Surlódnak, csiszolódnak, összemelegednek?
Tisza-Fidesz csúcs a városházán
Az orbáni maffiaállam felszámolta a társadalmi önrendelkezés intézményeit, beleértve az önkormányzatiságot, az áprilisi forradalom pedig ezt egyelőre nem adta vissza.
Ezért történhetett meg, hogy a kegyúri adományokból tengődő önkormányzatok most is pénzért kuncsorognak a kormánynál, mert az állam nem teszi a dolgát és nem finanszírozza a saját alrendszerét, az önkormányzatok feladatait. Viszont bevételeiket elvonja és magára költi, illetve abból osztogat, ha szépen kérik. A Tisza-kormánynál ez egyelőre nem működési modell, hanem megörökölt tény.
Mint ahogy az is tény, hogy a fideszes többségű önkormányzatok mint politikai tanúhegyek élték túl a tavaszi áradást, és a Magyar-kormány világossá tette, hogy nem kíván ezen változtatni, ami érthető annak fényében, hogy nem ez a legfontosabb, ám a legtöbb embert igénylő front. Kipróbált emberei meg nincsenek a pártnak, hiszen forradalmi alakulat, ami azt jelenti, hogy az elnyomott és szunnyadó tehetséggel megáldott államférfitól a két lábon járó taposóaknáig mindenki ott sertepertél. Nem véletlenül óvatosak.
Az önkormányzatok a hátralévő hároméves mandátumukat – ha a helyiek nem tudják rávenni őket a távozásra, vagy a belső feszültségek nem szakítják szét a testületeket – minden további nélkül kitölthetik.
Igen ám, de ahogy megváltozott a politikai klíma, hiba lenne azt gondolni, hogy a szotyizó-rakizó-bratyizó, de főleg üdülgető Orbán által magukra hagyott fideszesek egyformán reagáltak az új világra. Van, amelyik végvár-szerepbe vágta magát, és a korrupciót, a türhőséget a fogában tartva vágott neki a túlpartra úszásnak. Van, amelyik összeomlott a hatalmas kognitív disszonancia súlya alatt és oszlásnak indult, és van igen sok, amelyik egyszerűen alkalmazkodni kezdett. Nekik most elég nehéz dolguk van. Eger valamennyire ide sorolható.
Képzeljük el szegény Vágner Ákos polgármester urat, amint két éve még a mennyországba szóló jeggyel szállt fel a pannon szuperexpresszre, most meg a purgatóriumban köpködik, hogy miért nincs még a pokolban? Hogy ha megpróbál normális kérdésekre normális válaszokat adni, akkor bármelyik pillanatban teljes joggal ugrik elő valaki, hogy néhány hónapja még néma együttműködő volt a gazemberségben, és simán lenyelte, hogy bűnözők fosztogassák a várost, az országot. Sőt, maga is kinevezett bukott fideszeseket intézmények élére, és a mai napig ott tartja őket. Mélyen hallgat a vár, a Lenkey-ház korrupciós ügyeiről, az orbáni vircsaft belső mechanizmusairól. A múlttal kapcsolatban nem akar tisztánlátást, azt kizárólag a jelenre vonatkoztatva vállalná. Márpedig a társadalom elemi erővel követeli a múlt feltárását, hogy mindez ne fordulhasson még egyszer elő a jövőben.
Nem beszélve arról, hogy ugyanazt az egyenruhát viseli, amiben a minap egy revansista csürhe követelte a Kossuth téren – szigorúan a szeretet jegyében – azok falhoz állítását, akiktől most pénzt kér működésre. Naponta emlékeztetik a fideszesek az egrieket is, hogy miért jobb nélkülük a világ. Szóval nem egyszerű a helyzet, nem beszélve arról a ballasztról, amivel a közgyűlésben biztosítani kellene a többségét. Mert igaz ugyan, hogy jó, ha kettő, uszkve három ellenzéki pattog csupán, de a két évvel ezelőtt összelapátolt, ám mára szavatosságát és javarészt eszét vesztett frakciója ennél nagyobb kihívást jelent számára, már ami az új rendszerhez való alkalmazkodást illeti. Ezen a kétségkívül a város legjobb szakembereiből összeválogatott kommunikációs stábja sem tud sokat javítani, még ha sokba is kerül.
