Na lám, mégis csak demokrácia volt az Orbán-rendszer?

Klasszikusan szólva: „Egy lófaszt, mama!” Az, hogy egy választáson lett kiebrudalva, egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy az a választás demokratikus volt. Van erre példa a történelemben, pl. amikor Pinochet nézte be a chilei szavazást, és lett belőle valódi választás, holott csak egy nem tisztességes verseny hibás/buta működésének eredménye volt az ottani rendszerváltás is. Nálunk is ez történt. Akkora barmok vezették az országot, hogy még a saját zsarnokságukat is képtelenek voltak működtetni.

A valóság az, hogy a polgárok és a politikai pártok jelentős része felismerte, hogy az nem demokratikus választás, amikor a verseny nem lehetséges, amikor a közpénzen működő kommunikációs csatornák, az államapparátus és a vazallusi rendszerben kegyelemkenyéren tengődő tömegek befolyásoltsága dönt az eredményről. A felismerést pedig egyáltalán nem demokratikus tett követte:

Ezek a tömegek lemondtak önként a demokratikus, plurális, parlamentáris rendszer által biztosított jogukról. Arról, hogy értékeiknek, érdekeiknek megfelelő képviseletet válasszanak. Tették ezt azért, hogy egységesen lépjenek fel a zsarnokság ellen. Ez az aktus iskolapéldája a forradalmi gondolkodásnak, amikor a régi rend szabályait szétfeszítve lehet csak változást elérni.

Tehát nem a NER demokratikus lényegét bizonyítják a történtek, hanem pontosan az ellenkezőjét, hogy csakis forradalmi módon lehetett eltakarítani. Ehhez persze rengeteg önfeladás kellett, hogy vállvetve harcoljon ultrabalos, ókonzervatív, liberális balett táncos és kőfaragó.

De mi történt?

Amire csak kevesen számítottak: tömegek döntöttek úgy, hogy sem az ideológiai, vallási, politikai, de még gazdasági preferenciájukat sem kívánják érvényesíteni a választáson, csakis és kizárólag az ország nyugati orientációját, erkölcsi kiegyenesedését és belélegezhető levegőjét szeretnék biztosítani. A többire ráérünk, mert az majd egyfelől következik ebből a felszabadulásból, másfelől pontosan ez volt az a csapda, amit a zsarnok évtizedek óta eszkábált. Hogy a gazemberekből és vallási fanatikusokból álló híveit egyben tartja, a többiek meg úgyis szétszavaznak értékrendjeik mentén a mesterségesen életben tartott báb-pártokra.  Így néz ki a 21. század vértelen forradalma. Mosolygós, pacsizós emberek, üdeség. Naná, hogy a fiatalok csinálták, mert minden forradalmat ők szoktak. És most ők diktálnak. Helyes lenne, ha ők diktálnának. Ebből következik néhány tanulság és cselekvési irány/kényszer az „ancien régime”  utóvédharcosainak, jelesül az önkormányzatokban ragadt harcoló alakulatoknak.

Az önkormányzatok sokszínűek. A Fidesz nagy részüket uralma alatt tartja, ám a megszállt helyhatóságok elhelyezkedése esetleges.  Inkább a méret számít, hogy hol élnek iskolázatlan, kiszolgáltatott lakosok, ahol feudális önkényurak a Fidesz intézői. Teljesen hamis az a kép, hogy Magyarország politikai eloszlása földrajzilag meghatározható lenne. Ma már Nyíregyházán és Szombathelyen, Szegeden és Tatabányán lényegében ugyanúgy gondolkodnak a magyarok. Míg TGM 1990-ben még teljes joggal mucsázhatta az ország agyilag fejletlen lakosságát, „Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út” írásában, amire igen sok hideget kapott (igaza volt, de kiderült, hogy inkább a keleti részekre nézve), addig Orbán Viktor csaknem 40 év múlva már zászlajára tűzhette az egész ország elmucsaisítását. Fennen hirdette az idiokrácia mindenhatóságát és Mucsa világméretű lázadását a józan ész ellen, a felvilágosodás teljes tagadását.

Felvilágosodás helyett elsötétedés

A haladás, a tudomány és a humanizmus eszméi mellett a felvilágosodásnak volt egy teljesen praktikus hozománya is. Nevezetesen egy hallgatólagos paktum a vallás spiritualitása és a józan ész racionalitása között. Az egyház elfogadta, hogy nem égeti el azt, aki szerint forog a Föld, míg a szkeptikusok (a tudomány emberei) megígérték, hogy nem zárják bolondok házába azt, akinek képzeletbeli barátai vannak. Azaz az egyházak, amikor kinyilatkoztatnak, akkor úgy kezdik a mondataikat, hogy „hitünk szerint”, míg a tudósok úgy, hogy a „tudomány jelen állása szerint…” Ez volt az utóbbi bő kétszáz év elképesztő fejlődésének a motorja és a záloga.

A felvilágosodás ellen szervezkednek ma is az elsötétedés erői. Szerintük addig volt jó, amíg a meghunyászkodás, az önfeladás és az ezzel járó tudatlanság biztosította a békét a síron túli  boldogság ígéretével. Klasszikus ősfasiszta alapvetés, az aranykor mindig csak egy karnyújtásnyira van.

