A felelősök mutogatnak, lapítanak
Elherdált bérlakásrendszer Egerben
2026.09.22.13:56
A városnak 800 darab bérlakása van. Ebből mindössze 30(!) darab a valóban szociális célú. Száz(!) üresen áll, és 200-an várnak lakásra. Gyakorlatilag évek óta leállt a bérleti szerződések kötése, viszont az üres lakásokat gyorsuló ütemben adja el az önkormányzat. Erre úgymond jó oka van, mert lelakott, lepusztult ingatlanokról van szó. A kérdés, már csak az, hogy aki megveszi, az vajon tényleg a veszteségre hajt-e, vagy egyszerűen csak az EVAT Zrt, a város vagyonkezelő cége és törzsháza alkalmatlan a vagyonkezelésre, a politikusok meg a helyzet átlátására? Közben tehetős emberek bérelnek havi néhány tízezer forintért városi ingatlanokat. A kérdésben mindenki hárít és másra mutogat. Abban értenek csak egyet, hogy kellene valamit, valamikor, valakinek csinálni. Addig meg majd elleszünk.
Befagyott a bérlakásrendszer. Lassan húszéves rendelet szabályozza a bérlakások bérleti díjait. A polgármester úr közlése szerint a város egyik előkelő negyedében, a Hajdú-hegyen egy 50 négyzetméteres lakásért 70 ezer forintot fizetnek, a lakótelepi lakásoknál a havi 20 ezer forintos bérleti díj is létező valóság. „A lakbérekből származó bevételek ugyanis az ingatlanok működtetéséhez és bérbeadásához szükséges költségeket sem fedezik. A szükséges karbantartások és állagmegóvási munkák költségeit más közszolgáltatásoktól vonják el a forrásokat. Emiatt a lakásállomány állapota folyamatosan romlik, azaz a város számára jelentős vagyonvesztést jelentett a korábbi években.” – írja Vágner Ákos polgármester úr. Ezzel csak annyi a gond, ha ez így lenne, akkor nem pusztultak volna le a lakások, mármint, ha más területekről vonta volna el a város a karbantartási költségeket.
A város vagyonkezelő cége, az EVAT, egyszerűen hagyta lerohadni a problémás vagyonelemeket. Ellenzéki önkormányzati képviselők szerint a cég inkább propagandára, politikai megrendelések kiszolgálására, a saját menedzsmentjének bőkezű működésére költötte a pénzt. Sőt, az is megesett Huszti Péter (Civil Közéleti Egyesület) önkormányzati képviselő szerint, hogy „Olyan ingatlanokat is eladnak, amelyek lakhatóak, vagy amelyek ésszerű ráfordítással felújíthatók lennének. Volt olyan is, amelyet éppen az önkormányzat újított fel, majd mégis értékesítésre került….Közben pedig olyan magas jövedelmű emberek is élnek kedvezményes önkormányzati lakásokban, akiknek a jövedelmi helyzete alapján erre nyilvánvalóan nincs szükségük. Havi 500 ezer forintos jövedelem mellett 40 ezer forintos önkormányzati lakbér? Közel egymilliós jövedelem mellett 90 ezer forintos lakbér?”
A polgármester pedig a gazdaságosan fel nem újítható ingatlanok eladása mellett ekként érvel: „Az is látható volt az elmúlt időszakban, hogy számos önkormányzati lakást eladott vagy kínál eladásra a város. Ennek egyszerű oka van: ezek olyan ingatlanok, amelyek renoválására nincs forrás, üresen állva pedig csak tovább pusztulnának – hosszabb távon így nagyobb veszteséget jelentettek volna, ezért döntöttünk értékesítésük mellett. Az eladásokból befolyó összeg emellett a város működési hiányának fedezéséhez is hozzájárult.”
Értsük jól. A bérlő kiköltözik, hátrahagyva a lepusztult lakást. Az tovább pusztul üresen, majd a város eladja, hogy a saját működési kiadásaiba forgassa a vételárat. Így lesz a bérlakásból, mondjuk borfesztivál, vagy propagandakiadvány. De lehet, hogy szemétszállítás, esetleg a pont ebből a lakásból kitett hajléktalanokat „kezelő” közterületi akciócsoport. De ízlelgessük tovább ezt a gazdaságosan fel nem újítható ingatlan-kérdést. Ha a város el tudja adni, akkor az azt jelenti, hogy van rá vevő. A vevő valamiért azt gondolhatja, hogy ez neki jó lesz így lerohadva, de valószínűbb, hogy inkább felújítja. Valószínűleg azért vette meg, mert szerinte ez a lakás a vételárral együtt is felújítható, és még így is jól jár. Vagy tele van a város szánalomból és karitatív megfontolásból lepusztult lakásokat vásárló szamaritánusokkal. Természetesen valóban létezhetnek olyan lakások, amiket jobb eladni, mert egyszerűen a portfólióba nem illenek bele, vagy drágán kezelhetők, túl jó helyen vannak ahhoz, hogy szociális bérlakások legyenek, és az árukból legalább két másik jó minőségű lakást lehet venni stb. Itt azonban nem az a helyzet, hanem leplezetlenül érvényesül az a vagyonvesztési, herdálási politika, amit az „ingatlanból működést” gondolkodás fémjelez. (Ifjúsági Ház, üzletek eladása) Ebben az összefüggésben még szó sincs a szociális lakhatási kérdésekről, ez még csak színtiszta vagyongazdálkodás. Hogy vagyonból működés lesz, a múltból jelen és soha nem jövő.
