Egy talpalatnyi hely nem maradt a teremben a június 3-i lakossági fórumon, aminek fő témája volt a sorozatos lakásbetörések ügye a Hajdúhegyen. A fórumon részt vett Habis László polgármester és Orosz Ibolya, a körzet önkormányzati képviselőjének meghívására Bognár József rendőrkapitány, valamint több bűnmegelőzési tanácsadással foglalkozó szakember. 

A közel 3 órásra nyúló adok-kapok Habis László mondókájával kezdődött. A polgármester elmondta, hogy az önkormányzat példa értékű együttműködést folytat a rendőrséggel, valamint kiemelte a polgárőrség és a közterület felügyelet szerepvállalását is. Beszélt a Felsővárosban nyílt, 7 főt foglalkoztató rendőri irodáról, és hogy hasonlót szeretnének majd létrehozni a "negatív kisugárzású" Szala városrészben is. Kiemelte a közterület figyelő kamerarendszer fejlesztését. Megtudtuk, hogy a jelenleg működő kamerák alacsony felbontásuk miatt jóformán feleslegesek, a tettesek beazonosítására és a rendszámok leolvasására például teljesen alkalmatlan. Ezek korszerűsítése és bővítése körülbelül 50 millió forint összköltségből fog megvalósulni.

Bognár József rendőrkapitány folytatta a beszámolót, a statisztikai adatokra hivatkozva. Papíron komoly sikereket értek el a bűnüldözők, de abban a kapitány úr is egyetért, hogy a hivatalos számok és a valóság nem feltétlenül fedik egymást. Céljuk egy lakosság közeli, polgárbarát rendőrség kialakítása, és az emberek szubjektív biztonságérzetének javítása. Ebben az irányban tett lépés többek között a fokozott rendőri jelenlét a közterületeken, a Hajdúhegyen is. A lakosság hangosan jelezte egyet nem értését, ők ebből semmit nem tapasztaltak. Többek elmondása szerint csak akkor találkoznak rendőrrel a környéken, ha már megtörtént a baj. Polgárőröket, köztereseket soha nem láttak arra. Nem érzékelik a papíron látványosan javuló közbiztonságot, ami szerint 2012-höz képest, 2013-ban 50%-al visszaesett a bűncselekmények száma a Hajdúhegyen, az idei évben pedig tovább csökkennek a mutatók. 

Orosz Ibolya képviselőasszony azzal érvelt, hogy a lakók azért nem érzékelik a pozitív változást, mert a 2012-es év annyira rossz volt, hogy még mindig annak a hatása alatt vannak. Személyesen járta körbe a környéket, sok helyen nyitva találta a kapukat, ezért nagyobb odafigyelésre, és óvatosságra int mindenkit, de első sorban az idősebb generációt. 

Hosszadalmas prezentációt láthattunk/hallhattunk az idősek ellen elkövetett bűncselekmények módszereiről. Ennek summázva annyi volt a tanulsága, hogy senkiben nem szabad megbízni. A kéményseprő, a postás, a gázos, a hittérítő, az adománygyűjtő, a segítséget kérő járókelő és a rendőr sem feltétlenül az, aminek látszik. Mindenkit igazoltassuk, mielőtt beengednénk őket. Állandóan zárjuk az ajtókat, kapukat, még ha otthon vagyunk is. Szereljünk rácsokat az ablakokra, ha lehet, tartsunk kutyát és használjunk riasztó berendezést. Ismerjük meg szomszédjainkat, és figyeljünk oda jobban egymásra.

Ez az attitűd azonban sokak szerint elfogadhatatlan a rendőrség részéről. Félelmet generálni, és azt sulykolni az emberekbe, hogy otthonaikban sincsenek biztonságban, társadalmilag negatív hatásokat eredményezhet. A rendfenntartó szerveknek nem tanácsadó irodaként, hanem bűnüldöző, és bűnmegelőző hatóságként kéne működniük. Nem megoldás, hogy magunkat zárjuk börtönbe, amíg a bűnözők szabadon mozoghatnak. Szemléletváltásra van szükség.

A nyomozómunka hatékonyabbá tételére kéne nagyobb figyelmet fordítani, és felkutatni az okokat, amik a kialakult helyzethez vezettek. Addig nem volt baj, amíg saját biztonsági szolgálatával működött a dohánygyár, és a honvédségen is zajlott az élet. Ezek bezárásával kezdődtek a problémák. Az utóbbi években már sorozatos, előre eltervezett betörésekről kell beszélnünk. 

Egy nyugdíjazott hajdúhegyi rendőrnyomozó hangot adott kritikai észrevételeinek. Ő maga is sértett az ügyben, hozzá is betörtek. Összefüggéseket lát a betöréssorozat hátterében, egy régebbi bírósági ügyre hivatkozva. Akkor több tanút is kihallgattak, akik azóta mind betörések áldozatává váltak, vele együtt. A rendőri intézkedések kritikán aluliak. Több gyanús személy kérdezősködik, és nézelődik a környéken a kertek hátuljában. Rendszámok felírva, papíron a tulajdonos ismert, nincsen kihallgatva. A járőrautók a bejelentés után csak sokára érnek a helyszínre, és akkor sem végeznek rendes munkát a rend rendíthetetlen őrei. 

