A tavaly kezdődött „Kapcsolda” program keretében rendezett példaértékű találkozón, ezúttal a Pásztorvölgyi Általános Iskolát látta vendégül a Szalaparti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény. A közös játékos délutánon a két iskola diákjai, sérült és ép gyerekek együtt örültek, szórakoztak, és tanultak. Például azt, hogy a másság elfogadása sokszor azért nehéz, mert félünk az ismeretlentől.
Elgondolkodtató, hogy első látásra különlegesnek számít egy ilyen rendezvény, mintha megfeledkeznénk arról, hogy ez a világ is a valóság, a társadalom része. A sokak számára ismeretlen világba a Heves Megyei Önkormányzat által fenntartott intézmény vezetője, Hornyeczki Lászlóné kalauzolt el.

Egri Szín: Két iskola diákjai találkoznak ma délután. Mit jelent ez a rendezvény a Szalaparti Intézmény számára?
Hornyeczki Lászlóné: Mindenképpen azt, hogy megmutathatjuk gyermekeinket, segítve ezzel minél szélesebb körű elfogadást a társadalomban. Az integráció előfutáraként kell, hogy működjünk, hogy a társadalom minél szélesebb köre ismerje meg ezeknek a gyerekeknek a pozitívumait. Azt hogy miben ügyesek, esetleg miben többek ép társaiknál. Ez is a célja a „Kapcsolda” programnak, amihez úgy kapcsolódtunk, hogy Szalay Kriszta színésznő szervezésében elindult ez a program. Ennek révén találkoztunk korábban a Pásztorvölgyi Iskolában és most pedig viszont vendéglátásra fogadtuk őket. Meghívtuk a pásztorvölgyis gyerekeket, hogy mi is viszonozhassuk ezt a kedvességet, amit tőlük kaptunk.
Egri Szín: Milyen a társadalmi elfogadottsága az itt tanuló gyerekeknek, és magának az intézménynek?
Hornyeczki Lászlóné: Azt tapasztaltuk, hogy a társadalom jelenetős része nem tud mit kezdeni a sérült emberrel amikor találkozik velük. Megnézik, megfigyelik őket, legjobb esetben segítenek nekik valamiben. De általában inkább elfordulnak, legalábbis ezt tapasztaltuk eleinte.
Az elfogadás érdekében már nagyon sok mindent tettünk. Sokszor visszük őket városi rendezvényekre, integrációs eseményekre. Mi is szervezünk olyan rendezvényeket, amire meghívunk másokat, például a pásztorvölgyis gyerekeket.
Tavasszal is rendeztünk az Aranykapu Alapítványunk keretében egy nagy integrációs eseményt a színházban, ahol közösen léptek fel a mi gyerekeink ép gyerekekkel, színészekkel.
A pásztorvölgyisekkel közösen táncoltak, megmutattuk, hogy mire képesek a mi gyerekeink.
Egri Szín: Az idei év vitathatatlanul egyik legérdekesebb eseménye volt ez a „Nyitva van az aranykapu” című színházi rendezvény, amelyen az Egri Szimfonikus zenekarral együtt játszottak a gyerekek, együtt adtak elő egy zenei produkciót. Lesz-e ennek folytatása?
Hornyeczki Lászlóné: Igen lesz. Ebben az évben is pályáztunk erre a programra és meg is nyerték a kollégák. A produkció szervezési stádiumban van, most zajlanak az egyeztetések Szabó Sípos Mátéval, a szimfonikus zenekarral arról, hogy mi is lesz a program. A következő év májusában szeretnénk megvalósítani egy az ideihez hasonló rendezvényt a színházban.
Egri Szín: Mekkora felkészülést igényel egy ilyen produkció?
Hornyeczki Lászlóné: Az egész év során kell erre készülni, mert egy-egy produkciót, amit megtanulnak a gyermekek, folyamatosan gyakorolnunk kell. Egészen apró, kicsi lépésekkel felépíteni, hogy minél zökkenőmentesebben működjön a műsorban a szereplésük. Ők egyszerre kis folyamatokat, kis dolgokat képesek megtanulni.
