Nyilvánvalóan az idő megszépítette már az emlékét az akkor történteknek, de a szereplők jellemzően ma is pozitívan emlékeznek a rendszerváltás egri időszakára. Remek, tenni akaró okos emberek, éjszakába nyúló viták, beszélgetések jellemezték az időszakot. A Tanács, a valaha szovjet típusú kvázi-önkormányzati szerv vezetése, élén Békési Józseffel már hónapokkal a választások előtt kinyitotta a hatalom boszorkánykonyháját az ellenzéki pártok képviselői előtt. A Végrehajtó Bizottság üléseire meghívták az alakulóban lévő pártok képviselőit, a hivatalnokok többsége készséggel segítette megérteni az államapparátus működését a laikus, ám annál gyanakvóbb ellenzékiekkel.

   A jogász és újságíró társadalom, ahogy ilyenkor lenni szokott, aktivizálta magát. A lelkesedés általánosnak volt mondható. Az átmenet jogi szabályozása helyi szinten végre az egri polgárság kezébe került. Kiderült, hogy nagyjából mindenki egyformán képzeli el a jövőben Egert, szabad, felelős önkormányzattal. A liberális demokrácia szabályai lettek a mérvadóak, fékek és ellensúlyok kerültek a rendszerbe.

   Polgármestert a képviselők maguk közül választottak és kétharmados többséggel az SZDSZ-es dr. Ringelhann Györgyöt, a köztiszteletben álló gyermekorvost bízták meg a tisztséggel.

Kovács Attila, Mészáros György, Irlanda Dezső Fotó: Weil Zoltán

   A sok jogász és tanár végzettségű képviselő szükségét érezte, hogy a gazdasági ügyekhez és a közigazgatáshoz is értő szakember segítse a polgármester munkáját, ezért felkérték a Megyei Tanács elismert szakemberét, Habis Lászlót, hogy vállalja el a tisztséget. Habis 1990 decemberében csatlakozott a testülethez.

Megbízó levél átvétel Fotó: Weil Zoltán

Érdemes megemlíteni, hogy a gyanakvás középpontjában álló apparátusról hamar kiderült, hogy többségében modernül gondolkodó, a reformokra nyitott és az átlátható közigazgatás mellett elkötelezett hivatalnokok voltak. Barcziné Dr. Mihály Erzsébet, Zay Ferenc, Társy József és a többi irodavezető már nem a kontraszelektált kádári aparátcsik vonalat, hanem a szakmai kompetenciát képviselték. Komoly érdemei vannak ebben a jegyzőnek megnyert Estefán Gézának, aki a törvényesség és a méltányosság mentén olyan mércét állított magának, a hivatalnak, de a politikusoknak is, amelyet hivatali ideje alatt következetesen védelmezett és képviselt.

   A bársonyos átmenet minden kelléke adott volt Egerben ahhoz, hogy a várost országszerte a béke szigetének tekintsék. Erről olyan kitűnő emberek gondoskodtak a teljesség igénye nélkül, mint Ringelhann György, Irlanda Dezső, Láng András Kalmár Péter, Gyurkó Péter, Balás Gyula, Sípos Mihály, Bíró József, Mészáros György, idősebb és ifjabb Révész Tamás, Kovács Attila, Molnár Miklós és még sokan, akik az egri szellemi elit képviselői voltak a civil életben is.

   Persze ma már tudjuk, hogy a történet hogyan alakult, hogy alig egy év múlva, amikor a társadalom kezdett kiábrándulni az ügyetlenkedő politikusokon keresztül a politikából, az MDF kormány romokban hevert és pislákolni kezdett a kádári nosztalgia, hogyan fordított hátat a demokráciának az egri rendszerváltó elit nagy része és hogyan barkácsolt össze egy emberarcúnak szánt sógor-koma, uram-bátyám stikli önkormányzatot. Ez azonban nem a 25 éve történtek része, bár ma már látható, hogy voltak korai jelek. Negyed százada Egerben rendben mentek a dolgok. Mondjuk elég rövid ideig, de oly intenzíven, hogy a demokratikus elkötelezettség lendülete nyomokban még most is fellelhető. Később a rendszerváltás egri szereplőinek némelyike a harmadik Magyar Köztársaság sírásójaként is tevékenykedett, de ez csak árnyalja, ám nem csorbítja a rendszerváltásban vállalt szerepüket.

  A valóság az, hogy inkább a kölcsönös megbecsülés és tisztelet volt jellemző a 25 évvel ezelőtti helyhatóságra. A viták időtartama nem volt korlátozott, a buta és műveletlen képviselők, mert, ha kevesen is, de akadtak, inkább szégyellték magukat, mintsem büszkén sütkéreztek volna ostobaságukban. A frakciójuk is inkább dugdosta őket a piedesztálra emelés helyett.

Ringelhann György és Várkonyi György koccintanak Fotó: Weil Zoltán

   Mondjuk társadalmi igény is inkább a normális hangra volt.

