Nem ér kiköpni a mérgezett almát - sopánkodnak a gonosz boszik
És ez már a kampány végéig így lesz
2026.01.19.03:21
Mindenki azt találgatja, hogy 2026. mit hoz, mit visz? Lesz-e olyan gyökeres változás, ami a magyar társadalom mélyrétegeit is elérheti? Ezzel kapcsolatban egyszerre vannak jelen az optimista és a pesszimista forgatókönyvek. A pesszimisták arra alapozzák véleményüket, hogy „Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,...” Az optimisták azt mondják, hogy na, eljött a változás ideje. Megint. És hát persze vannak az örök patópál magyarok, akik olyanok, mint a törpék, akik toppantanak, hogy ez így nem mehet tovább, majd továbbmennek.
Szóval 2026. mindegyik csoportnak izgalmas lesz és reményt ad, hogy folytathatja a várakozásait, vagy éppen beteljesítheti azokat a jóslatokat, amelyek eddig soha nem akartak beteljesülni.
Vágner Ákos polgármester úr méltóságteljes posztban int óvva a nemtelen gondolatoktól. "Tisztelt Egriek! Magyarország köztársasági elnöke április 12-re tűzte ki az országgyűlési választást.
Azon a napon sorsot választhatunk hazánknak, gyermekeinknek...nem csupán egy megméretés, hanem közös felelősség, amely tiszteletet és fair play-t is kíván minden résztvevőtől. A kampány során mindannyiunk feladata, hogy szavainkban is maradjunk tisztességesek, ne feledjük a másik ember méltóságát,...Érveinket pedig ne sértegetésre használjuk! Adjunk példát emberi tartásból, s mutassuk meg mindannyian ebben az időszakban is, hogyan lehet tisztességesen, egymást becsülve politizálni."
Erős szavak ezek. Ahogy Woody Allen írta: A barátnőm azt mondta a múlt éjszaka az ágyban: "te perverz vagy". Azt válaszoltam: "Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól". Vágner Ákos polgármester úr vágyát a politikai "safe space" iránt meg lehet érteni, bár az "érvekkel sértegetés" mibenléte még egy kicsit homályos. Kenetteljes szavai leplezetlenül rímelnek Pajtók Gábor és a Fidesz "sorsválasztós" szövegére. A polgármester úr őszintén zokon veszi, hogy miért kérnek számon rajta olyan dolgokat, amikhez látszólag semmi köze. Miért vágnak a fejéhez tényeket?! Panasza hasonlatos egy kartell-tetkós drogfutár kesergéséhez, hogy miért vadászik rá a konkurencia, a rendőrség, a CIA és mindenki más, amikor ő csak egy kis jót szeretne ebben a rossz világban.
Abban körülbelül minden komoly elemző egyetért, hogy Magyarországot egy zsarnoki hatalom kerítette karmai közé, amely egyetlen tevékenysége saját maga újratermelése. Mindent ennek rendel alá. A GDP nagy része erre fordítódik, a fejlesztéseknek egyetlen egy céljuk van, hogy az ott elköltött pénzek jelentős részét visszaforgassák a hatalom megtartásába, egy másik részéből pedig kommunikálják azt, hogy mindez milyen csodálatos. Mindössze a lopás mellékterméke egy kis fejlődés. Ezért húzott el a régió összes országa és hagyta állva a paranormális pannon rókát. Egyesek, vérmérséklettől függően, ezt a folyamatot egyszerűen fosztogatásnak hívják, vannak, akik gátlástalan hatalomgyakorlásnak, és természetesen vannak olyanok is, akik történelmi analógiák alapján a 21. század populista-fasiszta rendszerének.
Az biztos, hogy az ilyen spindiktátorok egy sokkal puhább technológiát alkalmaznak, mint történelmi elődeik, ugyanakkor céljaik semmiben sem térnek el véreskezű eleik céljaitól. A módszereik ugyanolyan gátlástalanok, csak éppen a mai mércék és a fél évszázaddal ezelőtti mércék teljesen mások. Azonban, ha a mérőrudak igazítását is elvégezzük, akkor látni fogjuk, hogy nem sokban különböznek szellemi atyáiktól.
