Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)
2024.01.27.18:39
A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.
Amikor a liberális egri értelmiség 1990-ben megszerezte az első szabadon választott egri közgyűlésben a többséget, akkor az akkori legnépszerűbb egri párt, az SZDSZ jelöltjei taroltak. Ringelhann Györgyből polgármester lett, Sipos Mihály, Láng András, Irlanda Dezső és a többi köztiszteletben álló egri polgár a liberális párt képviselői lettek. Egyébként sok bajuk nem volt a régi rendszerrel, nem voltak ellenállók, de el tudtak volna képzelni egy jobb, nyugatosabb világot. Egy dolgot nem tudtak elképzelni, hogy a Kádár-rendszer uram-bátyám világát valami rendszerszíntű, a demokratikus intézmények által működtetett, a fékek és ellensúlyok által egyenesben tartott nehézkes európai demokrácia váltsa fel. Azt meg végképp nehezen viselték, hogy ezen a rögös úton nekik végig kellene menniük.
Úgy döntöttek, hogy ezt a nyögvenyelős demokratikus hablatyot lecserélik valami pragmatikusabb, a hatalommal jobban élni tudó formációra, és megalakították a Lokálpatrióta Egyletet, amelynek egyetlen célja volt akkoriban, hogy legitimálja azt a pálfordulást, amivel maguk mögött hagyták a parlamentáris demokrácia ideáját. Lényegében létrehoztak egy helyi puccs-pártot, amelyet senki nem választott meg, és amelynek tagjai a késői Kádár kor reformer politikájának, és az éledező árvalányhajas nacionalizmus híveiből álltak. Eger képviselői szerencsére többségükben művelt, okos és együttműködő emberek voltak akkoriban, a helyi polgárság félfeudális alapokon történő újraszervezése pedig országos trend. Ebből aztán következett egy és más.
Úgy adódott, hogy a lényegében elsöprő hatalommal rendelkező Lokálpatrióta frakció, az SZDSZ-es jelöltállítási mechanizmusnak köszönhetően, nem falusi focicsatárokból állt, hanem többségében tenni akaró és gondolkodni képes értelmiségiekből. Tanárok, jogászok, mérnökök dominálták. Hamar eljutottak oda, hogy a legmegfelelőbb formája a hatalommal való élésüknek a felvilágosult abszolutizmus gondolati világa. „Most mi jövünk, van hatalmunk és lehetőségünk, megvalósítjuk azokat az álmokat, amelyekkel az egrieket és magunkat boldogítani tudjuk” – gondolták, és így is tettek.
Láng András tanácsnok úr a költségvetési bizottságot vezette, mellesleg elhivatott pedagógus volt, addig-addig számolgatott, míg a felnémeti általános iskola statikai problémáinak megoldásából és kifestéséből egy új általános iskola és gimnázium kerekedett. Ez lett a Pásztorvölgyi, az igazgatója pedig megálmodója, Láng András lett.
Sipos Mihály tanácsnok úr, aki az oktatási bizottságot vezette, kiókumlálta, hogy egy szuper alapítványi iskola, egy menő pedagógiai programmal, mennyire jó lenne, aminek természetesen ő lehetne a vezetője. Persze a dolog úgy lenne az igazi, ha az alapítvány nem csak az iskola működtetését, hanem az intézmény teljes vagyonát is megkapná. A függetlenségnek a vagyon bizony a záloga. És Sipos igazgató úr megcsinálta az ország egyik legjobb alapítványi iskoláját, a Neumannt. Liberális (ma már ezt a szót ki nem mondaná), gyerek és tanár központú szemléletével az egri oktatás zászlóshajója lett.
Ringelhann György addig hisztizett, amíg neki és gyerekkori haverjainak a város meg nem építette gyerekkori álmát, egy jó nagy uszodát, aminek a terveit ő maga rendelte meg a kor kurzusépítészétől. Aztán még pár 50 méteres medencét, ha már lendületbe jöttek. Szerencsére megúsztuk ennyivel, Ringelhann Györgyöt még idejében sikerült eltávolítani a homokozóból. Persze a pénzfaló torzók, az uszoda, az úszócentrum, a strand közepébe, a „gombás” helyére beerőltetett úszómedence velünk maradt. Legalább nem stadion.
