Képzés nélkül a Jelképző
A festékre sincs pénz
A történetet az alapító, Fekete Mária mesélte el. Egy baráti társaság együttgondolkodása hozta létre, és tevékenységükhöz a Sertekapu utcában béreltek helyiségeket. Az iskola akkor kezdte meg működését, amikor az alapfokú művészetoktatással kapcsolatos minisztériumi megszorító intézkedések megjelentek. Megszigorították az elszámolásokat, az adminisztrációt, és a normatív támogatás csökkent. Korábban sokkal tervezhetőbb volt egy iskola működése, mára szinte teljesen ellehetetlenült. Elsősorban gazdasági nehézségekről van szó, a színvonallal, a tanárokkal, a tanítványokkal a lelkesedéssel sosem volt probléma.
A vezetők ma már belátják, hogy nem a legjobb időben vágtak bele. A tanárok, még így, nevetséges bérért is vállalták volna a további működést. A kezdetekkor lelkesek voltak, áldozatot hoztak a siker és a tanítványok érdekében. Az első időszak nehézségeit a kezdetnek tulajdonították. A helyzet nem javult, egyre rosszabb lett. A 2006-2007-es tanév közepén hozott intézkedés alapján a normatív hozzájárulás lecsökkent a korábbi hatvan százalékára, ami az emelkedő működési költségek mellett nagy érvágást jelentett az iskolának, hiszen a bevételkiesést nem tudták pótolni. Az Alapítvány más módon próbált pénzhez jutni, munkaidőn túl vállaltak reklám feladatokat, de a hiány pótlására ez a megoldás sem volt jó.
A működéshez szükséges anyagi erő, az állami normatívából (ami korábban évi 59 ezer Ft volt tanulónként, most 40 ezer), a tandíjakból, pályázatokból, szponzori (általában nem pénzbeli) támogatásból állt össze. A kiadásokat a dolgozók bére, az intézmény bérleti díja, fenntartása és jórészt a felhasznált eszközök, anyagok magas költségei jelentik, ami nagyon szerényen hangzik, évi 12 millió forint.
Fekete Mária saját szemüvegén át úgy látja, hogy van a városban annyi gyerek, akikkel meg lehet tölteni az iskolát, ám az érdeklődés és az igény ellenére, az emberek a nehéz anyagi körülmények között nem tudnak a művészeti nevelésre költeni. Marad a jövőbe vetett bizakodás. Az újrainduláshoz, az összes engedély újbóli beszerzésére lenne szükség.
Az Alapítvány tovább működik, jelenleg is futnak projektek, a legújabb „Tarka maskara” címmel. 30-40 elszánt fiatal kitart a tanárok és a mindent jelentő művészet mellet. Az ő számukra a Művészetek Házában tartanak foglakozásokat, de máshová is elviszik ezeket a szakköröket. Mindemellett felvételi felkészítéseket tartanak és felnőtt csoportjuk is van, kiállítások is várhatók az idei évben.
A lépcsőkön lefelé menet, még a fejemben motoszkálnak Fekete Mária szavai:
„A művészet mindenkié, tanulható, fejleszthető. Nagyon sok visszajelzést kaptunk arról, hogy az itt elsajátított készség, ügyesség meglátszik a gyermekek munkáján, viselkedésén, tanulmányi eredményén. Az itteni tevékenységgel egy csomó olyan dolgot sikerül feloldani, megoldani, kibogozni, amit szerintem máshol nem lehetne.”