Ráadásul a „történelmi” vallásokat felváltani/kiszorítani látszanak az új képzelt barátok, az izgalmas összeesküvéselméletek és a szórakoztató álhírek. Papjai lehetnek telemedikusok, politikai pankrátorok, félnótás oltástagadók és laposföld-hívők. Megváltást ígérnek, az árnyékból a fénybe vezető utat. A tradíció kultuszának eszközrendszerével támadnak, ám sokkal trendibb témákat karolnak fel, mint a keresztényi szeretet és megbocsátás. Orbán a Fideszt (NER) ilyen egyházzá alakította. Olyanná, ami elutasítja a felvilágosodás alaptéziseit, és a hittételeit Magyarországon mindenkinek kötelező volt elfogadni, pokolra vetés terhe mellett. A pokol pedig a nyilvános meghurcolástól, az egzisztenciális megsemmisítésig terjedt. A bűnt kollektivizálták, és rituális-virtuális megkövezéssel semmisítettek meg nem megfelelő adatokat mérő közvéleménykutatót, vihart jósoló meteorológust, rossz helynevet javasló nyelvészt, színészt, újságírót stb. Persze, hogy nem részesültek a felvilágosodás toleráns áldásából, hogy a téveszmés futóbolondokat mosolyogva megtűrjük, amíg a téveszméiket nem akarják a normális emberekre kényszeríteni.

A keltető bunker

Most, hogy az ország jelentős része Magyar Pétert bízta meg egy római dictator jellegű (rendkívüli felhatalmazással bíró válságkezelő) kinevezéssel arra, hogy a zsarnokságot és működtetőit takarítsa el, adódik a kérdés, hogy a zsarnokság intézményrendszerének lebontása hogyan fog zajlani? Nyilván hatalmas feladat, de lássuk, hogy vajon az önkormányzati választás során kialakult helyzetet, amely választás természetesen ugyanúgy nem fair alapokon nyugodott, hogyan fogja kezelni a Tisza?
A helyzet:

Ebben a helyzetben egy előrehozott önkormányzati választás mellett szól, hogy lendületből stabilizálhatja a Tiszát. Ellene, hogy a párt még mindig inkább mozgalom, a Tisza-szigetek laza szövettsége, képviselői castingja komoly kockázatot rejthet, ráadásul újabb frontot nyitna egy turbulens politikai helyzetben.

Kézenfekvő, hogy a Fidesz árvalányhajas rémálma, a főispáni rendszer lesz az önkormányzatok politikai megregulázásának eszköze. A főispánokat ugyanis a kormány nevezi ki. Ez persze tovább üresíthetné a helyhatóságok önrendelkezési jogait, de legalább gátat szabhatna annak, hogy a NER vállalkozások túlélésük érdekében irreálisan túlárazott beruházásokkal fosztogassák a közösségeket. Persze a nerencek bújtatott állásokkal, juttatásokkal való ellátása, az egyházaknak, csókosoknak átjátszott vagyonok egykótyavetyélése még így is biztosítva lesz egy darabig.  

Akkor mit lehet tenni helyben?

Ahol a politikai cselekvés iránti vágy megmarad a Tisza szigetekben, ott az „árnyék képviselőtestületek” létrehozása reális program lehet. Most, hogy újra trendi lett politizálni, van esély bevonni olyan fiatalokat, akik szívesen foglalkoznának közügyekkel. Az MCC elitista megközelítése helyett, inkább a természetesen formálódott civil csoportokat illene bátorítani, hogy vállaljanak szerepet a közösség politikai életében. Világossá kell tenni, hogy a „nem politizálok” szöveg gáz, a „Naná, hogy politizálok!” (foglalkoztatnak a polisz ügyei) pedig menő.

Az iskolákban kezdődik minden. Az ország mai közállapotaiért az iskolarendszer elmúlt évtizedeinek felelőssége elvitathatatlan. A szülők felelőssége is megkerülhetetlen. Ahol lehet, ott a diákokat be kell vonni közpolitikai diskurzusokba, le kell számolni azzal az ostobasággal, hogy összemossák a pártpolitikát és a közpolitikát, és a közpolitikai kérdéseket is kitiltják az iskolákból, könyvtárakból, művelődési és civil házakból.

Magyar Péter kínos közmédiás szereplése rámutatott, hogy a lakájmédia milyen állapotban van. A helyi sajtót, amíg nem lehet függetlenné tenni, vagy megszüntetni, addig kiváltani szükséges a helyi civil újságírás eszközeivel.

Domán Dániel, a kihívó

Magyar Péter megmutatta, hogy amikor egyszemélyi kihívója akad az állampártnak, akkor nem célszerű Góliátként röhögcsélni rajta. Márpedig Domán Dániel, aki alól egyszerűen elfogyott az MKKP, most, hogy kihülőben a NER teteme, már bejelentkezett a következő önkormányzati választáson a város vezetésére. Az egyetlen képviselő, aki látszik. Lehet viccelődni a folyamatos „rosszban sántikálást” sejtő szimatán, de egyelőre ő, és csak ő ment utána azoknak az ügyeknek, amelyek szögek voltak a Fidesz koporsójában. A Lenkey-ház arcpirító mutyijának, a xstrand hitel felvételi sumákolásának, az Ifjúsági Ház elkótyavetyélésének…

A Tisza győzelme hívószó. Csinálni kell, és akkor bármekkora hülye behemótot is simán le lehet nyomni. Bárki bármit gondol Magyar Péterről, sőt az is lényegtelen, hogy hogyan fog majd kormányozni, azt már megmutatta, hogy hogyan lehet közösen a legbrutálisabb zsarnokot is lapátra tenni.