Eger az önkormányzati választások során állatorvosi lóként viselkedett, és méltatlanul nincs a magyar politikatudomány középpontjában az egri történések elemzése. Pedig itt mutatkozott meg teljes pompájában, hogy akármilyen zsarnoki hatalmat, ha felindulásból zavarnak el, akkor egy felkészületlen, rossz minőségű politikai elit képtelen tartósan megvédeni a demokratikus intézményrendszert, sőt, előkészíti a zsarnokság visszatérését. Az antiparlamentáris légkörben a pártok elpárologtak, egyéni érdekek, pillanatnyi szövetségek káosza határozta meg a működést, amit aztán természetesen a visszatérő rendpárti erő, bár nagyon csekély támogatottsággal, de magához tudott ragadni. A sebtében összetákolt Fidesz frakción azonban kiütött a hamar-munka ritkánjósága. A polgármester cégvezetőből lett gyorstalpalva egy demokratikus intézményrendszer élére, a képviselők, vagy kriptonáci digitális harcosok, vagy „zs” kategóriás haszonlesők, plakátragasztó aktivisták, egyházi ügynökök. Ráadásul rátelepedett az a bicskanyitogató kommunikációs téboly a városházára, ami miatt Oroján Sándornak mennie kellett, és egyébként ezt a tenyérbemászást ő sokkal professzionálisabban abszolválta.
Az a helyzet állt elő, hogy Vágner Ákos polgármester úr, amikor egyik szájával az észérvek fontosságáról beszél, akkor a másik szájával már a pártközpont ordenáré retorikáját használva kürtöli tele a Facebookot a demokratikus döntéshozatalt kigúnyoló, előre megírt „ítéletekkel”. Legyen szó az uszoda tulajdonjogának átjátszásáról, az Ifjúsági Ház elkótyavetyéléséről, vagy egy műalkotás feldarabolásáról. Persze mindenki sejtheti, hogy ennek az egésznek az a prózai oka, hogy az egri polgármester nevében kommunikáló fideszes propaganda stáb sokkal állatiasabb kiképzést kapott. Ez persze nem csökkenti a polgármester felelősségét, sőt.
És akkor itt értünk el 2026. legérdekesebb kérdéséhez, Vágner polgármester úr őszinte sirámához, hogy a kevésbé kontraszelektált holdudvara a kormánypártnak most kísértetiesen ugyanazzal a dilemmával néz szembe, mint a reformkommunisták '89 tájékán. Már sokkal jobban értenek a közigazgatás működtetéséhez, mint az utcáról betóduló hőbörgő ellenzékiek, de homlokukon a skarlát betű. A késői kádár-rendszer reformkommunistái akkor készségesen hátra léptek. Most viszont úgy tesznek a kicsit is mérsékelt vidéki fideszes politikusok, hogy nekik semmi közük a pártjuk tevékenységéhez, ők saját jogon is rátermett zsenik.
Olyan mélyen elhiszik saját pártellenes propagandájukat, hogy magukra, valami dolgok felett lebegő entitásként gondolnak. Pedig, ha valaki egy politikai közösséghez tartozik, akkor annak az értékrendjét is mellére tűzi. A pártjelvény azonosító, és bizony, ha ma valaki fideszes, akkor ő Németh Szilárd, Kósa Lajos, Rogán Antal, Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc. Ő Rák Sándorné, Marika, egy hatvanpusztai zebratartó tahó, egy gyerekek erőszakolását eltussoló, kegyetlen, embertelen, tolvaj rezsim képviselője. Ezért jó, ha vannak pártok, mert akkor a képviselőit a társadalom be tudja azonosítani a jelvényük alapján, és egyből felismeri, hogy miféle lénnyel áll szemben.
És ez még akkor is így van, ha egyébként a környezete azt tudja róla, hogy alapvetően egy tisztességes, a közösség érdekeiért sokat dolgozó ember. Ám ha magára aggatja ezeket a jelvényeket, ha egyenruhába bújik, akkor ne várja azt, hogy megkülönböztetik a rezsim verőembereitől.
Ha váltás lesz, és a sérelemekért igazságot követelnek majd sokan, akkor az igazságtétel nem képzelhető el megtorlás nélkül. És nem elképzelhetetlen, hogy az ítélkezők nem lesznek hajlandók mindenkit a saját jogán végzett tevékenysége alapján megítélni, hanem a pártjának az összes bűnét a fejére olvassák. Ha valamiért szurkolni kell, akkor az az, hogy ez a lehető legkevésbé határozza meg az új köztársaság viszonyait.
