Bezárt a frissen nyitott bélapátfalvai apátság, de nem is baj

Kinyitották, de bezárt Fotó: egriszin.hu

Bezárták a nemrég megnyitott bélapátfalvai ciszterci kolostort. A hosszú és csaknem 2.5 milliárd közpénbe kerülő felújítás-újjáépítést követő rövid időszakban látogatható volt a templom, amit az egri érsek fel is szentelt. Aztán kiderült, hogy nincs használatbavételi engedély. Sem az örökségvédelmi, sem a vízügyi hatóság nem engedélyezte a használatot.
Az Egri Szín korábban beszélgetett az akkori állami főépítésszel, aki elmondta, hogy egyszerűen átléptek rajta, amikor "akadékoskodott" amiatt, hogy oda nem illő, soha nem létezett épületekkel (fogadóépület, újabb templomszerű nagyterem...) nyomták el a kolostor impozáns romjait.
Aztán végre megnyílt a templom, és egyik elsőként vettük meg a belépőt, amiért örök élményt kaptunk az eligazítótáblamentes, faluház-kategóriájú provinciális attrakció menedzsmentről. A végén még a templomba is bezártak minket egy csomó gyerekkel együtt, akikre azért reteszelték rá a kaput, nehogy kiszökjenek a miséről.

A hatósági bezárás jó esélyt kínál arra, hogy az egyház kitalálja, hogy egy közpénz milliárdokért valóban mesterien felújított kolostort és annak történetét hogyan is kellene bemutatni a közönségnek. A közösségnek meg jó esélyt arra, hogy értékelje, hogy mit okoz, ha közpénzmilliárdokat öntenek kegyenceknek, akik ötlet híján megpróbálják “eltapsolni” a bőséges mannát. Így történt meg, hogy egy telken belül elkészült a magyar műemlékvédelem egyik legcsodálatosabb felújítása és a legócskább fogadóközpontja, valamint a leglelketlenebb, élmény-nélküli “múzeuma”.

Régóta vártuk, hogy látogatható legyen az apátság, ismertük a járást, és már az elhúzódó építkezés alatt is fel-felkerestük a helyet, hogy kifürkésszük, vajon milyen lesz. Tudtuk, hogy kellett kivitelezőt váltani, hogy gavalléros lesz a végeredmény. Mást nem, mert már az építkezés alatt sem lehetett tudni, hogy pontosan mi épül és mikorra. A kommunikáció ellentmondó volt. Amikor felszentelték, megint csak potyára mentünk el megnézni, mert persze, hogy nem nyílt meg. Aztán egyszercsak jött a hír, hogy már látogatható. Már az odavezető úton is feltűnő volt, hogy gyakorlatilag semmilyen tábla nem jelzi, hogy itt a 13. századi román kori építészet, Magyarországon legéppebben megmaradt emléke felé közeledünk. Szerencsére tudtuk az utat. Aztán az apátságnál mint Odüsszeusz bolyongani kezdtünk, mert sehol egy tábla, egy térkép. A templom zárva. Visszamentünk a korábban már említett fogadóépülethez, ahol mondták, hogy majd jön egy gyerekcsoport, és akkor meg tudjuk nézni a templomot. A belépő egy előadást is tartalmaz, amiben elmondják a templom történetét.

Rittyentettek oda még ezt-azt Fotó: egriszin.hu

A fogadóépületben biztonsági őr, komoly személyzet és egy menedékház büfékínálata társaságában vártuk a nyilván késő csoportot. Aztán minden jóra fordult. Megjöttek a gyerekek, a biztonsági őr kikulcsolta a templomot, amely pőre ürességében is lenyűgöző, meghallgattuk az idegenvezető hölgy visszhangját, amiből egy szót nem értettünk, majd próbáltunk elmenekülni, de ránkzárták a templomot. Végül a gyerekek felügyelője engedett ki méltatlankodva, hogy naná, hogy bezárták, mert mise lesz a lurkóknak.

Az egyetlen információs tábla egy A4-es lap volt, hogy a WC használata 300 Ft, de szerencsére semmilyen vécésnéni nem ült az erdő közepén, úgyhogy bepotyáztuk a pisilést. Bár négyen 10.000-et fizettünk az élménytorzóért, minden fillér megérte. Igaz, akkor még nem sejtettük, hogy a hatóságok nem is adtak használatbavételi engedélyt.

Az egyház szerint ezek a kifogások hamarosan kezelhetők lesznek. Az örökségvédelem a barokk szószék múzeumba helyezését, és az orgona visszatelepítését várja el, míg a vízügy – és ezt csak a helyiek elmondásából lehet tudni – a bükki karszt védelme miatt aggódik, ugyanis ha tényleg bekövetkezne az a túristaroham, amit az indikátorok sejtettnek, akkor a kiépítetlen parkoló miatt a lényegében az erdőben parkoló autók veszélyeztetik a vízbázist.

Amíg ezeket a hiányosságokat rendberakják, elképzelhető, hogy talán akdna arra is forrás, hogy egy szakembert alkalmazzanak, aki képes “felhasználói élménnyé” alakítani a milliárdokat. Aki nem találja fel a melegvizet, csak egységes megjelenésű magyarázótáblákkal, vizualizációval bemutatja, hogy kik is voltak azok a ciszterek, miért építettek kolostort, hova és miért tűntek el. Aki kialakítja azokat a látogatói folyamatokat, amelyeket ilyenkor kialakítani szokás. Ha meg nem megy, akkor irány Róma, ahol már csináltak ilyet. Meg persze azt is jó lenne ábrázolni, hogy az adófizetők milliárdjai hogyan hasznosultak.