Látható, hogy a demokratikus intézmények félresöprése után a hatalom birtokosainak csakis a saját morális iránytűjük szabhat gátat. A felvilágosult abszolutizmus vezér-központú. Működését a kegyúr tartja fenn. Az orbáni uram-bátyám, sógor-koma világ sokáig kedvezett a Lokálpatrióta frakció maradványainak. A különalkuk világában ők verhetetlenek voltak. Ráadásul saját érdekeik mellett tényleg a közösséget is szolgálták, nem törtek a vezér ellen, racionálisan igazgatták a rájuk bízott jószágot. Ám, ahogy a Fidesz-világ tébolyba, pénztelenségbe, gyanakvásba és mániákus kontrolba hajlott, úgy fogyott el a levegő a helyi régivágású potentátok körül. Láng András utódlásban, fenntarthatóságban gondolkodott, amikor a Pásztorvölgyit kilobbizta (elintézte). Sipos Mihály a saját folyamatos jelenlétére és az észszerűség diadalmaskodására, kapcsolataira apellált. A Pásztorvölgyi sínen van, a Lila kisiklott.
A minap az igazgató úr tájékoztatást nyújtott a szülőknek, miután már a Fideszes propaganda lap is arról cikkezett, hogy át kívánja adni a katolikus egyháznak az iskolát. Már 2010-óta világossá vált, hogy az Orbán-rendszer nem fogja finanszírozni, maximum csökkenő toleranciával eltűri az alapítványi iskolák létét. Az egyházi iskolák a kegyencek. Az igazgató úr az iskola múltját, eredményeit és saját kapcsolati tőkéjét használva minden évben különalkukkal biztosította, hogy az iskola úgy legyen finanszírozva, hogy a szülők cca. tizedét fizessék csak annak a díjnak, amit más, hasonló alapítványi iskolák kérnek.
Értsük jól, az igazgató úr stratégiai terve az volt, hogy lényegében fenntartja az ingyenes oktatást (a havi 15 ezer forintos „tandíj” nyilván semmit nem fedez), és részben az állammal kívánja megfinanszíroztatni a magán iskolája költségeit. Ez persze nem lenne ördögtől való, hiszen például az egyházak által fenntartott (helyesen: működtetett), valójában szintén magán (nem állami) iskolákba számolatlanul dől a pénz. Csakhogy azokra ideológiai szavazatgyártó egységként tekint az állam-egyház konglomerátum, míg a magániskolákra veszélyforrásként. Sipos Mihály egyik legfőbb tevékenysége az utóbbi években a kilincselés volt. Egészen addig, amíg tavaly októberben már csak egy ajtó nyílt ki előtte, amely mögött az államtitkár megmondta, hogy ha meg akarja menteni az iskoláját, élete főművét, akkor ajánlja fel azt egy történelmi egyháznak. Világos beszéd. Vagy az aláírás, vagy az agyvelő.
A Neumann, még ez után a brutális ultimátum után sem az alapítóhoz, Eger város közönségéhez, vagy a szülőkhöz fordult, hanem az igazgató úr gravitálni kezdet az érsek felé. Ahol persze megkapta az egyen szöveget, hogy tárva vannak a karok. Természetesen az egyház szívesen lesz a iskola fenntartója, csak hát lenne itt egy-két dolog, ami ugye érthető…
Csak, hogy világos legyen. Magyarországon az egyházak nem fenntartói az intézményeiknek, hanem a többségében vallástalan adófizetők pénzéből működtetik azokat ideológiai alapon. Amikor Egerben az elmúlt években példátlan állami-egyházi fosztogatásnak lehettünk tanúi (az egyetem és vagyona, a közgé, a Wigner, a 2-es, a 4-es stb.), akkor láthattuk, hogy szó sincs arról, hogy a hívek mélyen a zsebükbe nyúlnának és fenntartanának oktatási intézményeket. Elkonfiskálják az egriek vagyonát, majd többek között az egriek pénzéből ott megvalósítják oktatási-nevelési programjukat, amely mellesleg se nem semleges, se nem sikeres. Az Egerben működő egyházi iskolák színvonalára jellemző, hogy ami nem volt jó iskola, az maradt rossz, ami jó volt, az leromlott.