Idén annyit változott a helyzet, hogy a zsarnoknak kihívója akadt. Az elkövetkezendő pár hónap arról fog szólni, hogy a kormánypárt elkeseredetten próbálja bizonygatni, hogy a döntés élet vagy halál kérdése, mert mind elpusztulunk az ukrán fronton, éhen fagyunk, mint a németek, felkoncolják, megerőszakolják asszonyainkat, gyerekeinket a migránsok, a pénzecskénk meg arany budiban végzi Kijevben. Az orbáni alternatíva az idiokrácia debil folytatása, a suttyóság karneválja, a vízben oldódó napi gyűlölet tabletta, hogy azért másnak sokkal szarabb, és egyébként is tudjuk, hogy ki miatt döglik a legyünk. Napi szinten érkezik újracsomagolva a tahógráf által sokszorosított, kanyarban előzve repülőrajtoló gyorsnaszád szüntelen elrugaszkodása, a világ más idiótáinak csodálata mellett.
Tudomásul kell vennünk, hogy mindenkinek minden sokkal jobb, akinek meg mégsem, azzal valami komoly baj van, úgyhogy jobb lesz, ha hallgat.
Szembesülni fogunk azzal, hogy Egerben is „szolgálatba” lesznek helyezve az űrhajósok, a sportemberek, kegyencek és kegyetlenek. Harcolni fognak éjjel-nappal, minden hullámhosszon. Cukorral és korbáccsal járnak-kelnek az üzenőfalakon.
Az "elég volt", pedig nem egy szofisztikált hozzáállás, egyszerűen arról szól, hogy a kátyúból tök mindegy, hogy előre vagy hátra mozgatva szabadítja ki az életét az, aki úgy érzi, hogy beleszorították egy aljas, hülye, kitalált világ poklába. A jelennel való torkiglétben nem fog azzal foglalkozni, hogy ha ennek vége lesz, akkor vajon akinek a segítségével kiszabadult, az egyébként tangát hord, régebben maga is kátyukat ásott, vagy éppen klerikális madárijesztőnek maszkírozza magát. Csak ez érjen véget.
A sokaság nem Magyar Péter víziója miatt fog a Tiszára szavazni,
Senki nem gondolta volna, hogy Orbán Viktort a saját módszereivel lehet legyőzni, márpedig Magyar Péter bebizonyította, hogy minden ellenkező elképzelés alaptalan, és igenis működik az orbáni retorika és hatalomtechnológia Orbán Viktor ellen is. Bosszantó. Ehhez persze az kellett, hogy a magyar társadalmat évtizedekig kondicionálják az idiokráciára. Az Orbán-rendszer saját maga ásta meg a sírját saját rajongói infantilizálásával. Már csak a haja és a körme nő, az persze nem kizárt, hogy még sokáig.
1990-ben, az akkori Tanács Békési József vezetésével kereste a kapcsolatot az ellenzékkel. Bevonta őket a döntések előkészítésének folyamatába, az ellenzéki kerekasztal képviselői ott ültek a VB-üléseken, egyszóval készült arra, hogy amennyire lehet, ne vaddisznók vegyék át a város irányítását, hanem olyanok, akik nem csak forradalmi dúlást tudnak elképzelni, hanem látják, hogy milyen jellegű munka folyik egy ilyen hivatalban. Semmilyen jutalmat, elismerést ezért nem várt, és nem is kapott az akkori vezetés. Úgy érezték, hogy ez a természetes, de ennek köszönhetően a rendszerváltást követő évtizedben Eger a helyi közigazgatás mintavárosa lett. Politikailag zűrös, de társadalmilag kiegyensúlyozott vezetéssel, aminek oka az volt, hogy elviselhető hangnem uralkodott a teremben, és mindenki megvetette az öncélú konfliktusokat. Amikor leváltották Ringelhann Györgyöt, akkor Nagy Imre javasolta, hogy legyen a város díszpolgára. Amikor leváltották Nagy Imrét a polgármesteri posztról, akkor Habis Lászlóval normális viszonyban politizáltak egy testületben, senkiben nem merült fel, hogy ez egy lehetetlen dolog lenne.
