ŐSFASIZMUS
Ha végigtekintünk azokon a totalitárius kormányokon, amelyek a második világháború előtti Európában uralkodtak, könnyen megállapíthatjuk: nehéz lenne számukra ugyanabban a formában megjelenni más történelmi körülmények közepette. Ha Mussolini fasizmusának alapja volt a karizmatikus uralkodó ideája, a korporatizmus, Róma birodalmi elhivatottságának utópiája, új területek meghódításának imperialista vágya, a felfokozott nacionalizmus, egy eszme, amely egy teljes nemzetét látott fekete ingben, a parlamenti demokrácia elutasítása, az antiszemitizmus, akkor nem esik nehezemre elismerni, hogy manapság az olasz Alleanza Nazionalénak, amely a háború utáni fasiszta párt, az MSI szülötte és ténylegesen jobboldali párt, igen kevés köze van a régi fasizmushoz. Hasonlóképpen, bár valóban aggodalommal tölt el az Európában, Oroszországot beleértve, itt-ott jelentkező különböző náci jellegű mozgalmak látványa, mégsem hiszem, hogy a nácizmus, eredeti formájában, újra jelentkezne országos mozgalomként. Politikai rezsimek megbukhatnak, és ideológiákat lehet kritizálni és elvetni, de egy rezsim és annak ideológiája mögött mindig meghúzódik egy gondolat- és érzelemvilág, a kulturális szokások egy csoportja, homályos ösztönökkel és kiismerhetetlen vágyakkal. Ionesco mondta egyszer, hogy "csupán a szavak számítanak, a többi üres locsogás". Nyelvi szokások gyakran fontos jelenségeket és mély érzelmeket takarnak. Már csak azért is érdemes feltenni a kérdést: miért definiáljuk nemcsak az ellenállást, hanem az egész második világháborút, mint harcot a fasizmus ellen? Ha újra kézbe vesszük Hemingway Akiért a harang szolját, rájövünk, hogy Robert Jordan az ellenségeit a fasisztákkal azonosítja, akkor is, ha a spanyol falangistákra gondol. És F. D. Roosevelt számára: "Az amerikai nép és szövetségesei győzelme győzelem lesz a fasizmus és a benne megtestesült despotizmus holt keze fölött." A második világháború során a spanyol polgárháborúban reszt vett amerikaiakat "éretlen antifasisztáknak" hívták, ami annyit jelent, hogy a negyvenes években Hitler ellen harcolni erkölcsi kötelezettség volt egy jó amerikainak, de Franco ellen harcolni túl korán, a harmincas években büdös volt, mivel ezt főképpen kommunisták és más baloldaliak tették... Harminc évvel később a radikális amerikaiak miért használták a fasiszta disznó kifejezést a rendőrre, aki nem nézte jó szemmel dohányzási szokásaikat. Miért nem azt mondták, hogy cagoulard disznó, falangista disznó, usztasa disznó, quisling disznó, náci disznó?
A Mein Kampf egy teljes körű politikai programot alkot. A nácizmus a rasszizmus és a kiválasztott árja nép elméletével rendelkezett, az elfajzott művészet: entartete Kunst pontos fogalmával, a hatalomhoz vezető filozófiával és az Übermenschsel. A nácizmus határozottan keresztényellenes és újpogány volt, míg Sztálin Diamatja (a szovjet marxizmus hivatalos verziója) nyíltan materialista és ateista volt. Ha totalitarianizmus alatt azt értjük, hogy egy rezsim az egyén minden cselekedetét aláveti az államnak és ideológiájának, akkor mind a nácizmus, mind pedig a sztálinizmus valódi totalitárius rezsim volt.
Az olasz fasizmus ténylegesen diktatúra volt, de nem volt teljesen totalitárius, és nem azért, mert enyhe volt, hanem inkább ideológiája filozófiai gyengesége miatt. A közhittel ellentétben a fasizmusnak Olaszországban nem volt külön filozófiája.
