Már nem akar felmondani

Liktor Judit 2008.05.22.00:00

Cseh András és felesége hosszú évek óta sikeresen vezeti a Kis-Dobó téren található Senátor-Házat. Sikerüket az is jelzi, ha egy társaságban felmerül a kérdés, hová üljenek be, általában rájuk esik a választás.

Már nem akar felmondani

Liktor Judit 2008.05.22.00:00

Hirdetés

Már nem akar felmondani

Liktor Judit 2008.05.22.00:00

EgriSzín: Hogyan jött az ötlet, hogy belevágjanak egy szálloda üzemeltetésébe ?
Cseh Andrásné: Vendéglátást tanultunk, én korábban a Dobos Cukrászda vezetője voltam. A férjem évekig külföldön dolgozott, míg egyszer fölmerült a kérdés, hogy én menjek ki vagy ő jön haza és itthon kezdünk valamibe. Nincs három-négy vállalkozásunk, csak egy. Ebből tartunk el családokat. Soha nem fordult elő, hogy ne adtunk volna fizetést, még akkor sem, ha nem volt forgalom. Inkább kölcsön kértünk, hogy ki tudjuk fizetni az alkalmazottakat.
EgriSzín: Köztudott, hogy családtaggal együtt dolgozni nem egyszerű. Rengeteg konfliktust szül. Önöknél ez hogyan működik?
Cseh Andrásné: Persze, voltak összetűzések, korábban minden évben fölmondtam, majd egy idő után a férjem el is fogadta ezt. Azóta nem mondtam fel.
EgriSzín: Milyen feladatokkal jár egy szálloda vezetése, üzemeltetése?
Cseh Andrásné: Összetett feladat, a nap 24 órájában ide kell koncentrálni. 16 éve nem voltunk szabadságon. De a vendégek meghálálják a fáradtságos munkát, legyen akár hazai vagy külföldi, akár a művészvilág képviselője. A legtöbbjük baráttá válik az évek során. Nagyon sokan - például Hernádi Judit, Szilágyi Tibor, Törőcsik Mari – visszatérnek hozzánk, ha csak egy kávé erejéig is. Sokan úgy jönnek ide, mintha haza mennének. Ez a szeretet adja az erőt, hogy tovább csináljuk.
EgriSzín: Mi az ami fontos Önök számára az életben?
Cseh Andrásné: Egyszer megkérdeztem ezt a férjemtől, amire azt válaszolta, az, hogy a munka becsületesen el legyen végezve. Neki ez az élete.
EgriSzín: Kiállításoknak is helyt adnak, honnan jött az ötlet?
Cseh Andrásné: Annak idején a Dobosban irodalmi esteket szerveztem, Rutkai Évától Esztergályos Cecíliáig sokan megfordultak nálunk. Miután eljöttem onnan az oda járó vendégek továbbra is igényelték ezeket az esteket. Sokat gondolkodtam rajta. Éppen vendégünk volt Dr. Szűcs Andrea, akinek a férje Munkácsy- díjas festőművész. Megkérdezte, tudok-e egy kiállításra alkalmas helyet a városban. Magunkat ajánlottam. Azóta már a 40-45 kiállítást rendeztünk. A kiállítások alkalmával mindig hívtunk színészeket, zenészeket, többek között Pécsi Ildikót, Mohai Gábort, Boncz Gézát, Szt. Martint.
EgriSzín: Nyaranta pedig itt a Strauss Est.
Cseh Andrásné: A férjem ötlete volt a programnak a életre keltése, melyet a tér vendéglátósainak összefogásával szervezünk immár 16 éve. Nagy sikere van, az ország minden tájáról jön nagy az érdeklődés. Kezdetben saját erőből és szponzorok segítségével valósítottuk meg. Idén a ZF Hungária Kft., az önkormányzat és a négy üzlet saját ereje teszi lehetővé, hogy ismét egy felejthetetlen estét töltsön a közönség a vár lábánál.
EgriSzín: Sugárzik Önökről a vendégek és a szakma iránti szeretet. Honnan merítenek erőt?
Vendéglátós vénánk van, de leginkább egymásból.
Cseh András: A vendégnek mindig meg kell adni a tiszteletet. Szakmai alázat és emberszeretet szükséges. Fontos, hogy ne szégyeljünk elnézést kérni, mert mindenki hibázhat.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A városi tévével még mókolnak, a Hírlap már a levesben

