Fodor Tamás
Színterjú: Egri Arcok
2008.10.28.00:00
Az indíttatás a gyermekkorból ered, de az érett mûvészben teljesedik ki az alkotás ereje. A városban Fodzsaként ismert Fodor Tamás személyisége hasonlóan összetett, mint a festményei. Egy kicsit szürrealista, egy kicsit akciómûvészet, egy kicsit eklektikus a világa. Számos kiállítás és sok festmény dicséri, az egyébként nem a hírnevet hajhászó mûvész kreativitását.
EgriSzín: Hol a helye a festészetnek az életedben?
Fodor Tamás: Nagyon fontos helyet foglal el. Gyakorlatilag e köré szervezõdik az életem. Ha a környezetemet megnézem, az életteremet tekintve is ez a tevékenység foglalja el a legtöbb helyet. Azt hiszem, az utóbbi években folyamatosan alkottam.
EgriSzín: Nagyon érdekes formákkal találkozhatunk a képeiden. Mibõl merítesz ihletet, mi inspirál?
Fodor Tamás: Ami az embert körülveszi, és valamilyen szinten érzelmileg hat rá, mindenképpen képes arra, hogy a képen megjelenjen és formálja a vizuális megjelenést. Így a témaválasztást, a színeket, a képek hangulatát. Ez egyfajta kölcsönös egymásrahatás, és ugyanúgy a mû is visszahat az életre.
EgriSzín: Sok kiállításod volt, képeid az interneten is megtalálhatók. Rólad viszont nagyon keveset lehet tudni. Rejtõzködõ mûvész vagy?
Fodor Tamás: Ezen még nem gondolkoztam. Igazából nem a személyiségemet tartom fontosnak, hanem a mûveket. Ha látok egy olyan bemutatkozást, ahol a mûvész személye túlságosan elõtérbe kerül, az kicsit reklámszagúvá, hivalkodóvá válik. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. A mûvekkel akarok hatni, nem a személyemmel.
EgriSzín: Van egy sajátos stílusod. Mit és hogyan tudsz kifejezni ezzel az egyéni formavilággal?
Fodor Tamás: Az engem ért élményeket, egyfajta világlátást, érzelmeket. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon sok mindenre alkalmas kifejezési forma. Az utóbbi idõben készült néhány olyan munkám, ami már-már hiperrealista, teljesen a figurákra épült. Azt is én csináltam, ha azt vesszük ugyanaz a lelki alkat. Az ember maga eléggé képlékeny. A lelkünk, mint egy magma, folyamatosan kavarog. Mindig más van a felszínen, a mélyben van, ami állandó, örök.
EgriSzín: A megélt élmények, tapasztalatok visszaköszönnek-e a képeiden?
Fodor Tamás: Igen, még ha nem is tudatosan. Az élmények, hatások felsejlenek a részletekben, visszakacsintanak rám. Gyakran én magam is meglepõdöm, hogy egy-egy részlet megtalálja a helyét, a maga értelmét. Az érzelmek és lelkiállapot is ezáltal kerül egyensúlyba.
EgriSzín: Egy mûvész számára mi a fontosabb, a kész mûalkotás, vagy az azt létrehozó folyamat?
Fodor Tamás: Ez a két dolog talán nem is szétválasztható. Ahhoz, hogy a végeredményhez eljussunk, szükség van a folyamatra. A cél, távlati dolog. Meg kell tenni a lépéseket, meg kell gyúrni az anyagot. Nem is mindig a célok kitûzését kell magunk elõtt látni, hanem a folyamatot, amiben az ember benne lehet.
Fodor Tamás: Nagyon fontos helyet foglal el. Gyakorlatilag e köré szervezõdik az életem. Ha a környezetemet megnézem, az életteremet tekintve is ez a tevékenység foglalja el a legtöbb helyet. Azt hiszem, az utóbbi években folyamatosan alkottam.
EgriSzín: Nagyon érdekes formákkal találkozhatunk a képeiden. Mibõl merítesz ihletet, mi inspirál?
Fodor Tamás: Ami az embert körülveszi, és valamilyen szinten érzelmileg hat rá, mindenképpen képes arra, hogy a képen megjelenjen és formálja a vizuális megjelenést. Így a témaválasztást, a színeket, a képek hangulatát. Ez egyfajta kölcsönös egymásrahatás, és ugyanúgy a mû is visszahat az életre.
EgriSzín: Sok kiállításod volt, képeid az interneten is megtalálhatók. Rólad viszont nagyon keveset lehet tudni. Rejtõzködõ mûvész vagy?
Fodor Tamás: Ezen még nem gondolkoztam. Igazából nem a személyiségemet tartom fontosnak, hanem a mûveket. Ha látok egy olyan bemutatkozást, ahol a mûvész személye túlságosan elõtérbe kerül, az kicsit reklámszagúvá, hivalkodóvá válik. Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. A mûvekkel akarok hatni, nem a személyemmel.
EgriSzín: Van egy sajátos stílusod. Mit és hogyan tudsz kifejezni ezzel az egyéni formavilággal?
Fodor Tamás: Az engem ért élményeket, egyfajta világlátást, érzelmeket. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon sok mindenre alkalmas kifejezési forma. Az utóbbi idõben készült néhány olyan munkám, ami már-már hiperrealista, teljesen a figurákra épült. Azt is én csináltam, ha azt vesszük ugyanaz a lelki alkat. Az ember maga eléggé képlékeny. A lelkünk, mint egy magma, folyamatosan kavarog. Mindig más van a felszínen, a mélyben van, ami állandó, örök.
EgriSzín: A megélt élmények, tapasztalatok visszaköszönnek-e a képeiden?
Fodor Tamás: Igen, még ha nem is tudatosan. Az élmények, hatások felsejlenek a részletekben, visszakacsintanak rám. Gyakran én magam is meglepõdöm, hogy egy-egy részlet megtalálja a helyét, a maga értelmét. Az érzelmek és lelkiállapot is ezáltal kerül egyensúlyba.
EgriSzín: Egy mûvész számára mi a fontosabb, a kész mûalkotás, vagy az azt létrehozó folyamat?
Fodor Tamás: Ez a két dolog talán nem is szétválasztható. Ahhoz, hogy a végeredményhez eljussunk, szükség van a folyamatra. A cél, távlati dolog. Meg kell tenni a lépéseket, meg kell gyúrni az anyagot. Nem is mindig a célok kitûzését kell magunk elõtt látni, hanem a folyamatot, amiben az ember benne lehet.