A műleírás (a közgyűlési előterjesztésből):

Tárgy:

Eger, Farkasvölgy utca

Wass Albert szobor 

Elhelyezés és posztamens tervei

 A telepítés:

 A mellszobor a Farkasvölgy utca Árpád út felőli végén kiszélesedő közterületre kerül. Az itt található területet a környék lakói gondozzák. A kis parkba fenyőfákat ültettek, és a karácsonyi időszakban rendszeresen karácsonyfát is felállítanak itt. A terület tulajdonképpen az utca északi térfala előtti zöldterület kiszélesedése, amelyen keresztül a házakhoz bemenő burkolt járdák és behajtók vezetnek. A területet az Árpád út felé egy gázfogadó állomás telke zárja le, rajta az épülettel.

Az új emlékművet, amely 1:1,1 arányú bronz mellszobor, Gábor Emese szobrászművésznő alkotása, keménymészkő talapzaton, a félkörösen ültetett fenyőfák előterében helyezzük el.

 Az emlékmű kialakítása:

 Az emlékmű interaktív kialakítású, ami a következőt jelenti:

A posztamensben el lesz helyezve egy célszámítógép, egy vandálbiztos színes kismonitor, és kezelőfelület, melyeknek a következő funkciói vannak:

1., A számítógép közeledésérzékelője érzi, ha valaki (kb. 1.5 m) megközelíti a szobrot, aktivizálódik, és megszólal: „Melyik versemet szeretné hallani?”   

2. A monitoron felsoroltak közül ki lehet választani a megfelelő verset.

3. A vers elhangzik.

4. A monitor várakozik a következő utasításra, amit végre is hajt, vagy ha ilyen nincs, pár perc múltán alvó állapotra vált, és várja a következő érdeklődőt.

A nagy Magyarországot a zsűri túlzónak találta Fotó: Egri Szín

Ezen funkciókhoz a posztamensben technológiai (javítási, karbantartási) helyeket szükséges kialakítani. Ez a biztonság kedvéért a tömbszerű posztamensben kialakított üreget jelent. A számítógép elektromos ellátását is szükséges megoldani, ami kb. 5 watt.

A szobor felállítóinak reménye szerint minden évben középiskolai Wass Albert versmondó versenyt szerveznek, és az első három helyezett verseit és előadását a számítógép majd meg tudja jeleníteni. Így egy folyamatosan bővülő repertoárral lehet majd számolni. Az első feltöltéseket felajánlásokból akarják megoldani.

A Wass Albert versmondó verseny a szabadtéren történne, így a posztamens környezetét burkolni kell, hogy ott a versmondó, és a mikrofon is elférjen. A burkolat egyszerű, párhuzamos mészkőlap sávokból lesz kialakítva. A burkolt sáv Magyarország történeti határaihoz igazodik.

A posztamens 60x60x150 cm-es méretű vasalt beton alaptömbre ül rá. A posztamens lábazati és fejezeti párkánya egyszerű, klasszikus szerkesztésű.

Kukorelly Endre költő mondja:

„Wass Albert író. Hogy milyen - az más kérdés. Mindenképp népszerű: azzá vált, azzá tették. Konstelláció és manipuláció - jegyesek. A rossz ízlés tömeges, ez normális, ez a norma, aki viszont „benne van a szakmánkban”, pontosan tudja, hol a helye Wassnak. Ha nem tudja, nincs benne. Semmiképp sem Móricz Zsigmond vagy Ady mellett. Farkasverem című regényét vagy A funtineli boszorkányt kivéve vadromantikus giccsíró, költőnek igazi műkedvelő. Ugyanakkor erős jel, marker, jobbról, balról, mindenhonnan „mindenki” érzi, mit jelöl. Jelentős zűrzavar, de hát a zűrzavar erős érzet. Magukat jobboldaliaknak definiálók valamiért ezt az írót választották. Erdélyi magyar arisztokrata, mint Bánffy Miklós vagy Kemény János. Mintegy egyesíti magában az Erdély-nosztalgiát - amely „eddig” Tamásihoz és Nyírő Józsefhez kötődött - és a betiltott antikommunista emigránst, aki - mint Márai - mellőzött, reményvesztett aggastyánként öngyilkos lett. Akiket említettem, sokkal jobb írók, ez viszont az idolképzés szempontjából nem szempont. Egy író mint író nem szempont - ami minimum bosszant.”

