A minap Recskre látogatott Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, akit egy-két magamutogató szélsőségtől eltekintve hatalmas ováció, szimpatizáns csóközönök, tapsvihar és fogkrém reklámba illő mosolyok hada fogadott. Rendben, ott a pont, szimpatizánsokról van szó.

Azonban nem lehet elmenni amellett, hogy ezek az emberek még mindig bíznak valami jóban, valami olyasmiben, amit Gyurcsány Ferenc egyszer elkezdett, majd Bajnai Gordon profi szintre fejlesztve az előd kezdeményezését nagyjából végre is hajtott. A ferde világnézetű emberekhez szólva, nem az ország romba döntéséről van szó, hanem pont a megmentéséről…bár ezt sokan nem tudják agyukba vésni.

Jól látszott ez a mai napon, amikor elvileg egy nemzeti ünnepen vehettünk részt jól megszokott helyünkön a Petőfi szobornál Egerben. Volt tömeg, volt hideg, napsütés és szél. Mégsem a szél huhogása volt az ami megzavarta a Nemzeti dalt, majd a rövid „miről is emlékezünk” mondókával átitatott NORMÁLIS ünneplésre vágyókat, hanem a koszorúzás eljövetelével bizony a száját még ekkor sem bezárni tudó szélsőség morgása. Érdekes volt látni koszorújukon a feliratot „Új Magyar Gárda, Jobbik Magyarország”…azt hiszem ehhez nem fér kommentár.

Aztán megfogalmazódik a kérdés, hogy „Szeret vagy nem szeret?”, ki szeret kit? Miért? Azért mert ott látott? Azért mert nem tapsoltam? Azért mert mosolyogtam a Jobbikon?

Máris kezdődik az álca, a suttogás, a véleményünk magunkba fojtása? Nos, ez várható ha az a balga nép - aki ott száját ki merte nyitni azokra akiknek most köszönhetik,hogy még így is állunk ahogy – ezekre a maskarásokra teszi voksát.

Ott már nem lesz szükség a kérdésre, hogy „Szeret vagy nem szeret?”, nem, NEM FOG SZERETNI. Senki senkit!

És akkor tegyük fel a kérdést ezen a napon, és ebben a formában: Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!

Mert a sehonnai bitang ember, ki hogyha kell, immár ölni is mer!