A sajnálatosan mindig csonkán idézett Bibó szöveg így szól: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” 2026. választása nem kevesebbről szól, mint arról, hogy folytatjuk-e mindennapi félelmeinket, hagyjuk-e magunkat paráztatni, hogy együtt éljünk az abból fakadó frusztrációval és agresszivitással, vagy demokraták leszünk.
Na, itt azért, az évszázadok óta verseny-sátántangózó népnél felmerül egy kis kétség.
Azon a napon sorsot választhatunk hazánknak, gyermekeinknek...nem csupán egy megméretés, hanem közös felelősség, amely tiszteletet és fair play-t is kíván minden résztvevőtől. A kampány során mindannyiunk feladata, hogy szavainkban is maradjunk tisztességesek, ne feledjük a másik ember méltóságát,...Érveinket pedig ne sértegetésre használjuk! Adjunk példát emberi tartásból, s mutassuk meg mindannyian ebben az időszakban is, hogyan lehet tisztességesen, egymást becsülve politizálni."
Erős szavak ezek. Ahogy Woody Allen írta: A barátnőm azt mondta a múlt éjszaka az ágyban: "te perverz vagy". Azt válaszoltam: "Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól". Vágner Ákos polgármester úr vágyát a politikai "safe space" iránt meg lehet érteni, bár az "érvekkel sértegetés" mibenléte még egy kicsit homályos. Kenetteljes szavai leplezetlenül rímelnek Pajtók Gábor és a Fidesz "sorsválasztós" szövegére. A polgármester úr őszintén zokon veszi, hogy miért kérnek számon rajta olyan dolgokat, amikhez látszólag semmi köze. Miért vágnak a fejéhez tényeket?! Panasza hasonlatos egy kartell-tetkós drogfutár kesergéséhez, hogy miért vadászik rá a konkurencia, a rendőrség, a CIA és mindenki más, amikor ő csak egy kis jót szeretne ebben a rossz világban.
A rideg valóság
Abban körülbelül minden komoly elemző egyetért, hogy Magyarországot egy zsarnoki hatalom kerítette karmai közé, amely egyetlen tevékenysége saját maga újratermelése. Mindent ennek rendel alá. A GDP nagy része erre fordítódik, a fejlesztéseknek egyetlen egy céljuk van, hogy az ott elköltött pénzek jelentős részét visszaforgassák a hatalom megtartásába, egy másik részéből pedig kommunikálják azt, hogy mindez milyen csodálatos. Mindössze a lopás mellékterméke egy kis fejlődés. Ezért húzott el a régió összes országa és hagyta állva a paranormális pannon rókát. Egyesek, vérmérséklettől függően, ezt a folyamatot egyszerűen fosztogatásnak hívják, vannak, akik gátlástalan hatalomgyakorlásnak, és természetesen vannak olyanok is, akik történelmi analógiák alapján a 21. század populista-fasiszta rendszerének.
Az biztos, hogy az ilyen spindiktátorok egy sokkal puhább technológiát alkalmaznak, mint történelmi elődeik, ugyanakkor céljaik semmiben sem térnek el véreskezű eleik céljaitól. A módszereik ugyanolyan gátlástalanok, csak éppen a mai mércék és a fél évszázaddal ezelőtti mércék teljesen mások. Azonban, ha a mérőrudak igazítását is elvégezzük, akkor látni fogjuk, hogy nem sokban különböznek szellemi atyáiktól.
Eger sem különb
Eger az önkormányzati választások során állatorvosi lóként viselkedett, és méltatlanul nincs a magyar politikatudomány középpontjában az egri történések elemzése. Pedig itt mutatkozott meg teljes pompájában, hogy akármilyen zsarnoki hatalmat, ha felindulásból zavarnak el, akkor egy felkészületlen, rossz minőségű politikai elit képtelen tartósan megvédeni a demokratikus intézményrendszert, sőt, előkészíti a zsarnokság visszatérését. Az antiparlamentáris légkörben a pártok elpárologtak, egyéni érdekek, pillanatnyi szövetségek káosza határozta meg a működést, amit aztán természetesen a visszatérő rendpárti erő, bár nagyon csekély támogatottsággal, de magához tudott ragadni. A sebtében összetákolt Fidesz frakción azonban kiütött a hamar-munka ritkánjósága. A polgármester cégvezetőből lett gyorstalpalva egy demokratikus intézményrendszer élére, a képviselők, vagy kriptonáci digitális harcosok, vagy „zs” kategóriás haszonlesők, plakátragasztó aktivisták, egyházi ügynökök. Ráadásul rátelepedett az a bicskanyitogató kommunikációs téboly a városházára, ami miatt Oroján Sándornak mennie kellett, és egyébként ezt a tenyérbemászást ő sokkal professzionálisabban abszolválta.