Az országgyűlési képviselő mint félreértés
Ebben az állapotban érkezett meg Bódis Péter államtitkár úr, aki aggódó egriként lépett a színre. Országgyűlési képviselői minőségében. (Itt érdemes megjegyezni unos-untalan azt a következetesen félremagyarázott státuszt, ami az országgyűlési képviselő alkotmányos jogállását jelenti. Az országgyűlési képviselő NEM egy körzet képviselője, hanem Magyarország összes polgáráé. Úgynevezett szabad mandátummal bír. Csak a lelkiismeretének tartozik elszámolással. Vannak, akik pártlistán kerülnek az Országgyűlésbe, vannak, akiket területi alapon felosztott csoportok választanak. Jogállásuk azonos. A területi felosztás ebben az esetben egy praktikus halmazképző technika, mert sokkal macerásabb lenne a kékszemű kohászokat, női vargákat és a balett-táncosokat egy választókerületbe szervezni. Az, hogy egy területi elven megválasztott képviselő magáénak érzi a „körzetét”, a körzet pedig a képviselőjét, az kizárólag abból a kijáró típusú hozzáállásból adódik, aminek a mozgatórugója az, hogy a „nagyember” majd intéz ezt meg azt, a nagyember meg azt reméli, hogy ha elég sok dolgot „intéz”, akkor majd őt újra megválasztják nagyembernek abban a körzetben. Azaz egy olyan feudális atavizmus és bensőséges vonzódás a háztömbbizalmi, párttitkár, tsz-elnök intézménye irányában, ami simán túlélte a parlamentáris demokráciára való átmenetet. Nem véletlenül nincsenek ma létező pártok Magyarországon. Minek, ha vannak helytartók?)
Normális világban ilyenkor egy kávéval megkínálják a képviselő urat, elcseverésznek a csigák nemi életéről, sok sikert kívánnak neki, és azt, hogy olvassa újra a Fekete város-t. Mert Magyarország alkotmányos berendezkedése miatt az önkormányzatok autonómok. Önállóan határozzák meg szervezetüket, működési rendjüket. Alapítják meg intézményeiket, cégeiket, és gyakorolják a munkáltatói jogokat. Gazdálkodási és vagyoni autonómiájuk során önállóan költségvetést készítenek és fogadnak el. A tulajdonukkal önállóan gazdálkodnak stb. Ez lenne a normális helyzet.
Csakhogy most egy felemás közjogi forradalom kellős közepén vagyunk.
Ezért – és csak ezért – fogadható el, hogy az országgyűlési képviselő számonkérőszékként viselkedik, amikor az ancien régime emberei pénzért fordulnak az új hatalomhoz. Forradalmi helyzetben a szabályok egy kicsit másképpen viselkednek. Kalmár Péternek, az első szabadon választott egri közgyűlés (és talán minden azóta választott testület) legfelkészültebb és legbölcsebb tagjának volt egy mondása, ha ilyen esettel találkozott: „Csak aztán rendszer ne legyen belőle!”
Két beszámoló, egy találkozó: miben értett egyet Vágner Ákos és Bódis Péter?
Közel négyórás egyeztetés után két, hangvételében eltérő beszámoló született az Eger pénzügyi helyzetéről szóló találkozóról. A közös pontok száma jelentős: mindketten fenntarthatatlannak tartják a jelenlegi működést, racionalizációt sürgetnek, és egyetértettek az önkormányzat gazdálkodásának felülvizsgálatában. A különbség abban van, hogy ki mit tart a problémák fő okának, és hol látja a szükséges változtatások helyét.
Közös diagnózis: Eger működése nem fenntartható
Vágner Ákos polgármester és Bódis Péter országgyűlési képviselő beszámolója egyaránt abból indul ki, hogy Eger költségvetése komoly gondokkal küzd. A polgármester úgy fogalmaz: a város jelenlegi működése hosszú távon „nem életszerű és nem fenntartható”. Bódis szerint Eger az elmúlt években „pénzügyi lélegeztetőgépen volt”, és a helyzet érdemben nem változott.
A találkozó egyik fontos közös megállapítása tehát nem vitatott: változásra van szükség. A vita inkább arról szól, hogy ennek milyen mélynek és milyen irányúnak kell lennie.
Másképp magyarázzák ugyanazt a pénzügyi helyzetet
Vágner Ákos részletes számokkal támasztja alá a problémát. Szerinte 2025-ben több mint 4 milliárd forintos működési hiány keletkezett, miközben a 2026-os működési költségvetés 22 milliárd, a fejlesztésekkel és finanszírozási bevételekkel együtt pedig 35,5 milliárd forint. A polgármester szerint az idei stabilitás csak a korábbi kormányzati támogatásokkal, tervezett ingatlanértékesítéssel és újabb REKI-támogatással tartható fenn.
Bódis ugyanezt más szemszögből fogalmazza meg: szerinte az állami támogatás segítség lehet, de nem válhat a város működésének állandó mentőövévé. A képviselő külön kiemeli a mintegy 781 millió forintos rendkívüli támogatást, amelyre Eger számít.