Az olasz fasizmus volt az első olyan jobboldali diktatúra, amely hatalomra került egy európai országban. Később minden hasonló mozgalom Mussolini rezsimjében egy bizonyosfajta alapmodellre talált. A fasiszta mozgalmak csak a harmincas években jelentkeztek: Mosleyvel Nagy- Britanniában, továbbá Lettországban, Észtországban, Litvániában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Görögországban, Jugoszláviában, Spanyolországban, Portugáliában, Norvégiában és még Dél-Amerikában is. Éppen az olasz fasizmus volt az, amely sok európai liberális vezetőt győzött meg arról, hogy az új rezsim érdekes szociális reformot hajt végre, és hogy ez enyhén forradalmi alternatívát jelent a kommunista fenyegetéssel szemben.
De a történelmi elsőbbség számomra nem tűnik kellő magyarázatnak arra, hogy miért is lett a fasiszta szó gyűjtőfogalom, amelyet különböző totalitárius mozgalmak használtak. És ez nem azért van, mintha a fasizmus úgyszólván alapvető értékállapotában tartalmazta volna minden későbbi totalitárius rendszer összes elemét. Ellenkezőleg, a fasizmusnak nem volt alapvető értékállapota, a fasizmus zagyva totalitarianizmus volt, különböző filozófiai és politikai gondolatok halmaza, ellentmondások gyűjteménye.
Mindez nem jelenti azt, hogy az olasz fasizmus toleráns lett volna. Gramscit bebörtönözték, ott is halt meg, Giacomo Matteottit és a két Roselli fivért, az ellenzék vezetőit meggyilkolták, a szabad sajtót eltörölték, a szakszervezeteket szétrombolták, a politikai disszidenseket távoli szigetekre száműzték. A törvényhozás puszta fikció lett, és a végrehajtó hatalom, amely a bíróságokat és a tömegtájékoztatást is ellenőrizte, közvetlenül bocsátott ki új törvényeket, köztük a faj fenntartására vonatkozót (hivatalos olasz gesztus annak támogatására, ami a holocaustba torkollott).
Az általam leírt kép nem a tolerancia eredménye, hanem a politikai és az ideológiai zagyvaságé. De ez szilárd zagyvaság volt, strukturált összevisszaság. A fasizmus filozófiai értelemben vakvágányon volt, de érzelmileg szilárdan kötődött bizonyos eredendő alapokhoz. Nácizmus csak egy volt. Nem nevezhetjük nácizmusnak Franco hiperkatolikus falangizmusát, mivel a nácizmus alapvetően pogány, políteisztikus és keresztényellenes. Azonban a fasiszta játék sok formában űzhető, de ettől még nem változik a játék neve.
A zagyvaságot leszámítva mégis azt hiszem, hogy lehetséges olyan tulajdonságokat felsorolni, amelyek jellemzik azt, amit én Ősfasizmusnak vagy örök fasizmusnak neveznék. Ezeket a tulajdonságokat nem lehet rendszerbe foglalni, sok közülük ellentmond egymásnak és egyaránt jellemzőek másfajta despotizmusra és fanatizmusra is.
De elegendő, ha csak egy is jelen van ezekből, hogy körülötte kicsapódjon a fasizmus.
1.
Az Ősfasizmus első jellemzője a tradíció kultusza. Persze, a tradicionalizmus sokkal régebbi, mint a fasizmus. Nemcsak a francia forradalmat követő katolikus ellenforradalmi gondolkodásra jellemző ez, hanem a késői hellenisztikus korban született, reakcióként a klasszikus görög racionalizmusra. A Földközi-tenger medencéjében élő különböző vallású népek (legtöbbjüket Róma nagylelkűen befogadta) egy kinyilatkoztatásról kezdtek el álmodozni, amelyet az emberi történelem hajnalán kaptak. A hagyományos miszticizmus szerint ez a kinyilatkoztatás sokáig rejtve maradt rég elfelejtett nyelvek fátyla alatt.