Természetesen ez nem feltétlenül az egyházi státuszból következik, hiszen Magyarországon is, de a világ számtalan helyén működnek kiváló, egyházak által fenntartott iskolák, a gond inkább a mohóság, az inkompetencia és az intolerancia. Jó példa erre a korábbi cikkünkben bemutatott 2-es iskolai levél a „Húsos zsemléről”. „ …bizonyos iskolai alkalmak, ünnepek, programok miatt az év péntekjein engedélyezem (az Egyház!) a húsos ételeket, cserében figyeljünk, és tartsuk meg egyházunk böjti fegyelmi kérését: azon a napon imádkozzunk el "1 Miatyánkot.., 1 Üdvözlégyet.., 1 Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen" imádságot.” Aki ettől nem kap kedvet az egyházi iskolára, az semmitől.
Sipos Mihály igazgató úr nincs könnyű helyzetben. Mondhatni, kétségbe van esve. Nehéz helyzetbe kormányozta iskoláját. Teljesen tisztában van azzal, hogy a Neumannak vége, ha az egyházhoz kerül. Az iskola ugyanis nem a tanári kar és annak fizetése, meg az okos táblák, padok, de még csak nem is a gyerekek és az ő szüleik. Az iskola, az maga a szellemiség. Márpedig Sipos Mihály igazgató olyan szellemiségű iskolát alapított, amire mindenki büszke lehet. Ez a szellemiség pedig meghozta a sikereket.
Csakhogy a működés fenntarthatóságáról nem tudott gondoskodni. Nem lett az iskola piacképes magán suli, torz állami-magán hibridként lavírozott. A hatalommal kötött alkalmi üzletei nem működnek tovább. A papi ajánlat, ami a könnyű túlélést jelentené maximum 2 évvel neki és az iskolának, majd a biztos elmúlást, már le van tárgyalva. Most a szülőktől várja az áldást rá. Két év nagy idő, az aggódó szülők gyerekeinek egy része addigra végez, az igazgató úr visszavonul, a tanárok egy része majd csak talál munkát máshol, hiszen tanárhiány van. Mindenki kisebb-nagyobb sérülésekkel, de megússza, csak az iskola lesz oda. Egy élet munkája és sok-sok élet meghatározó kezdete.
Az államhoz visszakerülést a szülői értekezleten kategorikusan kizárta, sőt bevallotta, hogy az államtitkár szerint is ez lenne a legrosszabb forgatókönyv. (Milyen ország lett ez, ahol állami iskolának lenni a legrosszabb forgatókönyv???) Az önkormányzat, mint alapító segítségébe pedig láthatóan bele sem mer gondolni, hiszen ott tényleg bármi megtörténhet. Tavaly már csak 80 millió volt az állami támogatás, amit az idénre már nem kap meg az iskola. Ez az összeg, de még a duplája sem jelenthetne gondot az egrieknek, hogy megmentsék a Neumannt. Összehasonlításul a Városi Sportiskola tavalyi költségvetése 333 millió volt.
Persze nem úgy, hogy odaadják a pénzt az alapítványnak és huss, mert ez csak újabb függőséget okozna.
Az egészséges az lenne, ha végre úgy viselkedne az iskola, ahogy kell. Magániskola tandíjjal, támogatókkal. A tandíj pedig az igazgató úr elmondása szerint akár 100-150 ezer forint is lehetne havonta. Ezt nyilván sokan nem tudnák vállalni. Nekik kellene egy városi-iskolai ösztöndíj rendszert kidolgozni, hogy azok a tehetséges rászoruló diákok, akik Neumannosok szeretnének lenni, kapjanak ösztöndíjat. Azok a tehetős srácok, akiknek a szülei meg ki tudják fizetni a tandíjat, szembesüljenek azzal, hogy otthon megkérdezik egy rosszabb teljesítmény láttán, hogy miért is fizetnek ők másfél milliót tandíjra, ha a csemete nem akar teljesíteni?
Egy ilyen megállapodást legalább tíz évre kellene kötni. Igaz, ez sem garantálná a Lila iskola túlélését, és lehet, hogy be kellene érnie jóval kevesebb tanulócsoporttal, de esélyt adna egy fenntartható, magas színvonalú alapítványi iskola működésének.