Egri Szín: A mai rendezvényen két iskola tanulói találkoztak. Úgynevezett ép, egészséges gyerekek és sérült gyerekek. Mennyire nyitottak a társadalmi intézmények az ilyen törekvésekre? Vannak-e kapcsolatok más intézményekkel?
Hornyeczki Lászlóné: Igazából mi még nem próbáltunk más intézményekkel kapcsolatot létesíteni. Az előző évben egy intézményből hívtunk vendégeket babakészítésre. Ők is szívesen jöttek és azt tapasztaltuk, hogy kicsi korban elfogadják egymást a gyerekek, tehát ilyenkor kell megnyerni őket, minél több gyerekkel megismertetetni a fogyatékosokat. Hiszen sok mindenben ők sem fogyatékosok, sok mindenben az épek is fogyatékosok.
Egri Szín: Hogyan lehet ilyen kapcsolatokat kialakítani? Mit ad a sérült, fogyatékos gyereknek egy egészséges társsal való találkozás?
Hornyeczki Lászlóné: Ha baráti kapcsolat kialakul közöttük, de ha csak megismerkednek is a különböző munkafolyamatokban, egy biztos támaszt tud nyújtani nekik az ép gyermek, mert ő bizonyos dolgokat ügyesebben meg tud csinálni. A fogyatékos gyerekek pedig rengeteg szeretetet tudnak adni, feltétel nélküli szeretet. Kedvességet, figyelmességet. Soha nem durvák. Rengeteg olyan dolog van, amit náluk kevésbé tapasztalunk meg, mint az ép embereknél.
Egri Szín: Hogyan alakult ki a partneri kapcsolat a Pásztorvölgyi Általános Iskolával?
Hornyeczki Lászlóné: Eleinte személyes ismeretség révén az igazgató úrral. Rendezvények kapcsán hívtuk meg őket, hogy segítsenek nekünk bizonyos produkciókban. Amikor mi egy országos versenyt rendeztünk. akkor meghívtuk a pásztorvölgyis gyerekeket egy műsorba, és ez többször is előfordult az elmúlt években. Tavaly ez úgy teljesedett ki, hogy bekapcsolódtunk a Szalai Kriszta színésznő által kezdeményezett „Kapcsolda” programba, így még inkább kiszélesedett az együttműködés. Mivel már megvolt az élő kapcsolat, ezt továbbfejlesztettük az „aranykapus” rendezvény keretében is.
Egri Szín: Milyen korú gyerekekkel foglalkoznak itt az intézményben?
Hornyeczki Lászlóné: Három éves kortól huszonkét éves korig vannak nálunk gyerekek. Vannak tanulásban akadályozott gyerekek, ők általános iskolás korúak, az értelmileg akadályozott gyerekek pedig óvodás kortól a szakiskolás, a készségfejlesztés speciális korig.

Egri Szín: Mi történik azokkal, akik kikerülnek innen?
Hornyeczki Lászlóné: Általában a szülők viszik őket haza és legtöbbször a család gondozza tovább őket. Sajnos nem nagyon van védő munkahely, amire nekik szükségük lenne. Ők nem tudnak egyedül olyan életmódot élni, hogy ne kelljen őket támogatni. Erre mindig szükségük lesz, hogy a szülők, vagy a társadalom valamely rétege támogassa őket.
Egri Szín: Hogyan kerülnek ide a gyerekek?
Hornyeczki Lászlóné: A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye szükséges hozzá. Először ki kell róluk mondani, hogy értelmileg, vagy tanulásban akadályozottak, vagy esetleg autisták, hiszen ők is vannak nálunk.
Egri Szín: Egy társadalomban élő ember számára furcsán hangzik az a kifejezés, hogy értelmileg sérült, vagy tanulásban akadályozott. Mit jelent tulajdonképpen?
Hornyeczki Lászlóné: Mindkét réteg értelmileg sérült. A tanulásban akadályozottak ők az enyhébben sérültek. Náluk azt tapasztalja a hétköznapi ember, hogy lassabban tanulnak, kisebb mennyiségű ismeretanyagot tudnak egyszerre befogadni, tehát speciális módszerekre van szükség ahhoz, hogy elsajátítsák a megfelelő ismereteket. Nagyon sok egyéni foglalkozásra van szükség, segíteni őket, hogy pótolni tudják a különböző hiányosságaikat.
