Nehezen hihető el, hogy a mára elismert képzőművész gyerekként villamos energia ipari technikumot végzett, majd Egerben matematikai-rajz szakon szerzett diplomát. Elmondása szerint sokáig hitte, hogy villamosmérnök lesz. Szerencsére képzőművész lett.
Földi Péter: Nem tudom, mi a szerencse, felvettek volna, de nem mentem el. Akkor már éreztem, hogy nem azt akarom csinálni. Amikor apám elküldött dolgozni, egy tanulságos évet töltüttem el.
Egri Szín: A matematika és az alkotótevékenység hogyan illeszthetők össze?
Földi Péter: A matematika kicsit rendbe szedi az ember gondolkodásmódját, különösen, ha érzelmileg annyira szertelen, mint amilyen én vagyok. Ad egy átfogóbb gondolkodásmódot.
Egri Szín: Publikációiban nagy jelentőséget tulajdonít a gyermekrajzok világának. Miért?
Földi Péter: Egyetlenegy dologban lehet még, azt hiszem, igazán kitapintani az emberi lényeg ösztönösen evilágiságát, póz, spekuláció nélkül. Én vizuális gondolkodásmódú vagyok, képekben értem meg az üzeneteket. A gyermeki üzenet kétségbeejtő pontossággal reagálja le a föld és a kozmosz állapotának jelenlegi viszonyát. Ennél pontosabb képet nem lehet kapni.
Egri Szín: A képzőművészet értői szerint ön egyedi módon értelmezi a stílustendenciákat, külön úton jár. Miben nyilvánul ez meg?
Földi Péter: „… Az én vezérem bensőmből vezérel…” Az ember keresi azt az érvényes lehetőséget, amiben az lehet, ami akar, és nem az, amit elvárnak tőle. Az, hogy milyen képeket készítek, mindig egy belső meghatározottság eredménye. Vagy tetszik másoknak, vagy nem. A kép mindig alakítja az embert, aki nem tud menekülni attól a feladattól, hogy azt valósítsa meg, amit a kép mentén nincs módja elkerülni. A mű egy meghatározott szellemiség, ami általam szólal meg. Ez a szellemiség valami miatt jelen van ebben a világban. Ha meg akar születni, nekem a születés kínját el kell viselni. Ez nem mindig kellemes érzés.
Egri Szín: Legutóbb a Hajléktalan című képet láttam Öntől, hogy született?
Földi Péter: Én ezt a figurát láttam, a Nemzeti Bank épületénél volt egy ilyen ember, aki épp így volt a dobozban. Képeim élményalapúak. Persze nem mindig van konkrétum, de vannak indító motívumok.
Egri Szín: Az önkifejezésen kívül van valami más célja is műveivel?
Földi Péter: Ha csak az önkifejezésről lenne szó, ha csak az indulataimat akarnám kifejezni, akkor nem ezt csinálnám. Azt gondolom, a képzőművészetnek van egy olyan feladata, hogy megpróbálja velem megérttetni a világot, és azt remélem olyan feltáró ereje is van, ami az igazságok mentén fogalmazódik meg. Néha kételkedem, de addig festek, amíg el nem hiszem azt, hogy ezek az igazságok felmutathatók. Azt gondolom, hogy a művészet arról szól, hogy mentse az emberi tudatot, és ezáltal mentse az embert. Ha nekem van esélyem erre, az nagyon jó. Engem szavakban nem biztos, hogy elhisznek, de egy képen… Ha egy kicsit tovább nézik, annak talán van eredménye. Nem azért festek, hogy pénzem legyen belőle, hanem azért, hogy azok az igazságok, amik bennem megfogalmazódnak az érvényesség mentén másban is tisztázódhassanak.
Egri Szín: Van kedvenc képe?
Földi Péter: Erre mindenki azt fogja mondani, hogy mindig az, amit még nem készítettem el. Voltak olyan képeim, amelyek fontosak voltak nekem, mert visszamenőleg is értelmezték a hozzájuk vezető utat, ugyanakkor előre is mutattak. Ilyen kedves képeim a Karám, a Vetésforgó, az Aranykapu. Amikor először mentem ki Párizsba, azt hittem mindent tudok a világról, de mikor ott voltam azt éreztem, mintha eddig csak egy lavórban mostam volna a lábam, most meg a Balatonba mártogatnám. Ilyen távlatokat képes a képzőművészet szülni bennem. A távlat léptékét látva helyesebben tudja a mértéket meghatározni az ember, a magáét is és a műét is. Akár évekig is érdemes várni arra, hogy bizonyos képek megszülessenek.
Egri Szín: Vannak visszatérő témái, motívumai?
Földi Péter: Motívumaim között fontos helyet foglal el például a madár. Reggel bicikliztem, és láttam egy gólyát. A mozdulata olyat hozott elő, ami megragadt. Az emberi kiszolgáltatottság is egy alapélmény, amitől az én korosztályom sem fog tudni megszabadulni.