Személyes példájával több gyanús elemre felhívta a figyelmet az ex-nyomozó. A betörés előtti napon nézelődött valaki a házánál. A szomszédja rákérdezett, mit keres? A gyanús alak név szerint megemlítette, hogy hozzá jött, de amikor be kellett volna csöngetni inkább elmenekült volna. A szomszéd mégis csengetett. A nyugdíjazott rendőrnyomozó felismerte a bámészkodót, egy volt szomszédja személyében. Boldog új évet jött kívánni, január második felében. Aztán a betörésekről érdeklődött. Másnap valakik betörtek a házba, pont amikor az ott élő minden héten az unokájáért megy. Hazaérve egyből jelentette az esetet, és megkérte a helyszínelő rendőröket, hogy a hatékony eljárás érdekében hozzanak kutyát. A rendőrök azonnal indultak és alig fél óra múlva ott is voltak, kutya nélkül. Belátták, hogy tényleg kutya kéne, de elmondásuk szerint ahhoz a rendőrfőkapitány engedélyére van szükség, őt pedig nem akarják felkelteni. (A kapitány elmondta, hogy ez nem így van. Több kutyát is tartanak, és a nyomozó dönt a használatukról.) A ládát, amiből eltűntek az értékek magukkal vitték megvizsgálni. Hónapokkal később visszajöttek, hogy ujjlenyomatot vegyenek az ablakon lévő aprócska tenyérnyomról. Méretéből látszott, hogy az illető unokájáé, és 43-as, 48-as cipőnyomok tulajdonosaié aligha lehet, de dobáljuk csak ki a pénzt az ablakon! Amikor a dobozon lévő ujjlenyomatokról kérdezték a nyomozót, kiderült nem is hallott a létezéséről. Eredmény nincs.

Egy idős nénihez is betörtek, amíg aludt. Átkutatták fiókjait és táskáit, felforgattak mindent. Egy tízezressel távoztak. A kiérkező rendőrök szakértelméről árulkodik, hogy a nénitől akarták megtudni, hol jött be az elkövető. Sorra vettek minden lehetőséget, és kiderült, hogy egy 30x30 centis kis ablak bukóra nyitva maradt a nyári melegben. Minden más zárva volt, de a néni lehetett volna óvatosabb. Ha rács lett volna az ablakon, nem lett volna baj. Nyomozás lezárva.

Hogy jöhetnek azzal, hogy ne adjunk esélyt a bűnözőknek, mikor a bűnüldözők ennyi lehetőséget hagynak nekik? –kérdi a harmadik sértett. Őt egy hirdetéssel verték át. Akciós sírkő nyugdíjasoknak, azonnal! A Szuperinfóban jelent meg, és jelenik meg azóta is. A megbeszélés után 20 ezer forint előleget kért a ”vállalkozó”, és ígéretet tett, hogy azonnal munkához lát. Egy hónapig semmi. Aztán, mikor telefonon kereste őt a vevő, azt mondta az anyagbeszerzéssel voltak eddig gondok, most már kezdenék, de ki kéne fizetni mégis az egészet előre. Ha nem tetszik, akkor búcsút lehet inteni a húszasnak. Feljelentés lett a vége. A vádlott meg sem jelent, az ügyvédje kommunikált le mindent helyette. Neki sikerült kihoznia a játszmát döntetlenre, egy állítás + egy tagadás = nulla.

Orosz Ibolya szerint megint a sértett hibázott. Ki kellett volna kérnie ismerősei családja véleményét (amit meg is tett), és nem belemenni ilyen üzletekbe. A képviselőasszonyhoz is betörtek egyébként, de ebben is magát érzi felelősnek, mert nem kapcsolta be a riasztót, amíg otthon aludt. A helyszínelők hozzá kutyával érkeztek.

Bognár József rendőrkapitány tagadja, hogy a bűnözőknek több joguk lenne, mint a sértetteknek. A nyomozás hatékonyságát (illetve annak hiányát) az ártatlanság törvényére hivatkozva magyarázza. Senki sem tekinthető bűnösnek, amíg a bíróság jogerős ítéletet nem hoz. Ez nem jelenti azt, hogy gyanúsított sem lehet. (Hogyan hozhatna ítéletet a bíróság, alapos nyomozati munka nélkül?) Arról is kérdezték a rendőrkapitányt, hogy nem érzi-e néha, hogy korlátozva lennének, és felső utasításra nem intézkedhetnek? Erre nem kívánt válaszolni.

Inkább ne kérdezősködjünk, hanem tegyünk lakatot az ajtóinkra, és a szánkra is. Akkor nem lesz gond.