A felvilágosult abszolutizmussal például az volt a baj, hogy II. Józsefnek végnapjaiban vissza kellett vonnia minden rendeletét. A megfelelő ember a megfelelő feladatra helyett, a hibákból tanulva a nyugati világ válasza az volt, hogy a megfelelő rendszer minden feladatra. Joghatalom és szilárd intézmények = kiszámíthatóság.
Végül is ilyen egyszerű.
Úgy döntöttek, hogy ezt a nyögvenyelős demokratikus hablatyot lecserélik valami pragmatikusabb, a hatalommal jobban élni tudó formációra, és megalakították a Lokálpatrióta Egyletet, amelynek egyetlen célja volt akkoriban, hogy legitimálja azt a pálfordulást, amivel maguk mögött hagyták a parlamentáris demokrácia ideáját. Lényegében létrehoztak egy helyi puccs-pártot, amelyet senki nem választott meg, és amelynek tagjai a késői Kádár kor reformer politikájának, és az éledező árvalányhajas nacionalizmus híveiből álltak. Eger képviselői szerencsére többségükben művelt, okos és együttműködő emberek voltak akkoriban, a helyi polgárság félfeudális alapokon történő újraszervezése pedig országos trend. Ebből aztán következett egy és más.
A felvilágosult abszolutizmus egri reneszánsza
Úgy adódott, hogy a lényegében elsöprő hatalommal rendelkező Lokálpatrióta frakció, az SZDSZ-es jelöltállítási mechanizmusnak köszönhetően, nem falusi focicsatárokból állt, hanem többségében tenni akaró és gondolkodni képes értelmiségiekből. Tanárok, jogászok, mérnökök dominálták. Hamar eljutottak oda, hogy a legmegfelelőbb formája a hatalommal való élésüknek a felvilágosult abszolutizmus gondolati világa. „Most mi jövünk, van hatalmunk és lehetőségünk, megvalósítjuk azokat az álmokat, amelyekkel az egrieket és magunkat boldogítani tudjuk” – gondolták, és így is tettek.
Láng András tanácsnok úr a költségvetési bizottságot vezette, mellesleg elhivatott pedagógus volt, addig-addig számolgatott, míg a felnémeti általános iskola statikai problémáinak megoldásából és kifestéséből egy új általános iskola és gimnázium kerekedett. Ez lett a Pásztorvölgyi, az igazgatója pedig megálmodója, Láng András lett.
Sipos Mihály tanácsnok úr, aki az oktatási bizottságot vezette, kiókumlálta, hogy egy szuper alapítványi iskola, egy menő pedagógiai programmal, mennyire jó lenne, aminek természetesen ő lehetne a vezetője. Persze a dolog úgy lenne az igazi, ha az alapítvány nem csak az iskola működtetését, hanem az intézmény teljes vagyonát is megkapná. A függetlenségnek a vagyon bizony a záloga. És Sipos igazgató úr megcsinálta az ország egyik legjobb alapítványi iskoláját, a Neumannt. Liberális (ma már ezt a szót ki nem mondaná), gyerek és tanár központú szemléletével az egri oktatás zászlóshajója lett.
Ringelhann György addig hisztizett, amíg neki és gyerekkori haverjainak a város meg nem építette gyerekkori álmát, egy jó nagy uszodát, aminek a terveit ő maga rendelte meg a kor kurzusépítészétől. Aztán még pár 50 méteres medencét, ha már lendületbe jöttek. Szerencsére megúsztuk ennyivel, Ringelhann Györgyöt még idejében sikerült eltávolítani a homokozóból. Persze a pénzfaló torzók, az uszoda, az úszócentrum, a strand közepébe, a „gombás” helyére beerőltetett úszómedence velünk maradt. Legalább nem stadion.
Ha mi velünk, ki ellenünk?