Az új kultúrának színkretisztikusnak kellett lennie. A szinkretizmus nemcsak az, amit az értelmező szótár lejegyez róla: "hitek és hitgyakorlatok különböző formáinak kombinációja"; egy ilyen kombinációnak el kell viselnie az ellentmondásokat. Minden egyes eredeti üzenet tartalmazza a bölcsesség egy szeletét, és amikor úgy tűnik, hogy más vagy ellentétes dolgokról szólnak, ez csak azért van, mivel átvitt értelemben ugyanarra az alapigazságra hivatkoznak. Következésképpen a tudás nem bővíthető, az igazság le vagyon már írva egyszer s mindörökké, és más ránk nem marad, mint rejtett üzenetét értelmezni.
Elég betekinteni bármely fasiszta mozgalom szövegkönyvébe, hogy ráleljünk a fontosabb tradicionalista gondolkodókra. A náci szellemet tradicionalista, szinkretista, okkult elemek hívták életre. Az új olasz jobboldal legbefolyásosabb elméleti forrása, Július Evola a Szent Grált egyesítette a Cion bölcseinek jegyzőkönyvével, az alkímiát a Német-Római Birodalommal. Maga az a tény, hogy az olasz jobboldal, hogy megmutassa, mennyire nyitott, nemrégiben terjesztette ki olvasótárát Maistre, Guenon, és Gramsci egyes műveire, önmagában is a szinkretizmus ékes bizonyítéka. Ha az ember végigtekint amerikai könyvesboltok "Korunk művészete" jelzésű polcain, még Szent Ágostont is talál ott, aki – amennyire én tudom nem volt fasiszta. De Szent Ágoston és Stonehenge egybemosása: ez az Ur-fasizmus tünete.
2.
A tradicionalizmus sejteti a modernizmus elutasítását. Mind a fasiszták, mind a nácik imádattal viseltettek a technológia iránt, de a tradicionális gondolkodók azt általában
elutasították, mint a hagyományos eszmei értékek tagadását. Bár a nácizmus büszke volt ipari eredményeire, a modernizmus dicsérete náluk csak a felszínét jelentette egy olyan ideológiának, amely Véren és Földön (Blut und Boden) alapult. A modern világ elutasítását a kapitalista életvitel visszautasítása mögé rejtették, de az inkább 1789 (és természetesen 1776) szellemének az elutasítása volt. A Felvilágosodás, a Szellem Kora az elszegényedés kezdetének látszik. Ebben az értelemben az ősfasizmus, mint irracionalizmus definiálható.
3.
Az irracionalizmus a cselekvés-a-cselekvés kedvéért kultuszától is függ, amikor is a cselekvés önmagában is gyönyörű, amelyet bármilyen vagy akármilyen előzetes meggondolás nélkül végre kell hajtani. A gondolkodás akármilyen formája férfiatlan. Ezért gyanús a kultúra, amennyiben azonosítható a kritikai szellemmel. Bizalmatlanság a szellem világával szemben mindig is az Ősfasizmus egyik megnyilvánulása volt a Göringnek tulajdonított kifejezéstől kezdve ("Amikor a kultúráról esik szó, azonnal a revolveremért nyúlok"), folytatva olyan kifejezésekkel, mint "degenerált entellektüelek", "tojásfejüek", "puha sznobok", egészen "az egyetemek a vörösök fészkei"-ig. A hivatalos fasiszta értelmiség leginkább azzal foglalkozott, hogy támadta a modern kultúrát és a liberális értelmiséget, amiért elárulta a hagyományos értékeket.
4.
A szinkretisztikus hit nem állja ki a kritikai elemzést. A kritikus szellem megkülönböztet, és amegkülönböztetés a modernizmus jele. Egy modern kultúrában a tudományos közösség az egyet nem értést díjazza, mint a tudás bővítésének eszközét. Az Ősfasizmus szemében az egyet nem értés az árulással egyenlő.
5.