Következzen egy rövid kivonat Kácsor Zsolt történész tanulmányából „Az egri rendszerváltás története (1988-1990)”:

http://library.hungaricana.hu/hu/view/EKTFK_Sectio_Culturae_2003/?pg=258&layout=s

Az 1990-94-es ciklus első egri önkormányzati képviselői:
Egyéni képviselők:

1. sz. vk.: Herman István (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 443 szavazat, 34,85%.

2. sz. vk.: dr. Generál Veronika (KDNP, MDF, FKGP), 351 szavazat, 43,17%.

3. sz. vk.: Balázs Mihály (független), 351 szavazat, 32,03%.

4. sz. vk.: Katona Józsefné (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 381 szavazat, 49,54%.

5. sz. vk.: Mészáros György (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 397 szavazat, 33,73%.

6. sz. vk.: Láng András (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 447 szavazat, 49,94%.

7. sz. vk.: Bíró József (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 537 szavazat, 53,54%.

8. sz. vk.: dr. Ringelhann György (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 678 szavazat, 48,09%.

9. sz. vk.: Irlanda Dezső (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület. Zöldpárt, Fidesz), 445 szavazat, 35%.

10. sz. vk.: dr. Molnár Miklós (KDNP, MDF, FKGP) 448 szavazat, 40,80%.

11. sz. vk.: Mandák Attila (MDF, KDNP), 375 szavazat, 44,38%.

12. sz. vk.: Kovács Attila (Fidesz), 265 szavazat, 41,34%.

13. sz. vk.: ifj. Révész Tamás (Fidesz), 291 szavazat, 42,36%.

14. sz. vk.: Farkas Zsuzsanna (SZDSZ) 376 szavazat, 49,28%.

15. sz. vk.: dr. Sipos Mihály (SZDSZ, Eger és Vidéke Ipartestület, Zöldpárt, Fidesz), 324 szavazat, 52,51%.

16. sz. vk.: Thummerer Vilmos (MDF, KDNP), 413 szavazat, 48,30%.

Listás képviselők: dr. Bálás Gyula (SZDSZ), dr. Dékány László (SZDSZ), Erdei Zoltán (SZDSZ), dr. Gyurkó Péter (SZDSZ), Horváth Gyula (SZDSZ), Weil Zoltán (SZDSZ), dr. Németh Imre (MDF), Szabó Pál (MDF), Várkonyi György (MDF), Király József (Fidesz), dr. Révész Tamás (Fidesz), dr. Bárdos Rezső (KDNP), dr. Löffler Erzsébet (KDNP), dr. Bánhidy Péter (FKGP), Kalmár Péter (MSZP).
 

Az ellenzéki pártok fölénye egyértelmű volt, hiszen a 31 testületi helyből 20-at az ellenzék képviselői töltöttek be, 10-et a kormánypártok politikusai, s volt egy független képviselő.
 

Egyéni választókerületi képviselők megoszlása Egerben: SZDSZ-FIDESZ 11 képviselő. MDF, KDNP,FKGP: 4 képviselő. Független: 1 képviselő.
 

Az első közgyűlés

  Az első szabadon választott egri közgyűlés 1990. október 20-án ülésezett az egri líceum dísztermében. Az eseményen dr. Kerekes Lajos, a választási bizottság elnöke köszöntötte az új képviselőket, majd átnyújtotta a megbízóleveleket.
 

A beiktatás után az ülés korelnöke, az akkor 62 éves
id. dr. Révész Tamás (Fidesz) vette át az ülés vezetését. A képviselő köszönetet mondott a távozó városi végrehajtó bizottság tagjainak, Békési József távozó megbízott vezetőnek, valamint Szabó Sándor általános elnökhelyettesnek azért, hogy az önkormányzat megalakulásáig „odaadással vitték a település ügyeit".

Békési József is felszólalt az ülésen, s elmondta: nem gazdag a város, bár nem üres a kassza, de az ország gazdasági helyzetében az is pozitív tény, hogy nincs eladósodva. Ez a város élni akar, polgárai ezért készek áldozatot vállalni". A testület ezután döntött a leendő polgármester fizetéséről, amely a határozat értelmében nem haladhatja meg a 65 ezer forintos miniszteri bér 80 százalékát. A fizetést a képviselők 51 ezer forintban határozták meg. A képviselők ezután tehettek javaslatot a testület által megválasztandó polgármester személyére. Az SZDSZ-es Gyurkó Péter Ringelhann Györgyöt, míg az MDF-es Szabó Pál Várkonyi Györgyöt javasolta erre a posztra. A 31 tagú testületben Ringelhann 21, Várkonyi pedig 10 szavazatot kapott, így a korelnök számára nem maradt más hátra, hogy átadja az ülés vezetését az új polgármesternek ezekkel a szavakkal: „Eger város üdve legyen Ön előtt is a legfőbb törvény".