Látható, hogy a demokratikus intézmények félresöprése után a hatalom birtokosainak csakis a saját morális iránytűjük szabhat gátat. A felvilágosult abszolutizmus vezér-központú. Működését a kegyúr tartja fenn. Az orbáni uram-bátyám, sógor-koma világ sokáig kedvezett a Lokálpatrióta frakció maradványainak. A különalkuk világában ők verhetetlenek voltak. Ráadásul saját érdekeik mellett tényleg a közösséget is szolgálták, nem törtek a vezér ellen, racionálisan igazgatták a rájuk bízott jószágot. Ám, ahogy a Fidesz-világ tébolyba, pénztelenségbe, gyanakvásba és mániákus kontrolba hajlott, úgy fogyott el a levegő a helyi régivágású potentátok körül. Láng András utódlásban, fenntarthatóságban gondolkodott, amikor a Pásztorvölgyit kilobbizta (elintézte). Sipos Mihály a saját folyamatos jelenlétére és az észszerűség diadalmaskodására, kapcsolataira apellált. A Pásztorvölgyi sínen van, a Lila kisiklott.
Várható volt
A minap az igazgató úr tájékoztatást nyújtott a szülőknek, miután már a Fideszes propaganda lap is arról cikkezett, hogy át kívánja adni a katolikus egyháznak az iskolát. Már 2010-óta világossá vált, hogy az Orbán-rendszer nem fogja finanszírozni, maximum csökkenő toleranciával eltűri az alapítványi iskolák létét. Az egyházi iskolák a kegyencek. Az igazgató úr az iskola múltját, eredményeit és saját kapcsolati tőkéjét használva minden évben különalkukkal biztosította, hogy az iskola úgy legyen finanszírozva, hogy a szülők cca. tizedét fizessék csak annak a díjnak, amit más, hasonló alapítványi iskolák kérnek.
Értsük jól, az igazgató úr stratégiai terve az volt, hogy lényegében fenntartja az ingyenes oktatást (a havi 15 ezer forintos „tandíj” nyilván semmit nem fedez), és részben az állammal kívánja megfinanszíroztatni a magán iskolája költségeit. Ez persze nem lenne ördögtől való, hiszen például az egyházak által fenntartott (helyesen: működtetett), valójában szintén magán (nem állami) iskolákba számolatlanul dől a pénz. Csakhogy azokra ideológiai szavazatgyártó egységként tekint az állam-egyház konglomerátum, míg a magániskolákra veszélyforrásként. Sipos Mihály egyik legfőbb tevékenysége az utóbbi években a kilincselés volt. Egészen addig, amíg tavaly októberben már csak egy ajtó nyílt ki előtte, amely mögött az államtitkár megmondta, hogy ha meg akarja menteni az iskoláját, élete főművét, akkor ajánlja fel azt egy történelmi egyháznak. Világos beszéd. Vagy az aláírás, vagy az agyvelő.
Amit nem lehet kimozogni
A Neumann, még ez után a brutális ultimátum után sem az alapítóhoz, Eger város közönségéhez, vagy a szülőkhöz fordult, hanem az igazgató úr gravitálni kezdet az érsek felé. Ahol persze megkapta az egyen szöveget, hogy tárva vannak a karok. Természetesen az egyház szívesen lesz a iskola fenntartója, csak hát lenne itt egy-két dolog, ami ugye érthető…
Csak, hogy világos legyen. Magyarországon az egyházak nem fenntartói az intézményeiknek, hanem a többségében vallástalan adófizetők pénzéből működtetik azokat ideológiai alapon. Amikor Egerben az elmúlt években példátlan állami-egyházi fosztogatásnak lehettünk tanúi (az egyetem és vagyona, a közgé, a Wigner, a 2-es, a 4-es stb.), akkor láthattuk, hogy szó sincs arról, hogy a hívek mélyen a zsebükbe nyúlnának és fenntartanának oktatási intézményeket. Elkonfiskálják az egriek vagyonát, majd többek között az egriek pénzéből ott megvalósítják oktatási-nevelési programjukat, amely mellesleg se nem semleges, se nem sikeres. Az Egerben működő egyházi iskolák színvonalára jellemző, hogy ami nem volt jó iskola, az maradt rossz, ami jó volt, az leromlott.
Természetesen ez nem feltétlenül az egyházi státuszból következik, hiszen Magyarországon is, de a világ számtalan helyén működnek kiváló, egyházak által fenntartott iskolák, a gond inkább a mohóság, az inkompetencia és az intolerancia. Jó példa erre a korábbi cikkünkben bemutatott 2-es iskolai levél a „Húsos zsemléről”. „ …bizonyos iskolai alkalmak, ünnepek, programok miatt az év péntekjein engedélyezem (az Egyház!) a húsos ételeket, cserében figyeljünk, és tartsuk meg egyházunk böjti fegyelmi kérését: azon a napon imádkozzunk el "1 Miatyánkot.., 1 Üdvözlégyet.., 1 Dicsőség az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen" imádságot.” Aki ettől nem kap kedvet az egyházi iskolára, az semmitől.