Mellesleg, az egyet nem értés a különbözőség jele. Az Ősfasizmus úgy cseperedik fel és keresi a konszenzust, hogy kiaknázza és növeli az eltérő iránt érzett természetes félelmet. Egy fasiszta, vagy felnövekedőben lévő fasiszta mozgalom első felhívása: felhívás a betolakodók ellen. így az Ősfasizmus definíciójánál fogva rasszista.
6.
Az Ősfasizmus az egyéni vagy a társadalmi frusztrációból táplálkozik. Éppen emiatt a történelmi fasizmus egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a frusztrált középosztályhoz intézett felhívása, egy olyan osztályhoz, amely vagy gazdasági válságtól, vagy a politikai megszégyenítés érzésétől szenved, és amely fél az alsóbb társadalmi csoportok nyomásától. A mi időnkben, amikor is a régi "proletárok" kispolgárokká váltak (és a lump elemek többnyire ki vannak zárva a politika színteréről) a holnap fasizmusa ebben az új többségben találja majd meg közönségét.
7.
Azok számára, akik úgy érzik, megfosztották őket társadalmi azonosságtudatuktól, az Ősfasizmus azt mondja, hogy csak egy előjoguk van, ami közös: az, hogy ugyanabban az országban születtek. Ez pedig a nacionalizmus eredete. Ráadásul, csak az ellenségei képesek a nemzet számára az identitást biztosítani. Ezért az ősfasiszta pszichológia mélyén az a rögeszme van, hogy létezik egy összeesküvés, lehetőleg egy nemzetközi összeesküvés. Szükséges, hogy a követők úgy érezzék, hogy támadják őket. Az összeesküvés feloldásának legegyszerűbb módszere az idegengyűlölet. Az összeesküvésnek egyúttal belülről is kell erednie: általában a zsidóság a legjobb céltábla, mivel egyszerre vannak belül és kívül is. Az USA-ban a legjobb példa erre Pat Robertson Új világrendje, de ahogyan azt nemrégen láttuk, sok más hasonló példa is akad.
8.
A követőknek úgy kell érezniük, hogy megalázza őket ellenségeik tüntető gazdagsága és ereje, de egyben azt is érezniük kell, hogy le tudják győzni az ellenséget. Így, a retorika állandó változtatásával az ellenség egyszerre túl erős és túl gyenge. A fasiszta kormányok arra ítéltettek, hogy a háborúkat elveszítsék, mivel eredendően képtelenek az ellenség erejének objektív értékelésére.
9.
Az Ősfasizmus számára nem létezik a létért való küzdelem, az élet a küzdelem léte. Így a pacifizmus egyenlő az ellenséggel való lepaktálással.
Rossz, mert az élet egyenlő a permanens háborúsággal. Ebből azonban egy végítélet-komplexus következik. Mivel az ellenségeket le kell győzni, ezért egy végső csata kell, és ezután a mozgalom megszerzi a világ feletti uralmat. De egy ilyen "végső megoldás" magában hordozza a távolban egy békés korszak beköszöntését, egy arany korszakot, ami ellentmond a permanens háború elvének. Fasiszta vezetőnek még nem sikerült feloldania ezt az ellentmondást.
10.
Az elitizmus minden reakciós ideológia tipikus jegye, amennyiben alapvetően arisztokratikus, és az arisztokratikus és katonai elitizmus durván sugallja a gyengék megvetését. Az Ősfasizmus csupán populista elitizmust hirdethet. A polgárok a legjobb emberek közé tartoznak a világban, a párt tagjai pedig a legjobb polgárok, minden polgár tagja lehet (kellene lennie) a pártnak. Azonban patríciusok nem létezhetnek plebejusok nélkül. A Vezető, tudván, hogy hatalmát nem demokratikus úton kapta, hanem erőszakkal nyerte el, azt is tudja, hogy ereje a tömegek gyengeségében van: annyira gyengék, hogy szükségük van, és meg is érdemelnek egy vezetőt Mivel a csoport szervezete hierarchikus (katonai minta alapján), minden egyes alárendelt vezető megveti alárendeltjeit, és az alárendeltek mindegyike a nálánál alacsonyabbakat veti meg. Ez megerősíti a tömegelitizmus érzetét.
