A szórakozás helyszíneit azért is nehéz központi akarattal megteremteni, mert azok trendfüggőek, követhetetlenek, ráadásul az intézményesített hivatalos formák merevsége alkalmatlanná teszi őket az alkalmazkodásra. A közművelődéssel meg mintha ugyanez lenne a helyzet. Kupálni a lurkókat egyre bonyolultabb, mert nem akarnak ilyesmit csinálni, hanem a maguk örömére szeretnének tenni. Szóval a kultúra, a művészet, a haladás lassan visszakerül a modernizáció bölcsőjébe, a kocsmába. Szép eufemizmussal a kávéházba, a szalonba, a Klubba. Kiüresedett intézmények, kongó falak várják, hogy az egymásra lelt közösségek majd egyszer birtokba vegyék őket. A közösségek meg keresik azt a helyet, ahol megszerveződhetnek, ahol jól érzik magukat, ahol összekovácsolódhatnak, csoporttá, klubbá, körré, „bandává” alakulhatnak.

Ezért elképesztően jó ötlet a Dohánygyár, és ezért kivételesen dicséretes az önkormányzat támogató hozzáállása az elképzeléshez. Az alapötlet az, hogy az Agria Park üresen álló háromszintes irodaházát, a Dohánygyár volt főépületét a pláza üzemeltetője rezsiköltségért átadja a civileknek, akik ott próbatermeket, műtermeket, koncerttermet, kocsmát nyitnak. A világ fontos helyein számtalan ilyen jellegű szellemi inkubátor működik. Sőt, csak azok a fontos helyek, ahol ilyen inkubátorok működnek.

Az elképzelés azért is fontos, mert Eger azt üzeni az alkotni akaró és tudó fiataljainak, hogy itt a helyetek, hogy itt van helyetek és ehhez új mecénási rendszer áll a rendelkezésetekre. A legnagyobb helyi kereskedelmi központ, azaz a legnagyobb egri közösségi tér, és a helyi közösség támogatása az önkormányzaton keresztül.

Rég volt ilyen jó hír.

A Dohánygyár épülete Fotó: Egri Szín