Függöny
Világtalan az egész színház
Mi lesz a Gárdonyival?
A polgármesterek hűségesküje érthető, hiszen ott köztudott a függelmi viszony, a politikusok nem a választóknak, hanem a fideszes pénzosztó választókerületi elnököknek tartoznak felelősséggel. Az ő behódolásuk „csak” a választóik rutinszerű elárulása volt, különösebb látnivaló nélkül.
A „művészek” seggnyalása más tészta. Ott az állami pénzemlőkön tartott senkiknek, Jabber, Curtis, Tóth Gabi, Cooky stb., - mint világítótoronyoknak - a helyi pocsolyákból visszavert fényében meglehetősen furán hatott Pajtók Gábor dicsérete. Most hagyjuk a gépzongoristát, a fociedzőt és a hasonlókat. Koncentráljunk Szarvas József színidirektor antréjára.
A Nagy Feróval egyszerre Kossuth-díjat kapott művész több sikertelen próbálkozás után tavaly elnyerte (megkapta) az egri teátrum igazgatói székét. Februártól ő az igazgató.
Eddigi tevékenységéről a következő tudható:
Kirúgta a társulat nagyobb részét (ez akár lehet egy remek kezdet előszele is).
Előadta a saját életéről szóló hakni-darabját.
Kezdés előtt a titkárnőjével üzenve lemondta az egyetlen találkozót az egri publikummal, amit korábban elvállalt (Dobó-kör beszélgetés).
Műugrósánc méretű magasságból ugrott fejest Pajtók Gábor ülepébe, dícsérve a képviselőjelölt kulturális elkötelezettségét, és ajánlva a fideszes politikust..
Nincs évad hirdetve, miközben a nagy záróra előtti kasszasöprésnél az egri színház is nyert harminchétmilliót pántlikázva:
Országimázs építés! Ízlelgessük. Azaz, eleve adott egy pénzzel kikövezett kényszerpálya. (Megjegyzés: ez a 6 eseményre adott 37 millió arányaiban nevetséges ahhoz a 20 millához képest, amit egy egri lagzizenész, nyalt ki magának a bizonyos perspektívából mézesbödönnek, más nézőpontból büdös s@ggnek látszó hatalmi forrásból.)
De vissza Szarvas direktorra, aki Godot-ként várat magára. Mostanra már lett volna ideje meghirdetni az évadot, vázolni művészi elképzeléseit, társulatot szervezni, bejelenteni a nagy igazolásokat stb. Csakhogy van egy kis bökkenő. Azok, akik ide ejtőernyőzték, a sajnálatos áprilisi események miatt a süllyesztőbe el. Szerencsétlen ember itt maradt a végeken a vélhetően sok ígérvénnyel, ám hozomra inni már az egri kocsmákban sem lehet. A kulturális élet újra lesz gombolva, és elég sok sérültet hagytak hátra Id. Vidnyánszkyék. Az új politikának egy darabig még le fogja kötni az energiáit a sebek gyógyítása, a még menthető mentése.
Eger nem lesz prioritás
Amikor a Blaskó-féle szellemi roncsderbi kezdetét vette, akkor az egriek világossá tették, hogy ez nekik megfelel. Amikor meg végre elzavarták a Blaskó pereputtyot, akkor zokszó nélkül elfogadták, hogy az ablakon „vészhelyzeti kormányzással”, zsarolással visszamásztak. Senki nem hőzöngött. Most meg Szarvas József itt áll sajátos képességeivel, porig rombolt hátországával és üres tekintettel várja a... Ennek a mondatnak ugyanis ma Egerben nincs folytatása. A mentőövként magával hozott művészeti vezető ugyan garanciát jelenthetne arra, hogy a korábbi színvonalat könnyedén meghaladó színház működjön, de ennyi bizonytalanság közepette még az is kétséges, hogy tud-e társulatban gondolkodni.
Ideje lenne valahol egy reset gombot találni.




