Mert mi is történt lényegileg és röviden:

A nemrégiben kijelölt új, megyei elnök, aki épp, hogy bemelegítette székét, szembesült a központi költségvetés utalta összeg drasztikus csökkenésével, a régóta meglévő hiánnyal és a megyeháza hatalmas hiteleivel, ráadásul azzal, hogy a színház előző igazgatója olyan várható bevételeket is előre elköltött saját produkcióira, amit nem lett volna szabad. ,,Hab a tortán", hogy a napokban bukott el a megye egy több száz milliós pert is véglegesen. Ja, és a megye gazdálkodásához ellenőrt, csődbiztost jelöltek ki… Legyünk kicsit empatikusak! Ki tudna most az elnök helyébe felelősen pénzt ígérni?

A verpeléti Szabó Róbert megyei elnöknek valószínűleg nincs bejárása a miniszterelnökhöz egy kis pénzkuncsorgásra. Talán még a Parlamentbe se engednék be ilyen célból.

Mit tehet? Legfeljebb annyit, hogy Horváth Lászlóhoz, megyei kormánymegbízotthoz fordul, aki a Fidesz vezetéséhez legközelebb állónak látszik megyénkben. No persze megkeresheti és felkérheti lobbizásra a megye néhány országgyűlési képviselőjét is, pl. és elsősorban Habis L., vagy Lukács T., Nyitrai Zs., netán Sós T. urakat. Az eredmény kétséges.

Rázsi alpolgármester úr szintén zavarban lehetett, mert ugyan ő az egyetlen, aláírási joggal, tehát némi pénzutaló képességgel is ellátott potentát a három, polgármesteri helyettesből, de tízmilliókat csak úgy nyilván nem utalhat nagyhirtelen. Annak sora van...

Habis polgármesterünk helyébe én is inkább választottam volna a konfliktusmentes, pedagógusnapi protokollt, semmint ezt a kínos és keserű szerepet a színház népe előtt, ahol be kellett vallani a nyilvánvalót: ők átutalták - állításuk szerint - az ígért összeget a megyének, de arra nincs kompetenciájuk, hogy azt a megye illetékesei tényleg a színházra fordítsák. Na és a lényeg, el kellett titkolni, hogy egyelőre nincs tervük, víziójuk a megyei színház kizárólagos városi fenntartására.

Na már most, én ezen fennakadtam. Miért nincs ilyen terv? Hiszen nyilvánvaló volt már hónapok óta, hogy baj van a színházzal, ami csak eszkalálódik. (Növeli, ki elfödi a bajt...)

Úgy gondolom, hogy Eger városa választott vezetőinek erkölcsi kötelességük a kulturális élet egyik legfontosabb színterének, a színháznak fenntartása - valahogy legalább.

Két, kultúrában régóta élő alpolgármestere is van Egernek. Ezt én szerencsésnek tartom. Az egyik sikeres tanár és iskolaigazgató, a másik érdemdús színésznő.

Nem tudom elhinni, hogy ők ketten, összefogva ne lennének képesek Eger színházát átsegíteni a túlélésen úgy, hogy egy biztató jövő felvázolása is megtörténjen - mielőbb. És azt sem hinném, hogy ebben Eger polgármestere ne lenne segítő partner.

Nincs más mód, mert az nyilvánvalónak látszik, hogy a ,,megyét" mint olyat, e történetben már úgyszólván ,,le lehet írni".

Vagy zárjon be átmenetileg, netán végleg a színház?

Menjenek az egri komédiások Isten hírivel szerteszét?

Hívjuk a miskolciakat, pestieket, esetleg olcsón szállítható produkciókat alkalmilag?

Eger városának országos szégyenére?

Ki akarhatja ezt?

Ugye senki?

Ami a kedves és érthetően, sőt jogosan érzékeny Rázsi alpolgármester úr ,,becsületsértődéseit” illeti – a kommentek által. Valaha, egy bizonyos Pozsgai I. nevű, nagymúltú politikus mondta volt - találóan idézve egy régi rómait -, hogy aki kilép az agórára, az ne csodálkozzon, ha megtépik tógáját. Ilyen egy politikus sorsa és bizony ilyen a net világának olykor dühítően mocskos, szabad szájú stílusa. Na és ilyen az emberi természet, ha gyáván, anonim módon, indulattal megnyilvánulhat. Ez van. Rázsi úr fiatal ember, együtt nőtt fel az Internettel, tehát ismeri, megszokhatta már ezeket a parttalan ,,netkommunikációs protokollokat”. Az Egri Szín interaktív, serényen kommentelő olvasóinak megtisztelő és nagy örömére szolgál, hogy végre akadt egy politikus városunkban, aki számára nem idegen, sőt természetes a netkommunikáció szabad, sőt szabados világa.

Magam is üdvözlöm fiatal alpolgármesterünk eme gyakorlatát, mert a helyett, hogy a szokásos, néma gőgbe burkolózva kinyilatkoztatna, inkább párbeszédet kezdeményez, felveszi a kesztyűt, társalog… és talán ezen túl még többet törődik Eger kultúrájával. Mintha valami ilyesmit ígért volna, halványan, pár hónapja, e sorok írójának is…