Az a helyzet állt elő, hogy Vágner Ákos polgármester úr, amikor egyik szájával az észérvek fontosságáról beszél, akkor a másik szájával már a pártközpont ordenáré retorikáját használva kürtöli tele a Facebookot a demokratikus döntéshozatalt kigúnyoló, előre megírt „ítéletekkel”. Legyen szó az uszoda tulajdonjogának átjátszásáról, az Ifjúsági Ház elkótyavetyéléséről, vagy egy műalkotás feldarabolásáról. Persze mindenki sejtheti, hogy ennek az egésznek az a prózai oka, hogy az egri polgármester nevében kommunikáló fideszes propaganda stáb sokkal állatiasabb kiképzést kapott. Ez persze nem csökkenti a polgármester felelősségét, sőt.
Reformfideszesek?
És akkor itt értünk el 2026. legérdekesebb kérdéséhez, Vágner polgármester úr őszinte sirámához, hogy a kevésbé kontraszelektált holdudvara a kormánypártnak most kísértetiesen ugyanazzal a dilemmával néz szembe, mint a reformkommunisták '89 tájékán. Már sokkal jobban értenek a közigazgatás működtetéséhez, mint az utcáról betóduló hőbörgő ellenzékiek, de homlokukon a skarlát betű. A késői kádár-rendszer reformkommunistái akkor készségesen hátra léptek. Most viszont úgy tesznek a kicsit is mérsékelt vidéki fideszes politikusok, hogy nekik semmi közük a pártjuk tevékenységéhez, ők saját jogon is rátermett zsenik.
Olyan mélyen elhiszik saját pártellenes propagandájukat, hogy magukra, valami dolgok felett lebegő entitásként gondolnak. Pedig, ha valaki egy politikai közösséghez tartozik, akkor annak az értékrendjét is mellére tűzi. A pártjelvény azonosító, és bizony, ha ma valaki fideszes, akkor ő Németh Szilárd, Kósa Lajos, Rogán Antal, Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc. Ő Rák Sándorné, Marika, egy hatvanpusztai zebratartó tahó, egy gyerekek erőszakolását eltussoló, kegyetlen, embertelen, tolvaj rezsim képviselője. Ezért jó, ha vannak pártok, mert akkor a képviselőit a társadalom be tudja azonosítani a jelvényük alapján, és egyből felismeri, hogy miféle lénnyel áll szemben.
És ez még akkor is így van, ha egyébként a környezete azt tudja róla, hogy alapvetően egy tisztességes, a közösség érdekeiért sokat dolgozó ember. Ám ha magára aggatja ezeket a jelvényeket, ha egyenruhába bújik, akkor ne várja azt, hogy megkülönböztetik a rezsim verőembereitől.
Ha váltás lesz, és a sérelemekért igazságot követelnek majd sokan, akkor az igazságtétel nem képzelhető el megtorlás nélkül. És nem elképzelhetetlen, hogy az ítélkezők nem lesznek hajlandók mindenkit a saját jogán végzett tevékenysége alapján megítélni, hanem a pártjának az összes bűnét a fejére olvassák. Ha valamiért szurkolni kell, akkor az az, hogy ez a lehető legkevésbé határozza meg az új köztársaság viszonyait.
Na jó, de addig mi lesz?
