Április 12-én nyilvánvalóan forradalmi változás történt. A magyar nép fellázadt a zsarnokság ellen, Umberto Eco ősfasizmus definíciója szerint ez egy sima és átlagos antifasiszta lázadás volt, persze a 21-dik századi zsarnokság és szintén 21-dik századi forradalom értelmében. (Értetlenkedőknek: ma karóba húzás helyett itthon pl. 25-40 évnyi „életfogytiglan” vár a brutális gyilkosokra.)

 

Beszéljünk a megtorlásról

 

Mielőtt krokodilkönnyeket ejtenénk a zsarnokság tartótisztjei, működtetői és hívei kétségbeejtő helyzete miatt, és átjárná szívünket a már-már fenyegetésként hangzó, keresztényi megbocsájtást követelő parancs, beszéljünk egy kicsit az igazságtételről. Jogi és erkölcsi értelemben is, nem mintha jó esetben a kettő ne esne egybe.

Az igazságtételnek több funkciója van (pl. elrettentés, reparálás stb.), de most minket a megtorlás érdekel, a lex talionis, amely Hammurapi oszlopán is szerepel, és fogat-fogért, szemet-szemért elvként élt túl csaknem 4000 évet. Lényege, hogy a jogrendszerünk, ha jól működik, akkor a megtorlást képes arányosan és méltányosan kezelni.

Forradalmi helyzetekben persze ettől a két szempontól, a történelem tanúsága szerint, általában nagyvonalúan eltekintünk. Tehát egyfelől adott egy forradalmi helyzet, másfelől modulálja egy kicsit a lex talionist a jézusi odatartott-másik-orca tanítása, amely a megalázkodást (nagyot nyelést) helyesebbnek tartja, mint a békesség felrúgását. Bármilyen igazságtalannak, önfeladónak tűnik ez az elv, mégis békességet hozott a keresztény világnak, a békesség pedig gyarapodást. Persze ez is csak általában és hosszú távon igaz, rövid távon azért a keresztény világnak is eljárt néha a jóisten által vezérelt keze. Lemészárolt ezt azt, ha a sugallat ezt ajánlotta, de kétségtelen, hogy mindig voltak olyanok, akik ezt helytelenítették.

Most hirtelen nagyon fontos lett a jogállam

Emlékszem, hogy lassan negyed századdal(!) ezelőtt, amikor Magyar Bálint a Maffiaálamról, a szervezett felvilágról írt, az egyik beszélgetésünkön azt kérdeztem, hogy miben reménykedhetnek Orbánék, hogyan fogják ezt megúszni? Akkor ő teljesen magától értetődően mondta, hogy a jogállamban! Meggyőződésük, hogy minden le van papírozva, minden az (általuk hozott) jogszabályoknak megfelelően történt.  Azóta annyit változott a helyzet, hogy néhány ügy egyértelműen még a saját, személyre szabott jogszabályaikba sem erőszakolható bele. Tölgyessy Péter meg egyenesen azt mondta a minap, hogy pl. Charles de Gaulle egyszerűen semmisnek tekintette az elsöpört rezsim jogszabályait és államosította a kollaboránsok vagyonát. Nem mondja, hogy ez legyen a magyar út, de azért a franciáknak bejött.

 

A méltányos és arányos megtorlás, amelyik a bűnismétléstől elrettent és elégtételt is szolgáltat, 16 év gátlástalan jogtipró zsarnokság után nem maradhat el. Bár kétségkívül „nagyobb hírértéke van” egy ruháját szaggató, fejét hamutálba dugó Orbán-csicska milliárdos performanszának, de joggal kérhetik a kisemmizett, kirúgott, hazájukból elűzött tömegek is a közösség figyelmét. Hogy legalább most ne a gazemberek kerüljenek ismét főműsoridőbe, hanem az áldozatokról is essen szó.

Ezért emelt szót Egerben néhány megmaradt független médium és most mi is.

 

Lássuk a medvét!

 

Az Egri Ügyek például egyenesen áldozat-vonalat üzemeltet, amelyre Csarnó Ákos főszerkesztő tájékoztatása szerint már több „történet” érkezett. Dr. Bódis Péter, a Tisza megválasztott képviselője egy interjúban elmondta, hogy a Lenkey-ház, vagy a vár beruházása biztosan górcső alá kerül. Mint ismeretes a cca. 100 négyzetméteres Lenkey-ház felújítása félmilliárdba került, ahol egy sarokszelep is fél milla volt, vagy a folyamatosan épülő és leomló egri beton vár tízmilliárdos története országos visszhangot is kapott, majd elhalt.

Nem kétséges, hogy a piaci parkolóház aktáit is elő kell venni, de a megyében turisztikai szálláshely létesítésére kapott pénzekből épített, és valójában a fideszes potentátok lakhatását támogató pályázatok is számíthatnak a köz érdeklődésére, csakúgy, mint a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tízmillióinak sorsa. A strand megismételt hitelfelvételi eljárása és a fideszes oligarchák „elnyert” közbeszerzéseiről is sok érdekes információ forog április 12. óta közszájon.  A trafik-mutyi Ariadné fonala is feltekerésre vár.

Egy Domán Dániel képviselő úrral készült beszélgetésből kiderült, hogy úgy érzékeli, hogy az ő szerepe igazán most fog kidomborodni, amikor az elszámoltatás, az átláthatóság állami kellékei végre megjelennek a rendszerben.

Nem nehéz kitalálni, hogy a nyilvánosság előtt zajló számonkérések élményei a következő időszakban feledtetni fogják a az elherdált jövőből fakadó leszakadást, de azért az év végére már komoly cselekvési programokkal kell megszólítani a polgárokat. Mindezt egy háborús utóvédharcot vívó Fidesz mellett, akik az önkormányzatokat, egyetemeket, kádermentő kifizetőhelyeknek fogják tekinteni, médiumaikban pedig ott folytatják a hazudozást, ahol abba sem hagyták.

Naponta bizonygatják majd, hogy a tettes volt az áldozat és fordítva. Magyar Péter meglepetten láthatja majd, hogy ő már ugyan egy ideje megy a damaszkuszi úton, ám most olyanok jönnek vele szembe, visszafele, akik még el sem indultak. Érdekes idők jönnek, na.