Az elmúlt napok híre, hogy zárt ülésen kirúgták az Egri Városi Televízió igazgatóját, valamint azonnali hatállyal megszűnt az egyetlen nyomtatott helyi újság, a Heves Megyei Hírlap. Mindkét médium, bár különböző intenzitással, a hatalom szócsöveiként funkcionált az utóbbi években. A Hírlap az orbáni propaganda mocskát ontotta, a tévé pedig igyekezett kedvében járni az aktuális városvezetéseknek. A Hírlap sorsa beteljesült, a tévét még százmilliós büdzsével életben kívánják tartani, mert továbbra is az a hatalom kényszerképzete, hogy „sajtóra van szüksége”. Mert Ő jót akar, csak hát nem mindig tudja elmondani a zembereknek, mert elnyom mindent a „mindenszarizmus”, a gonosz közösségimédiás kritikai hang.

Tilos az Á…

Vágner Ákos polgármester úr egy Facebook posztban jelentette be, hogy lezárja a társasház azt a kis közt, ami a postai buszmegállót összeköti a piaccal. A poszt arról elmélkedik, hogy az a kapualj magántulajdon, így ez egy teljesen rendben levő döntés a ház lakóitól, akiket nagyon zavartak azok az állapotok, amelyek ott uralkodtak. A hozzászólásokból az derül ki, hogy már a hatvanas években is ott jártak át az egriek, ahol egyébként egy kis aszfaltozott járda is készült, egyértelműsítve, hogy ez egy köz. Az is igaz, hogy a belváros áldatlan állapotai (bódult alakok, szenny, graffiti…) érthetően sarkalták a lakóközösséget erre a döntésre. A polgármesternek azonban egy egész város érdekét kell képviselnie, ami jelen esetben nem a kényelmesebb út, főleg úgy, hogy a gazda nélkül maradt főállású hőzöngők, a feketeöves digitális harcosok most ilyen témákon élik ki magukat. Pedig ez az ügy szép példája annak, hogy az önzéssel szemben a meghunyászkodáson kívül létezik jó megoldás is.

Jónás Zoltán (1947-2026)

Jónás Zoltán Fotó: VTV Eger

Elment az egri kulturális élet egyik meghatározó alakja. Jónás Zoltán, Zoli, maga volt a vers. Nem a költő, hanem a költészet. Nem a rímeket, a formát, hanem a harmóniát képviselte. Amikor a kakofónia kicsit hangosabb volt, akkor hátrébb húzódott, amikor a hangzavar alábbhagyott, akkor sem jött előre, de mégis kitűnt. Halálával a város egy olyan építőkövét vesztette el, amelyik arra emlékeztetett minden polgárt, hogy mennyire megfér egymással az örök és a múlandó.

Jónás Zoltánra fia, Jónás Péter költő, dramaturg emlékezik.

Jelen fesztivál és közösségi alkotás a Széchenyi utcában

A Művészeti Kar új otthona. Meg van áldva. Fotó: EKKE Facebook

Élettel telik meg a Művészeti Kar új épülete, a kurtán-furcsán egyházi kézre került hajdani városi ingatlan, a volt Ifiház, későbbi Kepes Központ. A ház évtizedes agóniáját követően – miután sikerült elkerülni, hogy az MCC, a Fidesz janicsárképzője megkaparintsa – a katolikus egyház úgy döntött, hogy az EKKE Művészeti Karának otthona legyen a „Végzet Háza” feliratot viselő épület. És a kar minden jel szerint meghálálja, hogy új otthonra lelt, mert azóta az „M” épület tele van élettel, programmal, kiállításokkal. Ezek jó része nyitott, azaz a városlakók is élvezhetik őket.

PANASZDÉLUTÁN – Az egri színház elmúlt időszakának legsikeresebb előadása

La Divina comedia Fotó: egriszin AI

Elképesztő előadást láthatott a publikum Vágner Ákos rendezésében a minap. A Városháza színpadán a közgyűlés tánckarával előadott produkció olyan erősre sikeredett, hogy Molière úr sírva könyörögne a receptért, Spiró György minden bizonnyal az összes drámáját odaadná ezért a szüzséért, Shakespeare mester pedig csüggedten hagyta volna abba az írást, ha látja, hogy művei miként foszlanak ócska kis szappanoperákká az egri PANASZDÉLUTÁN bemutatója után. Pedig a főszereplő, Blaskó direktor úr még csak meg sem jelent testi valójában, ám szellemi jelenléte így is akkora űrt volt képes teremteni, hogy annak betöltését hiánya sem tudta pótolni.