosi ellátásra van szükségük.A szakmai tájékoztatás fontosságát hangsúlyozva Ácsné Dobó Magdolna, a Gondozóház vezetője, a ház feladatairól tartott részletes beszámolót. Egy ilyen intézmény szolgáltatásai közé tartozik az ápolásra szorulók ellátása, ami tartós gondozást jelent. A további ellátási formák az átmeneti szállás, és a nappali illetve éjjeli melegedőként funkcionáló intézményi ellátás.
Nagy általánosságban megjegyezhető, hogy a lakosság általában keveset tud az ilyen típusú szociális intézmények feladatairól, munkájáról, és a köztudatban élő sztereotípiák nagyban elősegítik, hogy indulatosan reagáljanak, egyébként emberi problémákra. A sokszor kicsinyes csatározások mögött feltehetőleg ott húzódik az a közösségi hang is, hogy talán nincs szükségünk a hajléktalanokra, a társadalomnak nem kötelessége eltartani elesett embertársainkat.
