Túl korszerűek, túl önállóak
Fejükre olvastak - kilóg az iPhone
Más vezetőt szerettek volna
2026.06.18.11:07
Nagy vihart kavart Egerben, hogy a Bródy Sándor könyvtár igazgatói pályázata során a polgármester a saját előterjesztését sem szavazta meg. Hrabóczky Zsolt fideszes képviselő pedig egyenesen nemmel szavazott, míg másik öt fideszes tartózkodott. Tőzsér Istvánné Géczi Andrea úgy lett a könyvtár igazgatója, hogy az ellenzéki Domán Dániel, Pál György és Huszti Péter mellett egy független és mindössze négy fideszes képviselő nyomott “igen” gombot. Köztük két fideszes alpolgármester. Azaz világosan látszik, hogy a Fidesz frakció is kettészakadt a kérdésben.
A fideszes városvezetésnek tehát nincs bizalma a jelenlegi (és jövőbeli) könyvtári vezetőben. Ez azért is érdekes, mert Tőzsérné olyan elismertségnek örvend mind a városban, mind országosan, hogy még kihívója sem akadt a könyvtár igazgatói pályázatban. Húsz éve vezeti az intézményt, amely rendszeresen hozza el az ország legjobb könyvtárainak kijáró díjakat, vezetőségi tagja a könyvtárosok országos szervezeteinek... Az egri könyvtár fejlesztései példaértékűek, és a közgyűjteményi tevékenység mellett már a Bródy Sándor könyvtár lett a város egyik legfontosabb kulturális és közművelődési intézménye is. A könyvtár úgy tudott népszerű lenni, hogy ha létezik Egerben polgári hagyomány, akkor annak egyértelműen ápolója, közvetítője és továbbvivője a Tőzsér Istvánné Géczi Andrea által vezetett intézmény.
A polgármester kissé zavaros okfejtéséből az derült ki, hogy két dologgal van alapvetően problémája.
Az egyik, hogy a könyvtár komolyan veszi az intézményi önállóságot. Nyilvánvalóan a húsz évnyi vezetői múlt és a tapintható társadalmi és szakmai elfogadottság miatt feljogosítva érezheti magát az igazgató, hogy álláspontját tisztán, világosan és megalkuvás nélkül képviselje. Mivel nyugdíj előtti utolsó ciklusról van szó, ez hatványozottan igaz. Ehhez a városvezetés nem volt hozzászokva.
Az derült ki a polgármester hozzáállásából, hogy a városvezetésnek vannak intézményei, amelyeken keresztül ellátja a feladatait. Ezért az intézmények a városvezetés akaratát kell, hogy képviseljék, betagozódva a hierarchiába. Ez leginkább a tanácsrendszer működési modellje.
A másik, rendszerváltás utáni intézményi felfogás az önálló intézmény, amely az önkormányzat feladatait önállóan, a törvényi szabályozásnak megfelelően látja el az önkormányzat felügyelete alatt, de nem irányításával, hanem szakmai függetlenségét megőrizve. Ez utóbbi elképzelés az Orbán-rendszer alatt lényegében elsorvadt, és helyette még a késői tanácsrendszernél is autokratikusabb működési modell alakult ki. Nem csak az intézményvezetők, de még az intézmények alkalmazottai is sok esetben politikai kinevezettek, “valakiknek a valakijei” lettek. A főhatalom leszólt az intézményvezetőnek, hogy ezt, meg ezt fel kéne venni, esetleg azt, meg azt ki kéne rúgni…
Az 1990-es rendszerváltáskori probléma kiújult. Az intézményi önállóság nem jelenthet “kiskirályságot”, az intézményvezetők nem képviselhetik az intézményi érdeket az önkormányzattal, azaz a közösséggel szemben, de nem képviselhetik a polgármesteri hivatal akaratát a közösséggel szemben sem. Azaz, újra meg kell tanulnia a közösség érdekében a politikának (önkormányzat) és az intézményrendszernek (polgármesteri hivatal és az intézmények) együttműködni, amely együttműködés tiszteletben tartja az intézményrendszer semlegességét és szakmai önállóságát úgy, hogy a népfelség elvét sem téveszti szem elől.
