Mielőtt az első saját produkciót, a Quo vadis-t (műfaj: útkeresés két részben) bemutatnák, a Szarvas József – Szabó Sebestyén László páros által fémjelzett új direktúra fontosnak tartotta, hogy egy bevezető előadássorozattal letegye névjegyét, hitvallását arról, hogy milyen színházat szeretne. A helyzetük egyfelől kegyelmi, másfelől kegyetlen. Kegyelmi, mert a Blaskó-féle dúlás után a legcsekélyebb színvonalemelkedés is parnasszusi csúcsnak látszik majd. Ezt megugrani nem lesz ördöngösség.

Kegyetlen, mert Szarvas Józsefet az orbáni kultúrpolitika utolsó lehelete fújta Egerbe a vállalhatatlan helyzet kezelésére. Nem tudni, milyen ígérvényekkel érkezett, de az biztos, hogy ezek már hamuvá váltak a tavaszi rendszerváltás hőjében. A színházi világ sérelmei olyan számosak, és annyira Budapest-centrikusak, hogy nem nehéz kitalálni, hogy az egri teátrum új vezetése magára maradt. Ha marionettfiguráknak szánták őket, akkor a madzag tűnt el a mozgató kézzel együtt, ha rendteremtő alakulatnak, akkor a muníciójuk vált szappanbuborékká. Egyedül maradtak az egriekkel. Innen szép nyerni.

Az első évad műsortervén még látszik, hogy a kinevezésükkor hatalma teljében pompázó színház-pápa, idősebb Vidnyánszky Attila felé is szerettek volna gesztusokat tenni, így került az évadeleji meghívottak közé Id. Vidnyánszky sokadlagos frissességű beregszászi Tóthék előadása, ami a szovjet színházi iskola egyik remeke, de így, több évtizeddel a bemutatója után már korántsem hat olyan elementárisan, mint újkorában. Persze így is kiváló előadás, ami nem sokírozta annyira az egri Zerkovitz-lelkületű publikumot, mint Vidnyánszky Attila rendezésében a REVIZOR РЕВІЗОР. Vidnyánszky (nem az idősebb) a mai magyar színház meghatározó művésze, szakmájának virtuóza. Előadásai is virtuózak, így természetesen a REVIZOR РЕВІЗОР is az. Ráadásul itt nemcsak a barokkos fugák cikázását, összefonódását, széthullását és a teljes színpadra kiterjedő tömegmozgatás áramlásait kell a nézőnek figyelnie eszeveszett tempó mellett, hanem a befogadótól is olyan intellektuális virtuozitást kíván, ami merőben szokatlan a bambulásra kondicionált egri publikum számára. Az ukrán benzinkúton napjainkban játszódó cselekmény szereplői egy pesti orfeumi villámtréfa figuráira hajaznak, akik, mint az egyszeri hangutánzó művész, aki már képtelen a saját hangján megszólalni, folyamatosan a trash-világ idézetfoszlányait, zenei törmelékeit stb. használják kommunikációra. HLESZTAKOV, átutazó színész pedig, akit  Szabó Sebestyén László játszik parádésan, a világirodalom, a film, a színház és a politika ötletszerűen használt bonmotjait használja metanyelvként. Mindez azt eredményezi, hogy az idézetek és utalások olyan zuhataga éri a nézőt, aminek jó, ha néhány százalékát képes beazonosítani egy átlagos műveltségű és tájékozottságú zsöllyés. Ez egyébként egyáltalán nem gond, a darab élvezeti értékéből semmit nem von le. Az már izgalmasabb, ha ez az arány nulla százalékra esik vissza. Az előadás igazán akkor élvezetes, ha valaki félszemmel a nézőteret is vizslatja, mert az a rököny, ami néhány Fékon inges néző arcára dermed az előadás alatt, bőven kárpótol a pocsékba ment évtizedekért.

