Egyetértés a Bazilikánál
Senki nem kért a kultúrmocsokból
Aztán megérkeztek a biztonsági emberek, akiknek feladata volt védeni Esterházy Péter írót a fenyegetésekkel, esetleges attrocitásokkal szemben. Elképesztő módon túlbiztosították a könyvheti rendezvényt. A néhány jobbikos tüntető nem sok vizet zavart, de a biztonsági őrök látványos kiállása, a testőrségi voltuk hangsúlyozása, szinte nevetségessé tette a biztonsági intézkedést a csendben maradó jobbikosokkal szemben. Nekik joguk volt tüntetni, nekünk jogunk van szeretni az irodalmat, melyet Eszterházyén kívül sok író, költő kötete képviselt.
Esterházy Péter megnyitója és más ünnepi beszédek a Heol-on olvashatók, az előbbi némi iróniát is tartalmazott a szituáció okán.
A megnyitó után a könyvtárban tartott Esterházyval való beszélgetést az író felolvasása, jó humorú eszmecseréje a moderátor Molnár Ferenccel és a közönséggel tette emlékezetessé. Na, meg ne felejtsük el a közönséggel szemben fenyegető tartásban elhelyezkedő két biztonsági embert! Pedig itt igazán nem kellett senkitől védeni az írót, mert a kapuban rekedtek a táblát lengető jobbikosok, akik a teremben voltak, azok a könyvtár kultúrára szomjas közönségéből kerültek ki.
Ez az eszement túlbiztosítás azt a benyomást kelthette, hogy védeni kell mindenkit, aki ott volt a könyvhéten, aki szereti a kultúrát. Ez a látvány nem tett jót Egernek! Sőt, a jobbik is túllőtt a célon, nagyon alulmaradt a kultúra fölényével szemben. Most utólag a Heol kommentjeiben próbálkoznak helyreállítani renoméjukat, olyan hozzászólásokkal, amelyek nem mindegyike bírja el a nyomdafestéket, de igazolja, hogy a szépirodalommal igen hadilábon állnak, nem értik a textusok mondanivalóját. Hogy tudnának akkor különbséget tenni kultúra és kultúrmocsok között?
Figyelmükbe ajánlom - mintegy a vita lezárásaként - Esterházy Péter cikkét az Élet és irodalom június 10-i számából. "Egy védett személy följegyzéseiből" a cikk címe, és rávilágít arra, hogyan élte meg az író a könyvheti megnyitót Egerben.
Rövid idézet: "Nem a félelem fenyeget, hanem hogy kedve szegődik az embernek. Mire hazaértem, semmi nem maradt, se a sok kis jóból, egri kedvességből, se ebből a védettszemély-históriából, egy maradt csupán: a búval gyakottság."
Tisztelt urak!
Csal annyit mondok: köszönöm hozzáállásukat! A nagyidai cigányokból való idézetet érteni vélem, igyekszem megszívlelni. A palackról és a szellemről pedig szívesen vitatkozom.
Üdvözlettel:
Rázsi Botond
Maxi respekt alpolgármester úr szavaiért. Neki komolyan elhiszem, hogy ez nem csak afféle "nagyidai cigányos" ígéret a helytállásra, hanem, ha banálisan is, de tényleg így alakult, hogy nem tudott vezető politikus ott lenni. Amúgy itt tényleg nincs senkinek semmit a szemére vetni. A megnyitó verbálisan erős volt, optikailag kicsit disszonáns. Mindenki tanulja-szokja ezeket a helyzeteket, már amennyire meg lehet tanulni és szokni a dühödt reakciókat.
A palackból kiengedett szellemek károsak az egészségre. Abban már van vitám, hogy ki is engedte ki és, hogy ki a szellem.
A nagyidai cigányokból pár sor, ha már szóba hoztam:
"Ellenben, - ha a hegy igazán megvolna:
Akkor a mi tervünk ugyan remek volna!
Czibak ur pediglen nagyon felsült volna:
Drága jó husz ágyúnk el nem csücsült volna.
Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet,
S minthogy az elmélet, most ezuttal, sáros:
Hadd lám, a gyakorlat merre viszen már most? "
Megnyugvással töltenek el Rázsi Botond sorai, s némiképp korrigálnom kell az egri városvezetésről korábban írottakat.
Tulajdonképpen nem történt semmi jóvátehetetlen. A könyvtár túlzottan magára vette a kritikát, pedig a biztonsági szolgálatnak szólt. Meg kellene tanulniuk, hogyan kell biztosítani egy rendezvényt úgy, hogy ne a biztonsági őrök legyenek a "látványosság", hanem maga a rendezvény.