Ebben az összefüggésben a pályázaton pénzt nyert intézmény kipellengérezése, a szabályosan kigazdálkodott menő iPhone-ok miatti megszégyenítés (v.ö.: “Vontató lónak nem kötik be a száját” magyar mondás) egyszerűen rossz politikai megközelítésnek tűnik. Vágner Ákos polgármester úr technokrata, mikromenedzselő, a gazdálkodás kétségbeejtő helyzetét óránként posztoló viselkedéséből viszont egyenesen következik, hogy a nem általa engedélyezett vélt vagy valós “pazarlásra” lecsap.
A másik problémája a polgármesternek az intézményi önállóság elviselése mellett, hogy a megszorítások, az elvonások és a kivéreztetés zivataros időszakában a könyvtár költ. Költ a pályázatokból szuper laptopokra és költ a megtermelt terven felüli saját bevételeiből szupcsi telókra, ahelyett, hogy azokat engedné elvonni a zárszámadáskor. Milyen dolog az, hogy amikor padlássöprés van, akkor egyesek disznót vágnak?!
Ahhoz, hogy megértsük Vágner Ákos aggályát, ami az ő felfogásában teljesen jogosnak tűnik, meg kell értenünk azt koordinátarendszert, amibe éppen át akarja vezetni az adminisztrációt.
Miután lényegében a teljes képviselőtestület mögül elfogyott a legitimáció, és a Fidesz nemcsak támogatás nélkül maradt, hanem egy kifejezetten ellenséges társadalmi környezetben találta magát (egy fideszessel szembejövő öt egriből négy pofán verné, még ha képletesen is), a polgármester azt a pályát találta ki magának, amin a korábbi civil életében otthonosan mozgott. Ez a cégvezetés. Hatékonnyá, átláthatóvá kell tenni a rendszereket. Racionalizálni kell a folyamatokat. Ő lesz a város Ésszerű Üzemeltetője, aki Szkülla és Kharübdisz között átvezeti ebben a zavaros korban Egert.
Ebbe a gondolkodásba az nem fér bele, hogy míg egy lépcsőt nem tudnak megfoltozni, addig egy intézmény meg milliókért vesz telefonokat. Persze, ha kilépne a zárt rendszerből, amelyben a leselkedő tengeri szörnyek peremfeltételek, öröklétű adottságok, akkor választhatott volna másik utat is. Például ha szembenéz azzal a ténnyel, hogy Egert és a többi önkormányzatot az Orbán-rendszer fosztogatása juttatta oda, hogy nincs pénz szemétszállításra. Hogy a Fidesz politikája, a korrupció pénzéhsége döntötte romba a költségvetést, az elvonások és az elégtelen finanszírozás miatt haldokolnak a város közszolgáltatásai. Ha ezzel szembenéz, akkor választhatta volna azt az utat is, amit másik tíz megyei jogú város, hogy az asztalra csap. Nem azzal akar főzni, ami van, hanem azzal, amit elloptak a kamrából.
A tíz bátorak, az egri Fidesz frakció, sem intellektuális, sem többségi támogatást nem képes már nyújtani. Döntő részük aprólékosan bizonygatta az elmúlt évben, hogy agyilag zokni. Vágner Ákos beágyazottsága a Fideszbe csekély, a múlt bűneihez vajmi kevés köze van. Még mindig eldöntheti, hogy a múlt embere, vagy a jövő megformálója akar-e lenni. Ha megérti április 12-e üzenetét, akkor egyszerűen átzsilipel a többséghez. Ha nem, akkor pont azzal kerül szembe, amit képviselni szeretne: a józan ésszel. “A politika a lehetőségek művészete” – mondotta volt Otto von Bismarck. Vágner Ákos csapnivaló politikus. Ez nem értékítélet, hanem tény. Az is igaz, hogy minden jó politikus csapnivaló politikusként kezdte. A lehetőség most adott: Vagy cseszegeti az intézményeket, mint a Bródy Sándor könyvtárat és annak a mára már “intézményesült” igazgatóját, hogy hogy merészel olyan telefont venni, ami a polgármester kevesebb, mint egy heti fizetésébe kerül, vagy felszerel a rendszerváltókhoz. Tapasztalatát, tudását nem a védhetetlen és bukott rendszer alibizésére használhatja, hanem az új önkormányzatiság kialakítására.