A REVIZOR РЕВІЗОР-ra Pesten néhány perc alatt elkapkodják a jegyet, az Ördögkatlanon közelharcot kellett vívni a jegyért, hogy egy 45 fokos tornateremben meg lehessen nézni, és ezt a tusát a magyar színházi szakma nagyjai is lemeccselték. Egy elég nagyot menő darabról van szó. És Egerben mégsem adja el magát, aminek az az egyszerű oka, hogy nincsenek meg a csatornák a potenciális nézők és a színház között. Ezt a darabot nem echós szekéren a Dobó téren kell promotálni. Igazából semmit sem szabadna ott promotálni. A színház előadásainak hírét pont azokon a csatornákon kellene terjeszteni, amelyek megszűntek. Szájhagyományként egy szűk buborékban még terjed a kultúra, de se sajtó, se folyóiratok, se plakát nincs már. Az iskolák pedig még csak most éledeznek, az egyetem még alszik.  

A politikusoknak az egyik legnagyobb szívfájdalmuk, hogy a népet nem lehet leváltani, lecserélni. Általában a színházaknak is van kialakult közönségük, ez azonban egyáltalán nem végleges. Nem kérdés, hogy az egri nézők jórésze megérett a cserére. Vannak persze intő jelek. A REVIZOR РЕВІЗОР-ra kivezényelt egyik középiskolás arról panaszkodott, hogy a darabban csúnyán beszéltek és ő nem is nagyon tudott emiatt(!) az előadásra figyelni. B@zd+! Hogy egy magyar középiskolás azt várná, hogy ma egy ukrán benzinkúton a francia etikettet kövessék, mert őt a valóság zavarja, az nagyon durva. A farizeus prűdség lassan az ovikat is eléri?

Szabó Sebestyén László, művészeti vezető, láthatóan elszánt, hogy nem vesz tudomást arról, hogy milyen körülmények között fogant az új vezetés. Eltökélt, hogy megmutatnak valamit, ami előbb-utóbb kiderül, hogy mi is. Megnyerte koreográfusnak, tánctagozat vezetőjének Kondákor Ajsa Pankát, aki ma az egyik legizgalmasabb irányt képviseli a fizikai színház világában. Rengeteg fiatal színész érkezik, és bár kétséges, hogy meg lehet-e ismételni a legendás Máté Gábor osztály egri történetét, akik mára szinte kivétel nélkül a teátrumok sztárjai, de a GGSZ kétségkívül alkalmas lehet egy jó színházi keltetőnek. Nem rossz a ház, a műszak, közel a főváros, már-már elővárosi a közlekedés Budapestre. Eger pedig élhető város, bele lehet szeretni. Nem kell feladnia senkinek az álmait, ha Egerbe szerződik. Az egyik REVIZOR РЕВІЗОР egri előadáson láthatóan volt egy budapesti társaság, akik hangosan tetszésüket nyilvánították, demonstratívan élvezték az előadást. Ha hirdetve lett volna Pesten is ez az öt alkalom, akkor biztos, hogy az egrieknek kapaszkodni kellett volna a jegyekért. A szállodák meg egy kicsit talán elnyújthatták volna a szezont. Volt idő, amikor egy-egy előadás után a Fehérszarvasban nem volt hely, mert ott vacsoráztak a fővárosi vendégnézők. Persze már Fehérszarvas sincs, de ne adjuk fel a reményt, hogy egyszer lesz egy hely, ahol előadás után még van konyha Egerben.

Szeptember 15-én és 16-án még megy a REVIZOR РЕВІЗОР. Menjenek el, vigyék el középiskolás, egyetemista gyerekeiket, a gyerekek a szüleiket, mert remek szórakozás. Pazar színészi játék, játékos nyelvezet, sziporkázó koreográfia és okos rendezés. Elemi érdekünk, hogy valami jó süljön ki ebből a váltásból, és úgy tűnik, hogy ez most nem fog a színházon múlni. Még biztos kapaszkodnak majd NER-menekültek a fedélzetre, még biztos nyújtanak majd be nemlétező számlákat tehetségtelenek, akik politikai üldözött jelmezben toppannak majd be, de ez legyen Szarvas direktor úr keresztje. Az egri publikum most azzal tehet a legtöbbet a színházért, ha szeretettel és támogatóan fogadja az új egri társulatot. És persze szárazon tartja a záptojásokat is. Mert helyes, ha megbuknak darabok, ha kifütyülnek előadásokat, mint ahogy a bravózás, füttyögés is belefér, kívánatos. Az isten szerelmére, ez színház!

ÉS VEGYENEK JEGYET! MOST! ITT!

https://gardonyiszinhaz.jegy.hu/