Add a pénz és huss
Dübörgő turizmus alulnézetben
Ha jönnek, miért nem látszanak?
Micski Mariann, a város legnagyobb családi szállodájának, a Hotel Koronának a tulajdonosa elmondta, már-már ő érzi zavarban magát, hogy ha ilyen jók a turisztikai adatok, akkor hol vannak a vendégek? Szerinte a dübörgő turizmusról szóló sikerjelentések önáltatások, sokkal fontosabb lenne szembenézni azzal a ténnyel, hogy a stagnálás és a csökkenés a jellemző. A város évtizedek óta csak veszi ki a pénzt a turizmusból, de nem költ a legalapvetőbb infrastruktúrákra sem. A versenytársak pedig elhúztak mellettünk.
Torzítja a versenyt a szürke és a NER ötven árnyalata
A Dobó-kör fórumán kifejtette, hogy a hanyatlás oka többrétű. Például a piaci verseny teljesen torz. Egyfelöl a magánszálláshelyek térnyerése, amelyek szerinte egyre nagyobb számban merülnek a szürke zónába és néhány esetben lényegében professzionális szállodaként működnek, a szállodákra vonatkozó szigorú előírások betartása nélkül. Ők fogadják a vendégek jelentős részét, ugyanakkor a közterheknek csak a töredékét fizetik be.
A másik torz piaci szereplői gárda a NER mega-szállodái, például az Eger Park és a Hunguest Hotel Flóra. Ezek a legnagyobb szállodák, ám a Hunguest üzletpolitikája, Micski Mariann szerint az, hogy nem költ felújításra, fejlesztésre, hanem lelakja a házakat, majd bezárnak, és közpénzből felújítják őket. Világos, hogy ez a magatartás egyfelöl rendkívüli hasznot hoz a tulajdonosi körnek, lenyúlja az adófizetőket és ellehetetleníti a versenytársakat.
Az, hogy a NER meglátta, megszerette és megszállta a turisztikai szakmát - tehetjük hozzá - eddig is köztudott volt, azonban az az öntudatos szakmai dilettantizmus, amivel az iparági szereplők nagyrésze megközelíti a helyzetet, még a legmerészebb rémálmokat is felülmúlja. Az összefogás helyetti széthúzás, a saját felemelkedést a másik ellehetetlenítésében látó kiútkeresés, a politikához dörgölőzés és a közpénzekre ácsingózás mind olyan válságtünetek, amivel a szakma eddig nem nézett szembe. Ezeket persze csaknem minden ágazatról el lehetne mondani, amelyeket fojtogat az állami beavatkozás.
Eltűnt a lengyel láb
Vannak olyan vélekedések, hogy a magyarországi turizmust lényegében a végtelenségig kizsákmányolt iparág és az ország árszínvonalának vonzereje hajtja. Azaz egyszerűen annyira olcsók vagyunk akár a szlovák, lengyel, vagy román turistáknak is, hogy megéri idejönni. Ebbe pedig kódolva van, hogy ezekről a helyekről is csak a rendkívül árérzékeny rétegek érkeznek. Sőt, a Hotel Korona igazgatója szerint a lengyelekre már ez sem igaz, mert annyira utálják a magyarok számukra elfogadhatatlan politikai vircsaftját (oroszbarátság, EU ellenesség stb.), hogy a korábban legerősebb lengyel „láb” az egri turizmusból gyakorlatilag eltűnt. Pedig az egri árakra nem lehet panasz. Még a főszezonban is egy Dobó téri étteremben az ebéd menüt már 2.300-2.500 forintért meg lehet vásárolni, ami a Balcsinál egy lángos (sima) ára.
Akkor mi is a baj és mit kellene tenni?
A legnagyobb baj az, hogy Eger sem néz szembe a turizmus válságjeleivel, amelyek egyfelől a turizmusipar vacak működéséből, másfelől az egész ország vacak működéséből fakadnak. Az ország elszegényedése és a szabadidő eltöltésekor érvényesülő „maradékelv” olyan, amin helyben nem nagyon lehet változtatni. Pénzt nem tudnak adni a turistáknak az egriek. Azt azonban megtehetnék, hogy ha már itt vannak a vendégek, akkor a komfortérzetüket jó házigazdaként a legjobb képességüknek megfelelően biztosítsák.
Le kellene számolni azzal a káros tévhittel, hogy attrakciók kellenek, és akkor majd jönnek a turisták (kórustalálkozó, borfesztivál, ilyen-olyan napok…) Egerbe egyelőre nem vonzani kell a vendégeket, hanem kiszolgálni őket. Ehhez pedig alapinfrastruktúrák hiányoznak. Például parkolók, normális utak, nyilvános WC-k, megfelelő kiadványok, térképek, eligazító táblák, lakossági edukáció, egységes turisztikai koncepció stb…
Nem feltalálni kellene jó pénzért folyamatosan a melegvizet, hanem biztosítani azt. A sikerjelentések nem pótolják a sikert. Egyszóval semmi extra, csak üzemszerűen kéne csinálni azt, amit a szakma standardjai előírnak. Ehhez persze a politikusokat, kalandorokat, szélhámosokat el kéne zavarni az iparág környékéről.
Na, ez itt is nehezen fog menni.
Az elhangzott erős kijelentések közül néhány:
A hajdan meghatározó lengyelek már annyira utálnak minket, hogy csak nyomokban vannak jelen.
Már csak a Tescoban vásároló szegényebb turisták jönnek.
A szállodák, éttermek messze a kapacitásuk alatt telítettek.
Az „Egri Érsek bora” egy tokaji, Orbán Viktor érdekeltségéhez köthető bort lett – Egerben.