A különbség tehát elsősorban a hangsúlyban van:
Vágner a finanszírozási rendszer szerkezeti problémáit emeli ki, Bódis pedig a helyi működés átalakításának szükségességét.Alpolgármesterek: itt már nincs egyetértés
A találkozón szóba került az alpolgármesterek száma is. Vágner szerint Egernek személy szerint három, státuszát tekintve két alpolgármestere van: egy főállású és két félállású. (Itt meg kell jegyezni, hogy egyáltalán nincs "félállású" alpolgármestere Egernek, két társadalmi megbízatású alpolgármestere van. Ők nincsenek félállásban sem a városnál, de annyi tiszteletdíjat kapnak, mint amennyi a polgármester fizetésének a fele. A munkájuk azonban nem félállás.)A polgármester szerint mindegyiküknek meghatározott feladata és felelősségi köre van, a dokumentumokat pedig átadják a képviselőnek.
Bódis azonban nem fogadja el ezt lezárásként. Bekérte a tételes feladat- és hatásköröket, és fenntartja véleményét, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben Egernek felesleges ennyi alpolgármestert eltartania.
Ez már valódi politikai nézetkülönbség:
a polgármester a feladat meglétéből vezeti le a pozíció szükségességét, Bódis pedig azt várja, hogy a közpénzből finanszírozott tisztségek szükségessége mérhető módon is igazolható legyen.A kabinet és a Média Eger is célkeresztben
Hasonló vita alakult ki a polgármesteri kabinet körül. Vágner hangsúlyozza, hogy a kabinet kommunikációs munkatársainak feladata a lakosság tájékoztatása és a városi döntések közérthető bemutatása. Szerinte a városi kommunikáció javulásáról pozitív visszajelzéseket kapnak.
Bódis viszont a kabinet méretét és költségét is vizsgálná. Beszámolója szerint három sajtómunkatárs és egy fotós segíti a kabinet munkáját, és azt kéri: derüljön ki pontosan, ki milyen feladatot végez, milyen felelősséggel és milyen eredménnyel.
A Média Eger esetében közelebb áll egymáshoz a két álláspont. A polgármester szerint meg kell vizsgálni, indokolt-e egy nem kötelező önkormányzati feladatot ellátó, mintegy 170 millió forintos támogatásból működő szervezet fenntartása. Bódis szintén hatékonyabb és költségtakarékosabb működést vár.
A városi cégek és az Egri Vár: csak az egyik beszámolóban
Bódis külön kitér arra is, hogy több önkormányzati cég vezetését szakmailag kifogásolhatónak tartja, és további működési optimalizációt, illetve átvilágítást kér. Vágner beszámolója ezt a kritikát nem említi.
Ugyancsak csak Bódis szövegében jelenik meg az Egri Vár helyzete, amelyet a képviselő jelentős, állami segítséget is igénylő örökségvédelmi feladatnak nevez. Szintén csak nála szerepel az a vélemény, hogy nem minden állami intézmény élén áll megfelelő szakember.
Fordított példa is akad: Vágner beszámolója szerint felmerült a 400 fős létszámcsökkentés lehetősége, amelyet ő elutasít. Bódis erről nem tesz említést.
A legfontosabb közös vállalás: jöjjön a felülvizsgálat
A két beszámoló leginkább egy ponton fedi egymást: az önkormányzat gazdálkodásának felülvizsgálatában. Vágner szerint az ő javaslatára állapodtak meg abban, hogy Bódis felveszi a kapcsolatot az illetékes minisztériummal. Bódis ugyanezt írja, azzal a kiegészítéssel, hogy a polgármester egyetértett a kezdeményezéssel.
A megfogalmazás apró, de politikailag beszédes különbséget is rejt. A cselekvésben egyetértenek, de a kezdeményező szerepét mindketten a saját nézőpontjukból mutatják be.
A 600 millió forintos fejlesztési hitel ügyében viszont nincs érdemi vita: mindketten transzparens felhasználást és a lakosság folyamatos tájékoztatását tartják szükségesnek.
Két narratíva ugyanarról a találkozóról
A két beszámoló alapján kevés a valódi, tényszerű ellentmondás. Sokkal inkább arról van szó, hogy ugyanazt a találkozót két különböző politikai nézőpontból mutatják be.
Vágner Ákos üzenete:
Eger problémája nem néhány pozíció vagy egyetlen intézmény kérdése, hanem az önkormányzati finanszírozási rendszer mélyebb problémája. A városvezetés már racionalizál, de állami segítség és rendszerszintű változás nélkül a működés nem tartható fenn.Bódis Péter üzenete:
az állami támogatás nem lehet tartós mentőöv, ezért a városvezetésnek a saját működését is át kell világítania. Az alpolgármesterek, a kabinet, a Média Eger, az önkormányzati cégek és a hivatal költségeit is indokolni kell.A találkozó valódi közös nevezője így az, hogy Eger jelenlegi működése változtatásra szorul. A következő kérdés már az lesz, hogy az átvilágítás után ki milyen konkrét lépéseket vállal, és ezek közül melyeket fogadja el a városvezetés.
Forrás: Vágner Ákos „Eger ügyeiről – ahogy én látom” című beszámolója és Bódis Péter „Eger város polgármesterével történt egyeztetésünk bővebb összefoglalója” című beszámolója.
