Gondűző paradicsom

Válság

Az a mediatizált világban a jó, hogy nem kell a dolgoknak bekövetkezniük, mert anélkül is tudnak fájni, minden időnket kitölteni, gumicsontként a szánkba akadni. Így van ez a mostani válsággal is. A válság ugyanis még teljes valójában egyáltalán nincs itt, csak jóslófájások formájában nyilallgat, de már mindenki jajveszékel. Pedig a munkahelyek jó része még meg van, pénzt is adnak a munkáért, és a pénzünkért árut is kapunk a boltban. Persze ez a farkas tényleg el fog jönni, de az már kit érdekel. Amikor valóban elárverezik tömegesen a házakat az emberek feje fölül, mert se munkájuk, se pénzük a megemelkedett hiteltörlesztésekre nem lesz, akkor az már nem hír, mert az maga a valóság.
 
 

Gondűző paradicsom

Válság

Az a mediatizált világban a jó, hogy nem kell a dolgoknak bekövetkezniük, mert anélkül is tudnak fájni, minden időnket kitölteni, gumicsontként a szánkba akadni. Így van ez a mostani válsággal is. A válság ugyanis még teljes valójában egyáltalán nincs itt, csak jóslófájások formájában nyilallgat, de már mindenki jajveszékel. Pedig a munkahelyek jó része még meg van, pénzt is adnak a munkáért, és a pénzünkért árut is kapunk a boltban. Persze ez a farkas tényleg el fog jönni, de az már kit érdekel. Amikor valóban elárverezik tömegesen a házakat az emberek feje fölül, mert se munkájuk, se pénzük a megemelkedett hiteltörlesztésekre nem lesz, akkor az már nem hír, mert az maga a valóság.
 
 
 
 
 

Gondűző paradicsom

Válság

Az a mediatizált világban a jó, hogy nem kell a dolgoknak bekövetkezniük, mert anélkül is tudnak fájni, minden időnket kitölteni, gumicsontként a szánkba akadni. Így van ez a mostani válsággal is. A válság ugyanis még teljes valójában egyáltalán nincs itt, csak jóslófájások formájában nyilallgat, de már mindenki jajveszékel. Pedig a munkahelyek jó része még meg van, pénzt is adnak a munkáért, és a pénzünkért árut is kapunk a boltban. Persze ez a farkas tényleg el fog jönni, de az már kit érdekel. Amikor valóban elárverezik tömegesen a házakat az emberek feje fölül, mert se munkájuk, se pénzük a megemelkedett hiteltörlesztésekre nem lesz, akkor az már nem hír, mert az maga a valóság.

Eger talán szerencsésebbnek mondható válságügyileg. Na jó, a borunk a kutyának sem kell, mert annyira nem prémium márka, hogy a válságra legyintők bármit megadjanak érte, de szerencsére a bor biznisz inkább nagyra vert hab az egri gazdaságon, mint tényező. Az ipar szintén nem meghatározó, ráadásul a központi programok pont ezt a szegmenst kezelik a leghatékonyabban. Az egriek abból élnek, hogy szolgáltatnak egymásnak, meg az idejövőknek. Ülnek a hivatalokban, tanítanak az iskolában, némelyikük gyógyítgat, vagy sajnálja magát, hogy nem gyógyítgat. Számolják a bankokban a pénzt, vagy élvezik Magyarország here politikáját, hogy nem igen kell dolgozni az önsajnálathoz. Szóval Eger átlagos magyar város, nem súlyosbítva speciális problémákkal. Így aztán a válság is átlagos.

Az autósok mentek először csődbe, meg külföldre. Az autószalonok mindegyike bajban van, mert nem kell annyi autó, mint ahogy eddig sem kellett, de nincs már olcsó banki pénz sem, hogy vegyék/cseréljék az emberek a felesleget. Sok ember kerül innen az utcára. Az építőipar szintén megérzi, de ezen lehet segíteni az állami megrendelésekkel. A közalkalmazottakhoz, nyugdíjasokhoz nem mer nyúlni a politika, a 13. havi pénz visszavétele annak az egyszerű belátása, hogy az év 12 hónapból áll, még annak is, aki közpénzből éli ezt meg. Azért, egy államcsőd talán észre térítené az önkormányzatot is, hogy kell-e ennyi iskola, pedagógus, közszolga, de szerencsére ennek még nem jött el az ideje.

A turizmus, meg a szórakozás – a válságpszichózisnak is köszönhetően – fellendülőben van ilyenkor. „Élj a mának” – a válság első számú üzenete, és Eger erre remek terep. Szeretnek idejönni a világ minden tájáról élvezni az életet a válságba kerültek. Most lehetne a turizmust fejleszteni, Egert hirdetni, mint gondűző paradicsomot. Persze nem úgy, ahogy a Kis-Dobó téren elüldözték a pártkatonák a vállalkozó kocsmárost, hanem úgynevezett összefogással.

Az értelmes cselekvéshez persze le kellene győzni az agysorvadásos társadalmi viszonyokat, amelyek lényege az agysorvadás maga, így külső erő nélkül legyőzhetetlenek. Erre is jó lehetne a válság.

 

 

 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!