Csontosné Bodnár Gyöngyi: Mindig is érték támadások ezt a szakmát, hiszen a nevelés-oktatás szinte mindenkit érint, nagyon sokrétű tevékenység és folyamatosan változik. Minden egyes változtatással pedig a média középpontjába kerül, amelyből olykor negatív hír jut el az emberekhez. Vannak, akik úgy vélik, tanítónak lenni könnyű, hiszen csak az a feladatunk, hogy órákat tartsunk, majd hazamenjünk, és pihenjünk, az évközi szünetekről nem is beszélve. Ez azonban nem így van. Egy tanár sok feladatot lát el, amelyet a közoktatásügyben is egyre jobban igyekeznek elismerni. Mivel a média intézménye és a társadalom más tagjai sem látnak közvetlenül bele a pedagógus szakmába, ezért úgy vélem, a támadásokkal nem is érdemes foglalkozni. 

 

Nem tagadom, nevelni tényleg nem egyszerű feladat – legalább is segítség nélkül biztosan nem. Az első és legfontosabb tényező, az alap, a család, majd az óvoda. Én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen tanítványaim rendezett, szeretetteljes családokból érkeznek. Sikerült nagyon jó partnerkapcsolatot kialakítanom a szülőkkel. Valamint fontos, hogy értsünk a gyerek nyelvén. Sok pozitív motivációra, és pozitív értékelésre van szükség. Továbbá a Gyakorlóiskolában két fejlesztőpedagógus is dolgozik, akik igyekeznek a tanácsaikkal segíteni a munkámat. Emellett pedig sok múlik azon, hogy milyen iskolában tanít az ember. Valószínűleg nekem is sokszor kedvemet szegte volna, ha olyan környezetbe kerülök, ahol nem működnek velem együtt. 

CS.B.GY: Lehet, elcsépeltnek hangzik, de az, hogy szeretem a gyerekeket és a munkámat. Örömmel és lelkesedéssel tölt el, hogy láthatom, hogyan térül meg az oktatásba és a nevelésbe fektetett munkám. Sikerrel könyvelem el, ha a diákjaim jó eredményeket érnek el akár az iskolában, akár egy-egy verseny keretében, hiszen mi tanítók értük vagyunk, és segítjük őket, hogy az életben sikeres emberekké válhassanak.

CS.B.GY: Igen, mert a gyerek az egy csoda, akinek nemcsak mi tanítók adunk, hanem ők is sokat adnak nekünk. A tanítói szakma egyik különlegessége, hogy mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokat is észreveszünk és értékelünk. Jó érzés sikerélményhez juttatni őket, látni, ahogy megtanulnak írni, olvasni, számolni, majd önállóan tanulni. Emellett pedig igyekszünk minden helyzetben jó példát mutatni nekik, hiszen ők felnéznek ránk, és azt veszik alapul, amit tőlünk látnak. 

CS.B.GY: Nem, mert egészen kisgyerekkorom óta mély elhivatottságot éreztem, és tudtam, hogy felnőttként a tanítói pálya mellett fogok dönteni. Már gyerekként megismertem a szakma atmoszféráját, mert a szomszédunkban egy pedagógus-házaspár lakott, akiknél sok időt töltöttem, és megfigyelhettem a munkájukat, például egy-egy dolgozat javításakor. Ami még ösztönzőleg hatott rám, hogy édesanyám is hajdanán pedagógusnak készült és a bátyám is erre a pályára lépett, amely még jobban megerősítette benne a hitemet. 

CS.B.GY: Ha valaki lelkileg bizonytalan, az azt jelenti, hogy nincs elég önbizalma, vagyis önmagával szemben is vannak félelmei. Ez azonban nem kizáró ok a tanári pályától, hiszen nagyon kevesen vannak azok, akik tényleg igazán a tanári hivatásra születnek. Mindenkinek vannak nehézségei. A kezdeti időszakban különösen, hiszen a frissdiplomás tanárok egy teljesen új környezetbe kerülnek, új dolgokat tapasztalnak, amit először meg kell szokniuk. Ezért nagyon jónak tartom az új gyakornoki rendszert. Fontosnak tartom, hogy kezdetben legyen mellettük egy tapasztalt pedagógus, mentor, aki segítséget nyújt nekik, illetve szükséges  a fokozatosság, hogy apró lépésenként kerüljenek közelebb a szakmához és óriási motiváló erő a sikerélmény. Úgy vélem idővel túl lehet lépni a lelki nehézségeken is, hiszen ha kellő biztatást kap, gyakorlatot szerez az ember, az megerősítheti, és ami gondot okoz számára a tanításban, arra tréningezhet.

CS. B.GY.: Igen, hiszen a legfontosabb a szakma szeretete, ez az elsődleges motívum. Ha lelkesen, derűsen csinálod, és elhiszed magadról azt, hogy tényleg jól csinálod, akkor valóban értékes munkát végezhetsz, sikeres lehetsz. Persze érhetik az embert kudarcok, de mindig meg kell találni a pályában azt, ami örömöt okoz, és az erőt ad a folytatáshoz. Számomra ez a hivatás annyi élményt és ajándékot adott és ad továbbra is, hogy harminc év után sem tudnék másképpen dönteni.