Molnár Ferenc, Eger legfontosabb irodalmi szalonjának házigazdája írja bejegyzésében:

„Látom magam előtt a város egyik vezető személyiségét, miközben besöpri a gratulációkat, mert az általa vezetett testület országos, állami elismerést kapott (ezzel még nincs is semmi gond, sőt, jól is jöhet a városnak), s aki arról beszélt nemrég egy ünnepségen, hogy az államalapítás után országunk 500 évig nagyhatalom volt, és akár a tévedhetetlen kormányfővel szemben, akár a városvezetéssel szemben milyen rosszindulatú kritikák vannak, tehát látom a nyilatkozatát, miközben csillogó szemmel jelenti be, hogy a testülete felajánlásából létrejön egy ilyen szobor. Az awas albert. (Persze a revíziós emlékmű után nem kellene meglepődni.) A talapzat Nagy-Magyarország, interaktív, hozzá egy szavalóverseny, awas albertes szavalóverseny. Szavalóverseny sem kell Dsidához vagy Szilágyi Domokoshoz kapcsolódva, hogy erdélyieket mondjak, akik valami minőséget képviselnek az irodalomban, ez is csak az awas albert, igaz, ő is erdélyi. csak minőség nélkül. S amikor a nacionalista giccs minden formája megjelenik a városban, awas alberttől a revíziós emlékműig vagy a Kárpátiáig, akkor a "Legyünk büszkék Egerre!" mintha gellert kapna.

És ez most nagyon demagógnak fog tűnni, ha még feltűnik a (nemzeti és szociális) demagógia egyáltalán, de a fenti szobor terve egy regény kapcsán jutott eszembe. Teljesen szabad asszociáció. Közvetlen köze nincs egymáshoz. De az értékrend.

Vannak regények, melyek nem feltétlenül tökéletesek (mintha lenne tökéletes), mégis megrendítőek tudnak lenni, ehhez azonban, teszem hozzá gyorsan, valamennyire hitelesnek is kell lenniük ( s ezzel awas albertet ki is zártuk), szóval Szilasi László: A harmadik híd c. regénye teljesen megrendített. (Szerény javaslat: kötelező irodalomként felválthatná Nyírőt, ha már a társadalmi, nemzeti, keresztény szolidaritás a jelszó.) A regény jelentős részben a hajléktalanok világát mutatja be úgy, hogy a megrendülés mellett az ember folyamatosan szégyelli magát, miközben ő (pl.: én) sem igyekszik, hogy segítsen nekik, hanem ül (ülök) a meleg szobában és olvas(ok). Az emberi létezésnek az a szintje, amit, bár a regény megrendítően segít ebben, mégis azt kell mondani, el sem tudunk képzelni. Látni meg nem nagyon látjuk, mert a társadalom szemérmes, a hatalmasságok pedig nem akarják sérteni szemérmességünket, ezért elrejtik a problémát. Az jutott eszembe, talán nem véletlen, hogy az utóbbi tíz évben hány irodalmi mű (mintha egyre több lenne) foglalkozik a társadalom kiszolgáltatott, esély nélküli rétegeivel, vagy legalábbis innen veszi a témáját (Barnás Ferenc: A kilencedik c. regényétől Bódis Krisztáig, Borbély Szilárd Nincstelenekjéig, Lovas Ildikó Spanyol menyasszonyáig, Háy Jánostól Kerékgyártó Rükvercéig. Barnás regénye kapcsán olvasom a neten, még adó nélkül, a következő mondatot: „Ha a hitelesség csorbul, a hadművelet nem sikerülhet, és sem pszichésen, sem esztétikailag nem gyógyulunk.”). A másik fontos, az egész társadalmat érintő irodalmi téma mintha a történelmünkkel kapcsolatos hárítás lenne (Závada: Természetes fény).

De a demagógia kapcsán mire is gondoltam? Szilasi regényét olvasva gondolatok, érzelmek kavarodtak, kuszálódtak össze bennem, indulat, szégyen és kétségbeesés, s többek között az jutott eszembe, milyen emlékművekre is költünk milliókat. Bár nem gondolom, hogy egy tudattalanul működő asszociáció önmagában demagóg lenne, csak az ilyesmire szeretjük ezt mondani, szép, nem szép, demagóg, nem demagóg, ez is eszembe jutott. Félreértés ne legyen: nem pusztán a pénz, hanem, hogy mire mennyi figyelmet, energiát fordítunk.

Utóirat: elolvasván a regényt felálltam, indultam, nyitottam a kaput, az első, amit látok, egy kutyasétáltató pár, kedvencük pórázon előttük, meleg ruhába (kutyapulcsi?, nevezzük így) öltöztetve. Ránéztem a hőmérőre. Elvégre már csak 12 fok van.”

A "Víz szalad, a kő marad..." írja slágerversében Wass. Elég lett volna elmennie a Grand Canyonhoz, hogy lássa: A víz marad, a kőből meg homok lesz, amit elfúj a szél. Vagy elolvasnia Petőfit arról, hogy ki is az úr. Na, ennyit a giccs állékonyságáról, az igazságról és a fizikáról.