Mélyszegénység, nyomor, félelem
Ugyanakkor a vendégek kifejtették, hogy nagyon bonyolult és hosszadalmas folyamat az egyeztetés, hiszen egy elsöprő összefogással ugyan el lehet zavarni a Fideszt, de ez nem elég. Utána egy működő program mentén kell újjáépíteni az országot, aminek a vége az, hogy a pártok újra képviselni tudják azokat az értékeiket, amelyeknek a képviseletére létrejöttek. Jávor Benedek például elmondta, hogy ő biológus és a tudatos, fenntartható fejlődés szószólója lenne, de ez a mostani helyzet a normális szakpolitikai kérdéseket háttérbe szorítja, pedig például olyan ügyekről kellene társadalmi párbeszédet folytatni, mint a Paks II. atomerőmű megépítése, aminek fejében a magyar energiaszektor jelentős részét orosz tulajdonba adnák.
Arra a felvetésre, hogy a közvélemény kutatási adatokat hogyan helyes most értelmezni, Karácsony Gergely kifejtette, hogy a kutatók nem azt mérik, amit az emberek gondolnak, hanem azt, amit elmondanak. Arra a kérdésre, hogy zsarnokságban lehet-e közvéleményt kutatni azt az egyszerű választ adta, hogy: nem. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Fidesz által bekebelezett médiumok hegemóniájának ellenére a kormánypárt támogatottsága feltűnően csekély. Az emberek inkább nem válaszolnak, vagy bizonytalannak vallják magukat, bár már lassan ahhoz is bátorság kell.
A hozzászólók nagy többsége arról beszélt, hogy a mélyszegénység, a közöny és a félelem az, ami meghatározza ma a magyarországi mindennapokat. Voltak, akik szerint nem az a kérdés, hogy sokan az Együtt 2014-re fognak-e szavazni, hanem az, hogy megérik-e 2014-et, megmenekülnek-e az éhhalál elől.
Jávor és Karácsony urak szerint nincs más alternatíva, mint az üzenetek személyes eljuttatása a választókhoz. Nem áll rendelkezésre, sem pénz, sem felület az ellenzék számára, hogy a Simicska-Nyerges birodalom óriásplakátjait, rádióját, ingyenes terjesztett sajtóját használják. Nem marad más hátra, mint az, hogy személyesen győzzék meg a bizonytalanokat, kétkedőket a változás szükségességéről.
