Aztán hamar kiderült, hogy a fa szerkezet uszodának egyáltalán nem ideális, fenntartási költségei horribilisek. Nemrégiben az Orbán kormány és a város fideszes vezetése nagy sikerként jelentette be, hogy a Makovecz örökség védelmében és az egri sport támogatásaként átveszi az uszoda működtetését.

Aztán a napokban a polgármester még nagyobb örömmel újságolta, hogy január 1-től az uszoda TULAJDONJOGA átkerül az államhoz. Azaz a körülbelül 20 milliárdot érő vagyonelem ingyenesen kerül ki az egri leltárból, ami egyértelműen az egriek pénzéből épült. Erről pedig még az egri közgyűlést sem értesítették.

A döntés természetesen nem oldja meg az épület sorsát, mert az, egyes szakemberek szerint, ebben a formában hosszútávon nem kizárt, hogy menthetetlen, hiszen a fenntartási költségei horribilisek, folyamatosan rá kellene költeni újabb uszodák árát.

Ugyanakkor az egyesületek léte is veszélybe kerül, hiszen eddig nagyvonalú létesítményhasználattal is támogatta a város a vízisportokat, most, hogy a tulajdon az államhoz kerül, nem nehéz kitalálni, hogy a használóktól fogja kérni az új tulajdonos a használati díjat, akik természetesen az egri költségvetéstől remélik majd a támogatás megemelését. Szóval a probléma nem oldódik meg, csak tologatják, miközben a vagyont meg lenyúlják.

De hogyan történt mindez? (Hosszú, unalmas rész következik.)

Mikor Vágner Ákos (Fidesz) polgármester lett, akkor a versenyszférából érkezvén, cégvezetői képességeit akarta kamatoztatni a város irányításában. Most azt hagyjuk, hogy egy polgármesternek jobb nem irányítani, hanem működtetni a várost, a polgárok ezerszínű érdekei és beállítottsága mentén. Azaz nem megmondani a tutit, hanem kitapogatni a többségi álláspontot. Erre persze sem igény, sem késztetés nem tapintható. Így aztán marad továbbra is a felvilágosult abszolutista megközelítés: reméljük, hogy a hatalmat megszerző nem lesz sültbolond.

Vágner polgármester úr láthatóan eltökélt abban, hogy ő nem lesz sültbolond. Bár hamar rájött, hogy nem egy fényűző yacht kormányosi székébe került, hanem egy szétrohadt, jégheggyel percenként ütköző, ellenséges tűz alatt porladó, alkalmatlan, ám sunyin lázadó legénységgel megvert szellemhajó kapitányi székében találta magát.

Az ember, aki megadta magát

A ráció nevében összeszámláltatta a kötelező és az önként vállalt feladatokat, és úgy döntött, hogy nem hadakozik Poszeidónnal, hanem inkább áldoz neki, elkezdi foltozni a lyukakat, kidobja, aminek súlya van, és kiosztja a lyukas vödröket, hogy mindenki merjen vizet. Így dobta ki a gyerekeknek járó ingyenes kullancs oltást (Hát kötelező? Hát nem!), a gyerektábort, a zenekarok próbahely támogatását, (Hát kötelező? Hát nem!) és még megannyi nem törvényileg előírt, ám a város élhetőségét biztosító közszolgáltatást.

Minél több tehertől szabadult meg a jó kapitány, annál többet tett rá a kormány, mert ott meg éheztek a zebrák, száradtak ki a yachtok tankjai és pittyegni kezdett a magánrepcsik üzemanyag pittyegője. És mondta a kormány, hogy ha nincs pénzetek a sarcot kifizetni, akkor megengedem, hogy hitelt vegyetek fel és abból adózzatok. És felvettek félmilliárdocska hitelt, de a gondok nem enyhültek. Aztán mondta a kormány, hogy elfogad sétálóutcai ingatlanokat is, mert az jól fog még jönni a jövőben, addig meg elteszi az ideológiai titkár sekrestyéjében. Ám aki uzsorással álmodik, annak soha sincs nyugta. Megint jöttek segíteni.

Álomból rémálom: a Bitskey Aladár uszoda

Mivel a múlt évezredben tanúja voltam annak a ma már rutinszerű, akkor azért botrányos toporzékolásnak, ami a „Makovecz uszoda” kihisztizéséhez vezetett, csak a jegyzőkönyv kedvéért fontos leírni a történteket, mert egyre kevesebben élnek a szereplők közül.