Most még a forradalom utáni kegyelmi időszak van. Magyar Péter óta nem az az áruló, aki továbblép, hanem aki ottmarad. Ez az ablak még nyitva van, de záródik.
A polgármester kissé zavaros okfejtéséből az derült ki, hogy két dologgal van alapvetően problémája.
Az intézmények kiskirályságok vagy a végrehajtó hatalom hadoszlopai?
Az egyik, hogy a könyvtár komolyan veszi az intézményi önállóságot. Nyilvánvalóan a húsz évnyi vezetői múlt és a tapintható társadalmi és szakmai elfogadottság miatt feljogosítva érezheti magát az igazgató, hogy álláspontját tisztán, világosan és megalkuvás nélkül képviselje. Mivel nyugdíj előtti utolsó ciklusról van szó, ez hatványozottan igaz. Ehhez a városvezetés nem volt hozzászokva.
Az derült ki a polgármester hozzáállásából, hogy a városvezetésnek vannak intézményei, amelyeken keresztül ellátja a feladatait. Ezért az intézmények a városvezetés akaratát kell, hogy képviseljék, betagozódva a hierarchiába. Ez leginkább a tanácsrendszer működési modellje.
A másik, rendszerváltás utáni intézményi felfogás az önálló intézmény, amely az önkormányzat feladatait önállóan, a törvényi szabályozásnak megfelelően látja el az önkormányzat felügyelete alatt, de nem irányításával, hanem szakmai függetlenségét megőrizve. Ez utóbbi elképzelés az Orbán-rendszer alatt lényegében elsorvadt, és helyette még a késői tanácsrendszernél is autokratikusabb működési modell alakult ki. Nem csak az intézményvezetők, de még az intézmények alkalmazottai is sok esetben politikai kinevezettek, “valakiknek a valakijei” lettek. A főhatalom leszólt az intézményvezetőnek, hogy ezt, meg ezt fel kéne venni, esetleg azt, meg azt ki kéne rúgni…
Az 1990-es rendszerváltáskori probléma kiújult. Az intézményi önállóság nem jelenthet “kiskirályságot”, az intézményvezetők nem képviselhetik az intézményi érdeket az önkormányzattal, azaz a közösséggel szemben, de nem képviselhetik a polgármesteri hivatal akaratát a közösséggel szemben sem. Azaz, újra meg kell tanulnia a közösség érdekében a politikának (önkormányzat) és az intézményrendszernek (polgármesteri hivatal és az intézmények) együttműködni, amely együttműködés tiszteletben tartja az intézményrendszer semlegességét és szakmai önállóságát úgy, hogy a népfelség elvét sem téveszti szem elől.
Ebben az összefüggésben a pályázaton pénzt nyert intézmény kipellengérezése, a szabályosan kigazdálkodott menő iPhone-ok miatti megszégyenítés (v.ö.: “Vontató lónak nem kötik be a száját” magyar mondás) egyszerűen rossz politikai megközelítésnek tűnik. Vágner Ákos polgármester úr technokrata, mikromenedzselő, a gazdálkodás kétségbeejtő helyzetét óránként posztoló viselkedéséből viszont egyenesen következik, hogy a nem általa engedélyezett vélt vagy valós “pazarlásra” lecsap.
