Érdemes lenne az összes polgármester-jelöltnek felajánlani a városvezetői pozíciót, hiszen egyszerre – az ígéretek és a vázolt elképzelések alapján – Egert egy olyan turisztikai és kulturális központtá alakítanák, ahol két évre előre le lennének foglalva a vendégéjszakák, és az összes Egerből elköltöző fiatal tolongana letelepedési lehetőségért. Nem is beszélve arról, hogy olyan tömegközlekedési hálózattal rendelkezne Eger, amelyet bármelyik skandináv kisváros megirigyelne, illetve annyi kerékpárutunk lenne, hogy még a nem létező köztéri vécékre is biciklivel járnánk. Ja, és a város legfontosabb imázs formálója, a lovasszobor maradna a Dobó téren.

Érdemes lenne a közös irányítást felajánlani azért is, mert bízhatunk a minden bizonnyal gondosan kidolgozott programjaikban. Azokban a programokban, amelyek – egy-két, nem is olyan üdítő kivételt leszámítva – nem csupán átgondolatlan ötletek halmaza. Hanem olyan komplex, szakemberekkel közösen kidolgozott stratégiák, amelyekben nemcsak az szerepel, hogy: mi nincs, mit kéne és mi rossz most, hanem a „hogyan” és a „miből” is szerepet kapna. Szép is lenne.

Egyszerre kapnánk egy olcsóbb várost; tiszta Egert tisztább ügyekkel; kibújhatna a tarsolyból a város jövője; beköszönne a szebb jövő, és Eger előtt lenne a város, mögöttük a kormány. Jól hangzik, kétségtelen.

A választók tegnap döntöttek. Az országos pártpolitikai tendenciák érvényesültek Egerben is. Hogy ezzel mennyit nyer Eger, azt csak a következő években tudjuk meg biztosan. Ha megtudjuk. A szavazók megterítették – egy körzet kivételével – a Fidesz-KDNP jelöltjei számára az asztalt abban bízva, hogy ahhoz majd ők is odaférhetnek. Az majd hamarosan kiderül, hogy kik fognak valójában jól lakni. Bizakodni szabad.