Tisztelt hozzászólók!
Nem belemenvén egy, a jelenünk óriási értékválsága feletti lamentálásba (de röviden: nem Esterházy Péter ez értékválság oka, még csak nem is tünete, a baj szerintem máshol van), legyen szabad kiállnom EP és a könyvtár igazgatónője mellett, és elítélnem mindazt, ami miatt a könyvhéten biztonsági őröket kellett alkalmazni egy esetleges atrocitás megelőzése érdekében.
Pontosabban szólva EP-t nem kell megvédenem, mert személyében a mai magyar irodalom egyik, Európa-szerte elismert letéteményeséről van szó, aki pl. a kormány megbízásából számos rendezvényen képviseli hazánkat az EU-s elnökség alkalmából. Egernek hatalmas megtiszteltetés, hogy a könyvhetet ő nyitotta meg. Köszönet érte az igazgató asszonynak is, akinek zseniális vezetése alatt az utóbbi években olyan szellemi műhellyé vált a könyvtár, amihez fogható kevés van az országban.
A biztonsági őrökre miért volt szükség? A Jobbik közgyűlésbeli megnyilvánulása miatt (és egyéb információk tudatában) joggal lehetett tartani a rendzavarástól. A Jobbik vezetőivel a megnyitó előtti napon személyes beszéltem, amikor is arról tájékoztattak, hogy ők hivatalosan ugyan nem készülnek semmilyen demonstrációra, de nemzeti radikális honfitársaik nevében nem tudnak felelősséget vállalni a rendezvény nyugalmáért. (Kiengedték a szellemet a palackból, de parancsolni már nem tudtak /vagy nem akartak/ neki! No comment!) Képzeljük el a szituációt: valaki valóban tettlegesen lép fel (ne lássunk rémeket, de teszem azt paradicsommal hajigálja meg EP-t). A nyilvánvaló szégyen fölötti vitán túl ma valószínűleg arról folyna itt a diskurzus, hogy miért nem tettünk valamit e dolgok bekövetkezte ellen?
Megint itt tartunk: van rajta sapka, azért, nincs rajta, azért!
Ami pedig a városvezetés hiányát illeti: remélem, lesz aki megérti: nem kívántuk bojkottálni a rendezvényt! 100-ból 1 alkalommal új jönnek össze a dolgok, hogy senki nem ér rá: polgármester úr és alpolgármester úr külföldön voltak (mely program előbb szerveződött, mint a könyvhét) energiaügyi témában (ez is nagyon fontos ügy!), jómagam az utolsó napokig úgy tudtam, hogy én nyitom meg a rendezvényt, de egy utolsó napokban szerveződő finn nagyköveti látogatást kellett levezényelnem PM úr helyett (lehetséges befektetőket hozott, ugye, ez is fontos ügy?), alpolgármester asszony pedig már nem tudott "beugrani" helyettem, mert neki is leszervezett programja volt. A várost egyébként képviselte vezetői szint, a kulturális iroda vezetője. Tudom, hogy van, aki emögött szándékosságot sejt, de higgyék el, mi sajnáltuk a legjobban, hogy így alakult. Különösen utólag fájlalom, mert én magam, ott személyesen vettem volna (legalább verbális) elégtételt az EP-t és Egert ért sérelemért!
Így is csak a szégyen marad...
Tisztelettel:
Rázsi Botond
Kedves 9-es!
Viccesnek szánta? Még csak nem is szellemes. Annyi baj legyen. Legalább szólt egy nagyot... Ajánlhatok brómot? Nem divatos, de hatásos.
:-))D
Kedves 8as! Szedjen porokat, villanyoztassa magát és válogassa meg okoskodó ellenfeleit. Ne rugdosson dühödten barátokba, még elkeseredettségében se. Ne leánykodjon, kérem. Barátsággal.
Azért arra nagyon kíváncsi lettem volna, hogy a most kényelmes biztonságban és utólag "eszement túlbiztosításozók" mit szóltak volna, ha a "6 darab szélsőségest" nem mérsékli a "túlbiztosítók" jelenléte. Akkor most a gyenge rendőrségről stb. problémáznának. Ja, és még valami (4-es, 6-os, 7-es hozzászólóknak) semmi empátia nincs önökben, csak a saját helyzetükből okoskodnak. Önökre, ismeretlen nézelődőkre nem várt veszély. Könnyű ám így legénykedni! Megint sikerült egy "viccbéli nyuszikásat" produkálni: Minden baj, ha van sapka, ha nincs.