A “jó gazda” résen van
A másik problémája a polgármesternek az intézményi önállóság elviselése mellett, hogy a megszorítások, az elvonások és a kivéreztetés zivataros időszakában a könyvtár költ. Költ a pályázatokból szuper laptopokra és költ a megtermelt terven felüli saját bevételeiből szupcsi telókra, ahelyett, hogy azokat engedné elvonni a zárszámadáskor. Milyen dolog az, hogy amikor padlássöprés van, akkor egyesek disznót vágnak?!
Ahhoz, hogy megértsük Vágner Ákos aggályát, ami az ő felfogásában teljesen jogosnak tűnik, meg kell értenünk azt koordinátarendszert, amibe éppen át akarja vezetni az adminisztrációt.
Miután lényegében a teljes képviselőtestület mögül elfogyott a legitimáció, és a Fidesz nemcsak támogatás nélkül maradt, hanem egy kifejezetten ellenséges társadalmi környezetben találta magát (egy fideszessel szembejövő öt egriből négy pofán verné, még ha képletesen is), a polgármester azt a pályát találta ki magának, amin a korábbi civil életében otthonosan mozgott. Ez a cégvezetés. Hatékonnyá, átláthatóvá kell tenni a rendszereket. Racionalizálni kell a folyamatokat. Ő lesz a város Ésszerű Üzemeltetője, aki Szkülla és Kharübdisz között átvezeti ebben a zavaros korban Egert.
Ebbe a gondolkodásba az nem fér bele, hogy míg egy lépcsőt nem tudnak megfoltozni, addig egy intézmény meg milliókért vesz telefonokat. Persze, ha kilépne a zárt rendszerből, amelyben a leselkedő tengeri szörnyek peremfeltételek, öröklétű adottságok, akkor választhatott volna másik utat is. Például ha szembenéz azzal a ténnyel, hogy Egert és a többi önkormányzatot az Orbán-rendszer fosztogatása juttatta oda, hogy nincs pénz szemétszállításra. Hogy a Fidesz politikája, a korrupció pénzéhsége döntötte romba a költségvetést, az elvonások és az elégtelen finanszírozás miatt haldokolnak a város közszolgáltatásai. Ha ezzel szembenéz, akkor választhatta volna azt az utat is, amit másik tíz megyei jogú város, hogy az asztalra csap. Nem azzal akar főzni, ami van, hanem azzal, amit elloptak a kamrából.
Nem fog menni a Fidesszel a puttonyban
A tíz bátorak, az egri Fidesz frakció, sem intellektuális, sem többségi támogatást nem képes már nyújtani. Döntő részük aprólékosan bizonygatta az elmúlt évben, hogy agyilag zokni. Vágner Ákos beágyazottsága a Fideszbe csekély, a múlt bűneihez vajmi kevés köze van. Még mindig eldöntheti, hogy a múlt embere, vagy a jövő megformálója akar-e lenni. Ha megérti április 12-e üzenetét, akkor egyszerűen átzsilipel a többséghez. Ha nem, akkor pont azzal kerül szembe, amit képviselni szeretne: a józan ésszel. “A politika a lehetőségek művészete” – mondotta volt Otto von Bismarck. Vágner Ákos csapnivaló politikus. Ez nem értékítélet, hanem tény. Az is igaz, hogy minden jó politikus csapnivaló politikusként kezdte. A lehetőség most adott: Vagy cseszegeti az intézményeket, mint a Bródy Sándor könyvtárat és annak a mára már “intézményesült” igazgatóját, hogy hogy merészel olyan telefont venni, ami a polgármester kevesebb, mint egy heti fizetésébe kerül, vagy felszerel a rendszerváltókhoz. Tapasztalatát, tudását nem a védhetetlen és bukott rendszer alibizésére használhatja, hanem az új önkormányzatiság kialakítására.
Most még a forradalom utáni kegyelmi időszak van. Magyar Péter óta nem az az áruló, aki továbblép, hanem aki ottmarad. Ez az ablak még nyitva van, de záródik.