Ezt azért nem tudják normál általános iskolában megtenni, mert a sok gyerek között nem igazán van arra lehetőség, hogy ezeket a speciális módszereket alkalmazzák. Ezért kerülnek ők általában szegregált intézménybe.
Egri Szín: Mekkora terhet ró a gondozásuk a társadalomra?
Hornyeczki Lászlóné: A tanulásban akadályozott gyermekeknél, ha jól sikerül a beillesztésük, ha rendesen járnak iskolába és ha a szülőktől is megkapják a megfelelő támogatást, akkor teljes jogú tagjai lehetnek a társadalomnak. Ugyanúgy tudnak munkát végezni, dolgozni, pontosan dolgozni, mint az ép emberek. Semmilyen olyan hiányosságuk nincs, amivel ők szakmunkát ne tudnának ellátni.
Általában egyszerűbb, betanulást igénylő munkafolyamatot a középsúlyos gyerekek is el tudnak végezni, csak nekik mindenképpen szükség van felügyeletre és segítségre. Akiknek nincs testi fogyatékosságuk el tudnak látni olyan munkákat, mint a takarítás, kertészkedés.
Egri Szín: Mennyire sikerül őket integrálni a társadalomba? Van-e ehhez elég intézmény és pedagógus?
Hornyeczki Lászlóné: Nincs elegendő intézmény és nincs elég pedagógus sem. Itt nálunk sincs elég pedagógus ehhez a gyereklétszámhoz.
Egri Szín: Mennyien vannak itt?
Hornyeczki Lászlóné: 223 gyerek van az intézményben. Mivel éjjel nappal itt vannak a gyerekek hétköznap, a pedagógusoktól kezdve az éjszakás gyermekfelügyelőig a technikai személyzettel együtt összesen 114 dolgozó.
Egri Szín: Hogyan nevezzük a gondozottakat? Van akit zavarhatnak bizonyos kifejezések.
Hornyeczki Lászlóné: Mindig változik az elnevezés, most a hivatalos megnevezésük: tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, súlyosan, halmozottan fogyatékos. A szaknyelvben mindegyiket használjuk. Én magam sem szeretem fogyatékosnak nevezni a gyerekeket.
Vannak a társadalomnak olyan tagjai, akik azt mondják, hogy beteg. A szülők maguk is sokszor úgy gondolják, hogy a gyerekük beteg.  Nekik nem betegségük van, hanem egy állapotuk. a fogyatékosság egy állapot. Ezt kell elfogadnunk, hogy ők ilyenek. Ebben kell segítenünk őket, hogy ezzel az állapottal tudjanak élni.
EgriSzín: Érzik-e, hogy ők mások?
Hornyeczki Lászlóné: Volt rá példa. Amikor elkezdtünk járni az eseményekre és szerepelni vittük a gyerekeket, és olyan furcsán néztek rájuk meg ki is nevették őket, azt észrevették és nem esik jól nekik.
EgriSzín: Hogyan élik meg a gyerekek a másságot?
Hornyeczki Lászlóné: Ettől úgy szomorúak voltak, de az értelmi sérült gyerek olyan, hogy ha őt nem szembesítik ezzel, akkor a legtöbb esetben nem foglalkozik ezzel.
EgriSzín: El tudják ők fogadni a saját helyzetüket? Mennyire van rálátásuk a világra?
Hornyeczki Lászlóné: Inkább a szűkebb környezetükre van rálátásuk. Nagyon sok gyereknek nem adatik meg a tágabb környezet, mert a szülők is olyan helyzetben élnek, hogy nincs lehetőségük erre.
Mindenképpen kell a család ahhoz hogy a társadalomba be tudjon a gyerek illeszkedni. Akit a szülők is elvisznek kirándulni, meg országot járni, rendezvényekre és vele együtt megjelennek, az a gyerek sokkal jobban el tudja fogadni saját másságát is. Annak a gyereknek nem lesznek pszichikus problémái úgy, mint aki ezzel szembesül, és nem segít neki a szülő.