Az „úszó lobbi” felmerül

Az 1990-es rendszerváltás Egerben is eltörölte a tanácsrendszert. Az országgyűlési választásokon tavasszal nagyon szűkösen nyert az MDF, mert a vidéki lakosság elutasította a városi liberálisok radikális reformterveit. Aztán nagyon hamar kiderült, hogy a vitéz "ilyen-olyan”, mackónadrágos, horthysta öregurak inkább közröhej tárgyai, mint politikai vezetők. A szakértelmet „kommunista humbugnak” nevezték, az államigazgatást meg olyan úri huncutságnak, amihez mindenki ért. Antall József válaszok helyett történelemleckékkel szórakoztatta a sajtót, ami akkor még létezett. (Persze mára már az akkor kifejezetten ciki Antall egy nagyformátumú européer politikusnak hat.) Amint lett rá lehetőség, el is lettek zavarva. Elsőként mindjárt az önkormányzatoknál. Így lett Egerben is liberális önkormányzat, az SZDSZ tarolt. Majdnem háromnegyedét vitte a helyeknek. Akkor a polgármestert a testület maga közül választotta, alpolgármestert pedig akár testületen kívülről is felkérhetett, teljes szavazati joggal.  Naiv egy világ volt, na. Csupa lelkesedés, tenni akarás, jószándék és bizalom.  Naná, hogy semmi perc alatt megbukott. A testület összetétele úgy alakult, hogy a Kádár-rendszer nomenklatúrája mögött húzódó, ám attól távolabb álló polgárság tagjai (konkrét tarokk és bridzs kártya társaságok) kerültek az SZDSZ-Fidesz-Ipartestület jelöltjei közé. Köztiszteletbán álló pedagógusok, jogászok, orvosok, újságírók, szociológusok stb.

Polgármesternek a szeretett gyerekorvost, dr. Ringelhann Györgyöt választották meg, majd nem sokkal az alakuló ülés után elhívták a Megyei Tanács legjobbnak tartott fiatal gazdasági szakemberét, Habis Lászlót alpolgármesternek. Mindenki boldog volt. Ez a boldogság majdnem két hónapig tartott. Ahogy a társadalomban nőttek a feszültségek, és a rendszerváltás vesztesei a demokratikus folyamatokat okolták, a gondolkodó értelmiség pedig elkeseredetten konstatálta, hogy minősített idióták kezébe került az ország, úgy halt el a végeken a köztársaságba és a demokratikus átalakulásba vetett bizalom. Helyben a pártok támogatásával és programjával bejutott jelöltek hamar elárulták szavazóikat és megalakították a Lokálpatrióta frakciót, (később létrehozták a Lokálpatrióta Egyletet társadalmi bázist mímelve a felüliről szervezett puccsnak) és kijelentették, hogy ők már csak a városért fognak tevékenykedni és nem a gonosz pártok érdekeit képviselik. Ringelhan György előszobájában pedig megjelentek a régi vízilabdás sporttársak, hogy „Gyurikám, itt az idő az Egerben világhírű úszó sportokat méltó uszodával megsegíteni”. A szerencsétlenül tervezett emeleti medencés városi uszodát fel kellett robbantani 1988-ban, mert életveszélyes volt, és csak a hajdani Bárány uszi maradt az úszóknak. Mindenki egyetértett abban, hogy kell új uszoda. A vita azon ment, hogy hol legyen és még milyen funkciókat kell megoldani vele egy kalap alatt.

Voltak, akik tényleg élhető várost szerettek volna

Akkor még létezett Urbanisztikai bizottság, és annak vezetője, Várkonyi György azt az álláspontot képviselte, hogy az uszodának a legjobb helye a Nagylaposon lenne (a mai Lidl mögött), ahol egy új, nagy zöld felülettel rendelkező hidegvizes strand is épülhetne mellé, a belvárosi termál strand pedig a gyógyítást és a melegvizes örömködést szolgálná. Az érvek között volt, hogy a terület fejleszthető és parkolókat is ki lehet alakítani, valamint nem nyomná agyon a belvárost egy ekkora behemót. Csakhogy az aranytestű pólósok elképzelni sem tudták, hogy „oda ki a fenébe” járjanak reggelente úszni. (Csak érdekesség, hogy később a zeneiskolát is azért kellett a teljesen alkalmatlan Panakoszta házba beszuszakolni egy komoly, tágas épület helyett, mert a zenetanárok elképzelni sem tudták, hogy ne a belváros megközelíthetetlen közepén legyen a munkahelyük.) Az úszók-pólósok érzelmi kötődése érthető volt, hiszen ők a Bárányban éltek meg minden jót. Ott töltötték az ifjúságukat, ott csajoztak és sok esetben találtak párt maguknak, ott tettek szert életre szóló barátságokra, élvezhették a „grund” kiváltságát. El sem tudták képzelni, ha most „ők vannak hatalmon”, akkor miért ne működhetne tovább a kijáró párttitkári rendszer és építenének nekik a Bárány mellett egy szép kis uszodát.