Teljesen egyetértek a 6-os hozzászólással. Szerencsére többen voltunk, mint a szégyenteljes "banda", s lelkes, erős tapsunk nem csupán Esterházynak szólt, hanem egyben tiltakozás is volt a szélsőjobb megnyilvánulásával szemben. De én is keveselltem az egri demokrata, européer gondolkodású polgárok számát, vélemény nyilvánítását. (Nem a regnáló városvezetésre gondolok, mert őket nem igazán tartom annak - sajnálatos módon.)
Kedves Igazgató Asszony, Kedves Szervezők!
Köszönjük az áldozatos munkát és azt, hogy Önök az idei könyvhét meggynyitójára az egyik legnagyobb magyar írót meg tudták nyerni.
Azokkal értek egyet, akik "eszement túlbiztosításként" élték meg a megnyitót. Igenis nagyon zavaró volt a védőemberek demonstratív jelenléte. Rossz érzés volt. Azzal pedig, hogy ennek szóvá tételét támadásként fogják fel, kérem ne rontsák le áldozatos munkájuk értékét. Az olvasói levél sem erről szól.
Mindazonáltal vannak valódi felteendő kérdések. A kérdés, hogy lehet-e túlbiztosítani a gyűlölet ellen, az agresszió ellen? A kérdés, hogy nem érték-e el céljukat a randalírozók azzal, hogy címlapra kerültek, hogy a rendőri apparátust csakis miattuk mozgósították? A kérdés, hogy hol voltak a férfiak, hogy többségében miért csak a könyvbarát asszonyok voltak jelen? Hol volt a polgárság?! A kérdés, hogy miért nem jött el a polgármester, vagy a három alpolgármester valamelyike, hogy a város szíveslátását demonstrálja? Miért egy hivatalnokot küldtek maguk helyett?
Azokkal értek egyet, akik szerint nem terrorizálhatja 6 db szélsőséges az egész várost. Prágában színészek, politikusok és a cseh katolikus egyház feje, Miloslav Vlk bíboros érsek saját testével állt egy rendezvényt megzavarni akaró neonáci csürhe útjába.
Az Eszreházy téren a jelenlevők nem tűrték, hogy szélsőjobbos fiatalok megzavarják a könyvhét megnyitóját. Érezték a rendbontók is, hogy esélytelenek a szelíd résztvevőkkel szemben. A rendőröknek semmi dolguk nem volt.
A rossz szájíz viszont megmaradt, mert Bibó óta tudjuk, hogy "Demokratának lenni annyi, mint nem félni!" Nem fogadható el a félelem, mint válasz ezekre az időkre, mert akkor törékeny demokráciánkat adjuk fel. Szerintem.
Kedves 4-es!
Hogy ön ott a helyszínen mit érzékelt vagy mit se -az megbocsásson -, mellékes! Nem ön volt a szervező, nem ön volt a díszvendég. Nem önre gerjedt az a bizonyos csoport. Ön teljesen átadhatta magát a könyv ünnepének. Szerencse, hogy így élte meg. De azért ne vitassa már el azok gyomorgörcsének sajnálatos indokoltságát, akik felelősek voltak a könyvhét normális lebonyolításáért. És kérem, olvassa el az igazgatónő hozzászólásából az ide idézett részt újra, figyelmesen! "Az olvasói cikk azt írja: "eszement túlbiztosítás" történt. Sajnos, ezt egy percig sem éreztem akkor, mikor a térre megérkeztünk, s azonnal bekiabálások, rosszindulatú és mocskos kifejezések fogadtak bennünket. Nem éreztem akkor sem, mikor a könyvtár előtt kb. 20 ember várta a Kossuth-díjas író visszaérkezését, bár ők nem kívántak részt venni a rendezvényen, s kérdéseiket is csak a nyilvános esemény után, a könyvtár nyilvános terein kívül szerették volna feltenni. S nem érezték ezt azok a kollégáim sem, akik mintegy "beépülve", közel 3 órán keresztül beszélgettek ezekkel a fiatalokkal - nem, nem gondolom, hogy félelem nélkül."
Kedves Igazgató Asszony! Minden elismerés a könyvtáré, minden cselekedetükkel az egri olvasókat szolgálják nagyon szép eredményekkel! Nem hibáztatja senki a könyvtárat a biztonsági intézkedésekért, mi, az ott jelenlevők, nem érzékeltük a fenyegetettséget, ezért volt olyan furcsa, hogy az író háta mögé állítottak "őrzeni két alabárdost", talán a biztonságiaknak kellett volna diszkrétebben elhelyezkedniük, hogy ne keseredjen meg a szánk íze ezen a szép ünnepen.