Idén annyit változott a helyzet, hogy a zsarnoknak kihívója akadt. Az elkövetkezendő pár hónap arról fog szólni, hogy a kormánypárt elkeseredetten próbálja bizonygatni, hogy a döntés élet vagy halál kérdése, mert mind elpusztulunk az ukrán fronton, éhen fagyunk, mint a németek, felkoncolják, megerőszakolják asszonyainkat, gyerekeinket a migránsok, a pénzecskénk meg arany budiban végzi Kijevben. Az orbáni alternatíva az idiokrácia debil folytatása, a suttyóság karneválja, a vízben oldódó napi gyűlölet tabletta, hogy azért másnak sokkal szarabb, és egyébként is tudjuk, hogy ki miatt döglik a legyünk. Napi szinten érkezik újracsomagolva a tahógráf által sokszorosított, kanyarban előzve repülőrajtoló gyorsnaszád szüntelen elrugaszkodása, a világ más idiótáinak csodálata mellett.
Tudomásul kell vennünk, hogy mindenkinek minden sokkal jobb, akinek meg mégsem, azzal valami komoly baj van, úgyhogy jobb lesz, ha hallgat.
Szembesülni fogunk azzal, hogy Egerben is „szolgálatba” lesznek helyezve az űrhajósok, a sportemberek, kegyencek és kegyetlenek. Harcolni fognak éjjel-nappal, minden hullámhosszon. Cukorral és korbáccsal járnak-kelnek az üzenőfalakon.
A másik alternatíva az "elég volt"
Az "elég volt", pedig nem egy szofisztikált hozzáállás, egyszerűen arról szól, hogy a kátyúból tök mindegy, hogy előre vagy hátra mozgatva szabadítja ki az életét az, aki úgy érzi, hogy beleszorították egy aljas, hülye, kitalált világ poklába. A jelennel való torkiglétben nem fog azzal foglalkozni, hogy ha ennek vége lesz, akkor vajon akinek a segítségével kiszabadult, az egyébként tangát hord, régebben maga is kátyukat ásott, vagy éppen klerikális madárijesztőnek maszkírozza magát. Csak ez érjen véget.
A sokaság nem Magyar Péter víziója miatt fog a Tiszára szavazni,
hanem Orbán Viktor valósága miatt.
Senki nem gondolta volna, hogy Orbán Viktort a saját módszereivel lehet legyőzni, márpedig Magyar Péter bebizonyította, hogy minden ellenkező elképzelés alaptalan, és igenis működik az orbáni retorika és hatalomtechnológia Orbán Viktor ellen is. Bosszantó. Ehhez persze az kellett, hogy a magyar társadalmat évtizedekig kondicionálják az idiokráciára. Az Orbán-rendszer saját maga ásta meg a sírját saját rajongói infantilizálásával. Már csak a haja és a körme nő, az persze nem kizárt, hogy még sokáig.
A stafétabot nem kézigránát. Jó esetben.
1990-ben, az akkori Tanács Békési József vezetésével kereste a kapcsolatot az ellenzékkel. Bevonta őket a döntések előkészítésének folyamatába, az ellenzéki kerekasztal képviselői ott ültek a VB-üléseken, egyszóval készült arra, hogy amennyire lehet, ne vaddisznók vegyék át a város irányítását, hanem olyanok, akik nem csak forradalmi dúlást tudnak elképzelni, hanem látják, hogy milyen jellegű munka folyik egy ilyen hivatalban. Semmilyen jutalmat, elismerést ezért nem várt, és nem is kapott az akkori vezetés. Úgy érezték, hogy ez a természetes, de ennek köszönhetően a rendszerváltást követő évtizedben Eger a helyi közigazgatás mintavárosa lett. Politikailag zűrös, de társadalmilag kiegyensúlyozott vezetéssel, aminek oka az volt, hogy elviselhető hangnem uralkodott a teremben, és mindenki megvetette az öncélú konfliktusokat. Amikor leváltották Ringelhann Györgyöt, akkor Nagy Imre javasolta, hogy legyen a város díszpolgára. Amikor leváltották Nagy Imrét a polgármesteri posztról, akkor Habis Lászlóval normális viszonyban politizáltak egy testületben, senkiben nem merült fel, hogy ez egy lehetetlen dolog lenne.
A sajnálatosan mindig csonkán idézett Bibó szöveg így szól: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” 2026. választása nem kevesebbről szól, mint arról, hogy folytatjuk-e mindennapi félelmeinket, hagyjuk-e magunkat paráztatni, hogy együtt éljünk az abból fakadó frusztrációval és agresszivitással, vagy demokraták leszünk.
Na, itt azért, az évszázadok óta verseny-sátántangózó népnél felmerül egy kis kétség.