Kutyaszorítóban
Sipos Mihály igazgató úr nincs könnyű helyzetben. Mondhatni, kétségbe van esve. Nehéz helyzetbe kormányozta iskoláját. Teljesen tisztában van azzal, hogy a Neumannak vége, ha az egyházhoz kerül. Az iskola ugyanis nem a tanári kar és annak fizetése, meg az okos táblák, padok, de még csak nem is a gyerekek és az ő szüleik. Az iskola, az maga a szellemiség. Márpedig Sipos Mihály igazgató olyan szellemiségű iskolát alapított, amire mindenki büszke lehet. Ez a szellemiség pedig meghozta a sikereket.
Csakhogy a működés fenntarthatóságáról nem tudott gondoskodni. Nem lett az iskola piacképes magán suli, torz állami-magán hibridként lavírozott. A hatalommal kötött alkalmi üzletei nem működnek tovább. A papi ajánlat, ami a könnyű túlélést jelentené maximum 2 évvel neki és az iskolának, majd a biztos elmúlást, már le van tárgyalva. Most a szülőktől várja az áldást rá. Két év nagy idő, az aggódó szülők gyerekeinek egy része addigra végez, az igazgató úr visszavonul, a tanárok egy része majd csak talál munkát máshol, hiszen tanárhiány van. Mindenki kisebb-nagyobb sérülésekkel, de megússza, csak az iskola lesz oda. Egy élet munkája és sok-sok élet meghatározó kezdete.
Az államhoz visszakerülést a szülői értekezleten kategorikusan kizárta, sőt bevallotta, hogy az államtitkár szerint is ez lenne a legrosszabb forgatókönyv. (Milyen ország lett ez, ahol állami iskolának lenni a legrosszabb forgatókönyv???) Az önkormányzat, mint alapító segítségébe pedig láthatóan bele sem mer gondolni, hiszen ott tényleg bármi megtörténhet. Tavaly már csak 80 millió volt az állami támogatás, amit az idénre már nem kap meg az iskola. Ez az összeg, de még a duplája sem jelenthetne gondot az egrieknek, hogy megmentsék a Neumannt. Összehasonlításul a Városi Sportiskola tavalyi költségvetése 333 millió volt.
Persze nem úgy, hogy odaadják a pénzt az alapítványnak és huss, mert ez csak újabb függőséget okozna.
Az egészséges az lenne, ha végre úgy viselkedne az iskola, ahogy kell. Magániskola tandíjjal, támogatókkal. A tandíj pedig az igazgató úr elmondása szerint akár 100-150 ezer forint is lehetne havonta. Ezt nyilván sokan nem tudnák vállalni. Nekik kellene egy városi-iskolai ösztöndíj rendszert kidolgozni, hogy azok a tehetséges rászoruló diákok, akik Neumannosok szeretnének lenni, kapjanak ösztöndíjat. Azok a tehetős srácok, akiknek a szülei meg ki tudják fizetni a tandíjat, szembesüljenek azzal, hogy otthon megkérdezik egy rosszabb teljesítmény láttán, hogy miért is fizetnek ők másfél milliót tandíjra, ha a csemete nem akar teljesíteni?
Egy ilyen megállapodást legalább tíz évre kellene kötni. Igaz, ez sem garantálná a Lila iskola túlélését, és lehet, hogy be kellene érnie jóval kevesebb tanulócsoporttal, de esélyt adna egy fenntartható, magas színvonalú alapítványi iskola működésének.
A felvilágosult abszolutizmussal például az volt a baj, hogy II. Józsefnek végnapjaiban vissza kellett vonnia minden rendeletét. A megfelelő ember a megfelelő feladatra helyett, a hibákból tanulva a nyugati világ válasza az volt, hogy a megfelelő rendszer minden feladatra. Joghatalom és szilárd intézmények = kiszámíthatóság.
Végül is ilyen egyszerű.