Fejőstehénnek nézett turisták
Repülőrajtot vettek az árak az egri strandon
Megvesztegetett egriek
Baj1 – Dotált milliárdosok
A legszembetűnőbb anomália az elsőre eléggé érthetetlen kategória, a „60+ egri nyugdíjas jegy”, amely mindössze 1400 forintba kerül, szemben egy egyszerű gyüttment (egriesen nem egri) felnőttnek a jegyével, aki 5300 forintot kénytelen leperkálni ugyanazért a csobbanásért.
Kezdjük a dolog értelmezésével, hogy vajon mit jelent a „60+ nyugdíjas egri jegy”? Az egrit azt körülbelül lehet érteni, mondjuk, akinek van állandó egri lakcíme, az legyen egri. Esetleg az is, akinek helyi tartózkodási címe van. A nyugdíjast is lehet érteni, nyugdíjas az, aki nyugdíjba vonult, van nyugdíjas igazolványa. Igen ám, csakhogy ez a halmaz nem fedi a 60 fölötti korosztályt, hiszen Magyarországon az öregségi nyugdíj korhatára 65 év, tehát 60 és 65 év között bizony éldegél Egerben is néhány milliárdos, aki aktív, nem nyugdíjas, mégis 1400 forintot fizet, hogyha strandol.
De mi van azokkal, akik 59 éves korukban már nyugdíjasok, vagy rokkantnyugdíjasok, de van, aki már az öregségi nyugdíjat is elérte, például a nők 40 programon belül, vagy korkedvezménnyel ment a bányából a nyugdíjba. Akkor bizony ők nem 60+ nyugdíjasoknak számítanak, hanem aktív dolgozóknak, és fizethetnek, mint a 45 évesen nyugger katonatiszt. De mindez persze csak a jegy típusának a pongyola megfogalmazásából következik. (Ráadásul a honlapon és az ártáblán nem is azonos jegytípusok szerepelnek.) A tartalmi gond evvel a megközelítéssel, hogy nem a rászorulók strandolását segítik közpénzekből, hanem egy befolyásos választói csoportot. Nem minden 60+ egri szegény, egyelőre.
Baj2 – Nem jön ki a matek
A strand üzleti terve szerint 1,3 milliárd forintos kiadással számol, és olyan 280 ezernyi látogatóval. Ez 4600 forint körüli költséget jelent egy látogatóra nézve. Ha mindezt csak jegybevételből szeretnék fedezni, ami azért elvárható lenne egy strandnál, hogy a jegyárbevétel fedezze a működési kiadásokat, és az egyéb bevételek mondjuk a fejlesztésekre fordíthatók legyenek, például a büfék, éttermek kiadásából származó bevételek stb., akkor itt bizony nagy a bukta. Az a helyzet, hogy az összes egri polgár bő háromezer forintot belecsúsztat minden 60+ éves egri milliárdos zsebébe, ha az csúszdázna egy kicsit. Nem csak kedvezményt kapnak, hanem egyenesen fizet nekik a közösség, hogy strandoljanak.
Baj3 – Tegyük megint naggyá Egert! Megvesztegetés, törzsi szemlélet
Miközben egy diák, aki ide jár Egerbe gimnáziumba, de mondjuk Andornaktályán, a szomszéd faluban lakik, a haverjaival csak úgy tud elmenni, hogyha 4200 forintos diákjegyet vesz. Tehát a milliárdos 61 éves egri nyugdíjas 1400-ért mártózik, ott ahol a szomszéd falu diákja 4200-ért.
Mi lehet a különbség a kettőjük között? Nem nehéz kitalálni. Az, hogy az egyik szavazó, és van lobbiereje, a másik pedig kiszolgáltatott, csóró, szerencsétlen srác, aki csupán Egerben tanul.
A város vezetői azt olvasták ki az Írásból, hogy: Szeressük magunkat sokkal jobban, mint felebarátainkat. A polgármester például ki is jelenti: "Az itt élőket szeretnénk helyzetbe hozni, ezért az egriek számára számos kedvezmény, és egyértelmű előnyök lesznek beépítve az új rendszerbe." Világos beszéd. Tetszetősen populista és törzs-centrikus. Ezért aztán biztos örülnének az egriek, ha például négyszer annyit fizetnének a pesti metrón, mint a pestiek, ha a Lidl-ből eltűnnének végre a magyar termékek, és jönnének a rendes német holmik, mert ők meg az "ott élőket szeretnék helyzetbe hozni." Ez a törzsi szemlélet rendszeresen felbukkan a történelem során, ám rendre elbukik, magával rántva a közösségeket, esetenként még világégést is okozva. A bezárkózás és a protekcionizmus politikája egy vendégjárásból élő városban pedig elég ciki. Mintha az asztalnál a vendég csak negyed annyi mogyorót kapna, mint a házigazdák, sőt, még az általa hozott borból is csak negyed annyit töltenének neki. A gyerektábort azért kellett bezárni, mert oda sok környékbeli srác is eljött, ami tűrhetetlen.
A rászorulók helyett már csak a szavazóinkat támogatjuk!
Persze szó sincs ennyire kiforrott gondolkodásról. Simán csak azt a mutatványt látjuk, hogy hogyan próbálják az orbáni behajtók kielégíteni a kegyúr zebra és yacht igényeit, beszedni a sarcot, és ugyanakkor korrumpálni a helyi szavazókat, hogy biztosítsák a hatalmat, amelynek egyetlen célja a sarc beszedése. Ezért a sok ügyeskedés a helyi-nemhelyi koordináta rendszerben. A világ zord, de mi a béke szigete vagyunk. Ha pedig idevetődik egy alien, akkor jól teszi, ha fizet a világ legszebb strandjáért, aztán a parkolásért, aztán idegenforgalmi adózik és szépen hazamegy este 8-ra.
MEGOLDÁS PL.
Nem ritka, hogy a turizmus olyan árakat produkál, amit a helyiek már nem tudnak az életvitelszerű jelenlétük mellett kifizetni. Ilyenkor jönnek az éves bérletek hatalmas kedvezményekkel, amelyeket a néhány napra érkező turista persze már nem vesz meg. Az EGER KÁRTYA pl. ezt lett volna hívatva megoldani, igaz helyesen nem lakcím alapján kellene adni, hanem egy méltányos áron, pénzért. Sok önkormányzat a világon kitalálta, hogy mi a megoldás, csak ki kellene húzni onnan a fejüket a döntés hozóknak, ahol tartják és körbe nézni. Vannak jó gyakorlatok, de az biztos nincs köztük, hogy a 60+ helyi lakosok negyedáron mehetnek fürdeni, mert csak.
(A szerző 60+-os kedvezményezett, és jól emlékszik arra, hogy a 60+ akkor került bele a fürdő árképzésébe, amikor az ezt átverő városatyák már elmúltak 60 évesek, de még nem voltak nyugdíjasok. Aztán ők már meghaltak, a kedvezményük meg velünk él.)