11.
Ebből a szempontból mindenkit úgy nevelnek, hogy hőssé váljon. A mitológiában a hős kivételes lény, de az Ősfasiszta ideológiában a hősiesség a norma. A nem fasiszta társadalmakban a köz emberének elmondják, hogy a halál kellemetlen, de méltósággal kell elviselni, a hívőknek elmondják, hogy ezen fájdalmas úton érhető el a természetfeletti boldogság. Ezzel ellentétben, az ősfasiszta hős vágyódik a hősi halál után, ami egy hősi élet legfőbb jutalma. Az ősfasiszta hős alig várja, hogy meghalhasson. Türelmetlenségében igen gyakran küld másokat a halálba.
12.
Mivel a permanens háború és hősiesség egyaránt nehéz játék, az ősfasiszta uralkodási vágyait szexuális területre helyezi. Ez az eredete a machismónak (amellyel együtt jár a nők lenézése, és a nem szokványos szexuális viselkedés iránti intolerancia és megvetés, a szüzességtől a homoszexualitásig). Mivel a szex is nehéz játék, ezért az ősfasiszta hős fegyverekkel játszadozik és ezzel fallikus pótcselekvést hajt végre.
13.
Az ősfasizmus szelektív, minőségi populizmuson alapul. Egy demokráciában a polgárnak egyéni jogai vannak, de a polgároknak összességükben csak mennyiségi szempontból van politikai hatásuk: az egyén követi a többség döntéseit. Az Ősfasiszta számára azonban az egyénnek nincsenek egyéni jogai, és a Nép mint minőség jelentkezik, mint monolitikus személyiség, amely kifejezi a Közös Akaratot. Mivel az emberek, ha számosabban vannak, nem rendelkezhetnek közös akarattal, ezért a Vezető vállalja át a tolmács szerepét. Miután elveszítették azt a hatalmat, hogy választhassanak, a polgárok nem cselekszenek, csupán felszólítást kapnak arra, hogy játsszák el a Nép szerepét. Ilyenformán a Nép színpadi fikció. A minőségi populizmusra példáért már nem kell a római Piazza Veneziára vagy a nürnbergi Stadionra hivatkoznunk többé. Jövőnkben ott van már egy tévé- vagy egy Internet-populizmus, amelyben a polgárok egy válogatott csoportjának érzelmeit be lehet mutatni és el lehet fogadtatni, mint a Nép Hangját.
Minőségi populizmusa következtében az ősfasizmusnak fel kell lépnie a "rothadt" parlamenti kormányok ellen.
Amikor egy politikus megkérdőjelezi egy parlament legitimitását, amiért az nem fejezi ki a Nép Hangját, azonnal megérezhetjük ebben az Ősfasizmus szagát.
14.
Az Ősfasizmus Új-nyelven beszél. Az Új- beszél -t (Newspeak) Orwell fedezte fel az "1984"- ben, mint az angszoc, az angol szocializmus hivatalos nyelvét. De az Ősfasizmus egyes elemei közösek különböző diktatúrákban. Tudnunk kell másféle Új-beszél -eket is felismernünk, akkor is, ha azok egy-egy népszerű talkshow látszólag ártalmatlan formájában jelentkeznek is. Az Ősfasizmus még körülöttünk van, esetenként álruhában. Sokkal egyszerűbb lenne számunkra, ha valaki azzal jelentkezne, hogy "üzembe akarom helyezni Auschwitzot, szeretném, ha a feketeingesek újra az olasz tereken masíroznának". Az élet azonban nem ennyire egyszerű. Az Ősfasizmus visszatérhet akár a legártatlanabb álruhában is. A mi feladatunk, hogy leleplezzük és ujjal mutassunk rá, amikor csak felbukkan - nap nap után, bárhol a világban.
Umberto Eco
Az olasz író tanulmányának angol nyelvű szövegét a Tradux Kft. fordításában közölte a Népszabadság 1995-ben.