Kedves Andrea!
Nagyon köszönjük az Ön és munkatársai áldozatos munkáját, amellyel a könyvtárat évek alatt - most már nyugodtan el lehet mondani - a város legszínvonalabb kulturális intézményévé tették!
A csütörtöki rendezvényen szerintem minden résztvevő érezte a könyvtár dolgozóinak hihetetlen erőfeszítését, hogy az ünnep méltó módon, rendzavarás nélkül lebonyolódjon. Köszönet és hála érte!
Én abban reménykedem, hogy nincs messze az az idő, amikor azokat az ordas indulatokat, eszméket amelyek manapság megfogalmazódnak, megfogalmazódhatnak, nem a biztonsági erők , hanem az egyre nagyobb számban lévő és határozottabban fellépő européer tömeg fogja kordában tartani.
Tisztelt Olvasó(ink)!
Ezelőtt jópár évvel - talán valamilyen kulturális koncepció elkészítése kapcsán - egy újságíró a következő jelzővel illette könyvtárunkat: provinciális.
Mindezt tudomásul vettük, de nem fogadhattuk el: új lehetőségeket kerestünk arra, hogy az intézmény átalakulhasson, "szerethetővé" váljon, s mindezeken túl megkerülhetetlen kultúraközvetítőként legyen jelen Eger színes kulturális életében. A rengeteg gyerekeknek szóló program mellett, melyek során az olvasás népszerűsítése, megszerettetése volt a fő célunk, a felnőtteknek népszerű internet-tanfolyamokat, író-olvasó találkozókat szerveztünk. Az elmúlt két és fél év alatt 10 Kossuth-díjas művészt, 14 József Attila-díjas költőt, irodalomtörténészt láthattunk vendégül a könyvtárban. Mindezt azért, hogy olyan irodalmi műhelyt alakítsunk ki, amely alkalmat teremt a helyi írók, művészek bemutatkozására, s lehetőséget ad a magyar irodalom országosan ismert/elismert személyiségeivel való találkozásra, műveinek megértésére, kötetlen beszélgetésre.
Túl vagyunk az idei könyvhéten. A sátrakat lebontottuk, az árusítás után megmaradt könyveket visszaszállítottuk a kiadóknak, könyvesboltosoknak. Az Eszterházy téren az Evat Zrt. munkatársai ill. kollégáim rendet tettek.
De rendet tudunk-e tenni a lelkünkben is? Mennyi idő fog eltelni addig, míg a történtekről indulatok nélkül, nyugodt szívvel tudunk beszélgetni?
Az olvasói cikk azt írja: "eszement túlbiztosítás" történt. Sajnos, ezt egy percig sem éreztem akkor, mikor a térre megérkeztünk, s azonnal bekiabálások, rosszindulatú és mocskos kifejezések fogadtak bennünket. Nem éreztem akkor sem, mikor a könyvtár előtt kb. 20 ember várta a Kossuth-díjas író visszaérkezését, bár ők nem kívántak részt venni a rendezvényen, s kérdéseiket is csak a nyilvános esemény után, a könyvtár nyilvános terein kívül szerették volna feltenni. S nem érezték ezt azok a kollégáim sem, akik mintegy "beépülve", közel 3 órán keresztül beszélgettek ezekkel a fiatalokkal - nem, nem gondolom, hogy félelem nélkül.
"Jobb félni, mint megijedni" - ez nem igaz. Félni nagyon rossz. A félelem elveszi tőlünk az örömet, a jókedvet, a napi munkánkba vetett hitet. Könnyeket csal a szemekbe/szemünkbe, a félelem eltávolít bennünket a barátainktól, gyanakvóvá és bizalmatlanná tesz.
Bár lehet, hogy a mondás igaz: s félni mégis jobb, mint megijedni.
Sajnos bizonyos vagyok abban, hogy az ijedség most csak az "eszement túlbiztosítás" miatt maradt el, s örülök annak, hogy ezt a tényt most leírhattam.
Tőzsér Istvánné G. Andrea
igazgató
Én is megdöbbenve tapasztaltam, hogy rendőri, biztonsági készültség kell ahhoz, hogy a hazájában egy világhírű író a könyv ünnepén felszólalhasson! Szégyenteljes. Teljesen visszájára fordult a világ és sajnos nagyon nagy a hallgatag, passzív tömeg.
A beszélgetésen egyébként József Attila sorai jutottak eszembe:
"Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy erópait."
Itt tartanánk?