Miután ők nem írák alá új munkaszerződésüket, péntek éjféltől megszűnt a munkaviszonyuk. Az esemény fokozott rendőri jelenléttel kezdődött. A volt dolgozók és civilek, honatyák (Habis László polgármester, Szeleczki János alpolgármester, Sneider Tamás, Herman István) gyertyával és egy szál rózsával a kezükben a Minarethez vonultak, ahol egymást követték a felszólalók.

kép Fotó: Egri Szín

 A Himnusz közös eléneklése után elsőként dr. Misz Mihály állt fel a padra, és szólt a síró tömeghez. Mindenkit megkért arra, csendben, bekiabálások, megjegyzések nélkül búcsúztassák egymást és a kórházat. Kérését többnyire be is tartották, bár néha felhördültek a jelenlévők és egy-két bekiabálás is megzavarta a nyugodt emlékezést. Elmondta, a legfontosabb, hogy úgy folytassák, ahogyan eddig, és az igazság egyszer biztosan győzni fog. Köszönetet mondott Habis László polgármesternek, akit sokat ostoroztak azért, mert kiállt mellettük, és most is ott volt velük.Megköszönte a segítséget Petrovics András városi rendőrkapitánynak is, mert az ő érdeme, hogy összegyűlhettek, ugyanis nem volt területfoglalási engedélyük.

dr. Pócs Alfréd arról tájékoztatott, tegnap este 9 órakor bejelentést tett a rendőrségen, mivel tudomására jutott, hogy egy aláíró kollégája tegnap mégis felmondott a Sürgősségi Baleseti Osztályon, mert kiderült, hogy a harminc munkanapból 26-szor van beosztva. Jelentette a rendőrségnek, hogy péntek éjféltől nem biztos, hogy lesz ezen az osztályon orvos, nem tudják ki helyettesíti a felmondott munkatársat. De ezen kívül még két - a csecsemő -és gyermekosztály illetve az intenzív- osztályon nem ismeretes az újonan beálló személye. Felszólította társait, hogy a mai napon esedékes végkielégítésüket mivel nem kapták meg, mindenféleképpen perelniük kell.  A bejelentés után Morvai Krisztina -aki negyed egy körül érkezett meg a városba- levelét olvasta fel.

 Szabó Pál, a Kórházvédő Bizottság elnöke hangsúlyozta, a HospInvest maga az állam az államban, mivel nem engedték őket a kórház területére. Elmondta, nem hitte volna, hogy ennyi becsületes, betegeket szerető munkatársa van. Ők a győztesek, ráadásul négyszeresen. Nem tudták legyőzni őket, ők viszont legyőzték az újonan érkezett céget észben, kommunikációban, taktikában, jellemességben és megtartották esküjüket, a végsőkig kitartottak egymás mellett. Megőrizték önmagukat és az önbecsülésüket.

Fűtő főorvos elmesélte, a pénteki napon nem a betegellátással, hanem a személyzettel való törődés volt a legnehezebb, mert az egyik fele szomorú volt, a másik fele pedig sírt, mert nem tudták mi vár rájuk. Akkor írták ki a beosztást, melyből kiderült, a heti 40 óra helyett, 72 órás beosztást kaptak. Volt aki úgy döntött, a jövő héten felmond. A betegek együttérezetek velük, és hátrahagyva betegségüket nem azt kérdezték mi lesz velük ezután, hanem azt, mi lesz orvosaikkal? A belgyógyász főorvos szavai után dr. Kulcsár Dániel is megosztotta tapasztalatait. Elmondta, csütörtökön este összepakolta a dolgait, betette kocsijába, de a portánál megállították, megalázták azzal, hogy kinyittatták csomagtartóját és el kellett számolnia, mit visz ki az intézmény területéről. A válasza egyetlen mondat volt: "Az elmúlt harminc évet".

 A búcsúzás végén elhangzott a Szózat, a Székely Himnusz,és a Miatyánk.