Ringelhann György egy ügye

Ma – az idő megszépítő távlatából – Ringelhann, mint az első rendszerváltás utáni polgármester, említésre méltó figurának látszik. Nem az. Pontosan azokban a turbulens időkben kellett volna karakánságot, demokratikus elköteleződést, de akár csak egy kis józan észt villantaniuk azoknak a vezetőknek, akikre az emberek az új idők új szelének fújását bízták. Ringelhann hamar egy ügyűvé vált, az uszoda lett az egyetlen mániája. Ennek rendelte alá hivatala tekintélyét, erre tette fel egyéni hitelességét, de még politikai karrierjét is. Mára politikai propaganda freskó lett a parkolóház falán. Előszőr az SZDSZ támogatásával ült a polgármesteri székbe, aztán „Lokálpatrióta” lett, majd átnyergelt a széteső MDF-hez, végül a Fidesz jelöltjeként bukott el 1998-ban. Lábjegyzet a város történelmében, és csak a múltat felhasználó és átíró orbán-kurzus próbálja érdemtelenül felértékelni, talán amiatt, amiért Antall Józsefet is. Kellenek a hajdan még késsel-villával enni tudó előképek.
A várost lényegében működtető, és azokban a tényleg komplikált időkben helyesen navigáló Habis Lászlónak és hivatalának érdeme, hogy Eger elég jó állapotban került ki a 90-es évekből. Bár végül ő árulta el igazán az egri polgárok rendszerváltását, de jó bürokrataként, amíg gerinccel bírta, az ésszerű döntések képviselője volt. Egy kivétellel. Ő volt az, aki megváltoztatva korábbi szavazatát végül elbillentette az uszodáról szóló döntést és zöld utat adott a Makovecz uszodának. Habis engedett Ringelhann hisztijének, mert a polgármestert semmilyen észérv (a sajátjaié se) nem hatotta meg. Minden felhatalmazás nélkül megrendelte Makovecz Imrétől az új uszoda terveit. Makovecz egy sosem volt világ romantikájának „organikus” építészeként volt sztárolva a kurzus által, annak ellenére, hogy épületeinek szépséges vonalai pazarló, fentarthatatlan és egyáltalán nem környezetbarát technológiára épültek. Mára az elhagyott Makovecz középületek pontosan ezek miatt váltak szellemházakká.  Ezt az agóniát látjuk az egri Bitskey Aladár uszodánál is 25 évvel az átadása után. Makovecz példásan megoldotta, hogy egy uszodát hogyan lehet beszuszakolni egy nem arra való térbe, de sem az urbanisztikai kérdésekkel (megközelíthetőség, kiszolgáló létesítmények elhelyezése stb.), sem fenntarthatósági kérdésekkel (energiahatékonyság, tartósság, karbantarthatóság, működtetési költségek stb.) nem foglalkozott. Összességében a Makovecz uszoda remek példája annak, amikor egy vezetői mánia a közösség érdekeivel szemben is utat tör magának, félresöpörve a józan észt. Mondjuk ekkor még nem ömlöttek a tízmilliárdok a stadion projektekbe.

Miért baj, ha ráíratjuk a tolvajra az uszodát?

Nem fogják elvinni innen, nyugi! – mondják a döntés védői. Nem valószínű, hogy Orbán Viktor a „nagy csomagolás” során majd összepakolja a Bitskey uszodát is. Az azonban nagyon is valószínű, hogy ha a kifosztott város egy kifosztott állam mankójára akar támaszkodni, akkor mindketten orra fognak bukni. Ezt az állam majd úgy fogja kezelni, hogy az állami vagyon használóitól hozzájárulást kér a működéshez. És itt térünk vissza ahhoz, hogy a nem városi kézben lévő tulajdon működési költségeihez a közösségnek már semmi köze nem lesz. Az állam annyit kér, amennyit szeretne, olyan funkciókat szüntet be, amilyeneket szeretne, olyan menedzsmentet nevez ki, amelyik neki kedves stb. A Bitskey Aladár uszoda tulajdonjogának átjátszása nem csak erkölcstelen, mert az egriek pénzéből épült, de pontosan az egri úszó és vízilabda sport számára rejti a legnagyobb veszélyeket. Elég csak arra gondolni, hogy az állam fenntarthatósági okokból simán kiürítette és hagyja lerohadni a piliscsabai PPKE campus Makovecz épületeit. Ebben az összefüggésben az 5 milliárdos felújítást igénylő Makovecz uszoda nincs jó pozícióban, mert azt mondhatják az új tulajdonosai, hogy de hát ott van tőle 10 méterre a csili-vili  Bárány uszoda, tessék ott mártózni. Ezen a csodás telken pedig végre megépül a nemzeti íjász kör gyakorló pályája, a hozzá tartozó szabolcsi alma céltábla gyárral, vagy a liberális migráns simogató és gyerek átműtő. Mindenki képzelje bele, hogy a jövő kurzusai mit hozhatnak neki. Ha mindezt az egriek nem szeretnék, akkor semmi akadálya, hogy az évi milliárdos fenntartási költségeket viseljék.

Ha az állam valóban segíteni akart volna, akkor a működtetést veszi át, nem a tulajdont. Azért ez így gyanús, hogy adók formájában elveszik a város pénzét, majd, amikor emiatt nem tudja fenntartani a létesítményeket, akkor azokat is elveszik, hogy majd ők megoldják a működtetést.

Elképzelni is nehéz, hogy mit válaszolna eger vezetése egy olyan levélre, amely úgy kezdődik, hogy: Kedvesbarát Eger! Nigéria herceg hagyott rád 10 milliárd dollárok…