Képzés nélkül a Jelképző

A festékre sincs pénz

A „Jelképző, a Szépművészetekért és Oktatásukért Közhasznú Alapítványt” 2004-ben hozták létre azért, hogy elindulhasson egy olyan oktatási intézmény, ahol a tehetséges gyerekek rendszeres művészeti oktatásban részesülnek, pótolva a hagyományos iskolai munkából egyre inkább kiszoruló vizuális nevelést. Az alapfokú művészetoktatási intézmény kereteiben folyó pedagógiai feladataik mellett, szakköri műhelymunka, kicsiknek és nagyoknak szervezett ünnepi játszóház, alkotó délutánok, kiállítások, táborok jelentik tevékenységüket. A magas színvonalú munka ellenére, több ilyen típusú szervezethez hasonlóan, a JELKÉPZŐ is finanszírozási gondokkal küzd. Az elmúlt év őszén, a Jelképző Iskola egy évre felfüggesztette működését. Az egyetlen ok, a pénz. Minden más, a szellemi tőke, a gyerekek érdeklődése, a felszereltség, és az intézmény kiváló minősítése, adott.
 
 

Képzés nélkül a Jelképző

A festékre sincs pénz

A „Jelképző, a Szépművészetekért és Oktatásukért Közhasznú Alapítványt” 2004-ben hozták létre azért, hogy elindulhasson egy olyan oktatási intézmény, ahol a tehetséges gyerekek rendszeres művészeti oktatásban részesülnek, pótolva a hagyományos iskolai munkából egyre inkább kiszoruló vizuális nevelést. Az alapfokú művészetoktatási intézmény kereteiben folyó pedagógiai feladataik mellett, szakköri műhelymunka, kicsiknek és nagyoknak szervezett ünnepi játszóház, alkotó délutánok, kiállítások, táborok jelentik tevékenységüket. A magas színvonalú munka ellenére, több ilyen típusú szervezethez hasonlóan, a JELKÉPZŐ is finanszírozási gondokkal küzd. Az elmúlt év őszén, a Jelképző Iskola egy évre felfüggesztette működését. Az egyetlen ok, a pénz. Minden más, a szellemi tőke, a gyerekek érdeklődése, a felszereltség, és az intézmény kiváló minősítése, adott.
 
 
 
 
 

Képzés nélkül a Jelképző

A festékre sincs pénz

A „Jelképző, a Szépművészetekért és Oktatásukért Közhasznú Alapítványt” 2004-ben hozták létre azért, hogy elindulhasson egy olyan oktatási intézmény, ahol a tehetséges gyerekek rendszeres művészeti oktatásban részesülnek, pótolva a hagyományos iskolai munkából egyre inkább kiszoruló vizuális nevelést. Az alapfokú művészetoktatási intézmény kereteiben folyó pedagógiai feladataik mellett, szakköri műhelymunka, kicsiknek és nagyoknak szervezett ünnepi játszóház, alkotó délutánok, kiállítások, táborok jelentik tevékenységüket. A magas színvonalú munka ellenére, több ilyen típusú szervezethez hasonlóan, a JELKÉPZŐ is finanszírozási gondokkal küzd. Az elmúlt év őszén, a Jelképző Iskola egy évre felfüggesztette működését. Az egyetlen ok, a pénz. Minden más, a szellemi tőke, a gyerekek érdeklődése, a felszereltség, és az intézmény kiváló minősítése, adott.

A történetet az alapító, Fekete Mária mesélte el. Egy baráti társaság együttgondolkodása hozta létre, és tevékenységükhöz a Sertekapu utcában béreltek helyiségeket. Az iskola akkor kezdte meg működését, amikor az alapfokú művészetoktatással kapcsolatos minisztériumi megszorító intézkedések megjelentek. Megszigorították az elszámolásokat, az adminisztrációt, és a normatív támogatás csökkent. Korábban sokkal tervezhetőbb volt egy iskola működése, mára szinte teljesen ellehetetlenült. Elsősorban gazdasági nehézségekről van szó, a színvonallal, a tanárokkal, a tanítványokkal a lelkesedéssel sosem volt probléma.
A vezetők ma már belátják, hogy nem a legjobb időben vágtak bele. A tanárok, még így, nevetséges bérért is vállalták volna a további működést. A kezdetekkor lelkesek voltak, áldozatot hoztak a siker és a tanítványok érdekében. Az első időszak nehézségeit a kezdetnek tulajdonították. A helyzet nem javult, egyre rosszabb lett. A 2006-2007-es tanév közepén hozott intézkedés alapján a normatív hozzájárulás lecsökkent a korábbi hatvan százalékára, ami az emelkedő működési költségek mellett nagy érvágást jelentett az iskolának, hiszen a bevételkiesést nem tudták pótolni. Az Alapítvány más módon próbált pénzhez jutni, munkaidőn túl vállaltak reklám feladatokat, de a hiány pótlására ez a megoldás sem volt jó.

A működéshez szükséges anyagi erő, az állami normatívából (ami korábban évi 59 ezer Ft volt tanulónként, most 40 ezer), a tandíjakból, pályázatokból, szponzori (általában nem pénzbeli) támogatásból állt össze. A kiadásokat a dolgozók bére, az intézmény bérleti díja, fenntartása és jórészt a felhasznált eszközök, anyagok magas költségei jelentik, ami nagyon szerényen hangzik, évi 12 millió forint.
Fekete Mária saját szemüvegén át úgy látja, hogy van a városban annyi gyerek, akikkel meg lehet tölteni az iskolát, ám az érdeklődés és az igény ellenére, az emberek a nehéz anyagi körülmények között nem tudnak a művészeti nevelésre költeni. Marad a jövőbe vetett bizakodás. Az újrainduláshoz, az összes engedély újbóli beszerzésére lenne szükség.
Az Alapítvány tovább működik, jelenleg is futnak projektek, a legújabb „Tarka maskara” címmel. 30-40 elszánt fiatal kitart a tanárok és a mindent jelentő művészet mellet. Az ő számukra a Művészetek Házában tartanak foglakozásokat, de máshová is elviszik ezeket a szakköröket. Mindemellett felvételi felkészítéseket tartanak és felnőtt csoportjuk is van, kiállítások is várhatók az idei évben.
A lépcsőkön lefelé menet, még a fejemben motoszkálnak Fekete Mária szavai:
„A művészet mindenkié, tanulható, fejleszthető. Nagyon sok visszajelzést kaptunk arról, hogy az itt elsajátított készség, ügyesség meglátszik a gyermekek munkáján, viselkedésén, tanulmányi eredményén. Az itteni tevékenységgel egy csomó olyan dolgot sikerül feloldani, megoldani, kibogozni, amit szerintem máshol nem lehetne.”

 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!