Vágner Ákos polgármester bemutatja a lelakott lakást
Egerben nem lakhatási válság van, hanem szociális válság. Az emberek nem tudják kifizetni az amúgy egyáltalán nem irreális lakbéreket. (Nem irreális, mert ha kiszámoljuk, hogy mennyinek kellene lennie reálisan egy albérleti díjnak, akkor igencsak alatta van az átlag.) És nemcsak Egerben, hanem Magyarországon. A városban Domán Dániel önkormányzati képviselő 2024-es posztja szerint cca. 5000 lakás áll üresen. Ennek egy része nyilván olyan állapotú, hogy nem lakható, egy része csupán pillanatnyilag üres, mert a lakáspiacon vagy bérlőre vagy vevőre vár. És gyaníthatóan a jelentős hányad egyszerűen befektetési céllal vásárolt, a Fidesz agyatlan ingatlantámogatásaiból épített-vásárolt sokadik „befektetési célú” lakás, amit nem akarnak hasznosítani, mert azzal csak a macera van, viszont szépen emelkedik az értéke, költsége minimális. Mert hogy nincs vagyonadó, az ingatlanadó jelképes. Egészen biztosan, hogy sok a valójában lakott, albérletbe adott, vagy „Zimmer Feri” hasznosítású lakás is. Ha minden lakható lakás elérhető lenne, akkor biztosan kielégítené a keresletet. Merthogy a matek sehogy sem akar kijönni, hogy dinamikusan emelkedik a lakások száma Egerben, miközben ugyanilyen dinamikusan fogy a lakosság, akkor miért nincs hol lakni?
Az is biztos, hogy a rengeteg nemzetközi megoldás mellett már hazai példák is szép számban vannak arra, hogy egy önkormányzat, akár a helyi egyetemmel összefogva lakásügynökséget üzemeltet. Ennek lényege, hogy az ügynökség átvállalja a bérbeadótól a háziúri terheket, karbantart, garantálja a bérbeadást (akkor is fizet, ha nincs bérlő), bebútoroz, ha kell, stb. Egy kicsit a piaci ár alatt dolgozik, de hosszú távú és kiszámítható mind a vevő, mind a kiadó számára. A lakásügynökség jó esetben nonprofit szervezet.
Teljesen új szemlélet, teljesen új megoldások kellenek ennek a kérdésnek a megoldására, mert itt a hal a fejétől a farkáig bűzlik. Persze félő, hogy az EU-s milliárdok megint olyan „vagyonkezelőkhöz” ömlenek majd, akik pl. a laktanyába képzelnek jó sok bérlakást, és a régi, jól bevált mechanizmusaik alapján fogják majd azokat kezelni.
A helyzet az, hogy az ezzel megbízott cég egyszerűen nem tartotta karban a bérlakásokat, nem ellenőrizte a bérlők viselkedését, állagmegóvási kötelezettségüket.
A város vagyonkezelő cége, az EVAT, egyszerűen hagyta lerohadni a problémás vagyonelemeket. Ellenzéki önkormányzati képviselők szerint a cég inkább propagandára, politikai megrendelések kiszolgálására, a saját menedzsmentjének bőkezű működésére költötte a pénzt. Sőt, az is megesett Huszti Péter (Civil Közéleti Egyesület) önkormányzati képviselő szerint, hogy „Olyan ingatlanokat is eladnak, amelyek lakhatóak, vagy amelyek ésszerű ráfordítással felújíthatók lennének. Volt olyan is, amelyet éppen az önkormányzat újított fel, majd mégis értékesítésre került….Közben pedig olyan magas jövedelmű emberek is élnek kedvezményes önkormányzati lakásokban, akiknek a jövedelmi helyzete alapján erre nyilvánvalóan nincs szükségük. Havi 500 ezer forintos jövedelem mellett 40 ezer forintos önkormányzati lakbér? Közel egymilliós jövedelem mellett 90 ezer forintos lakbér?”
A polgármester pedig a gazdaságosan fel nem újítható ingatlanok eladása mellett ekként érvel: „Az is látható volt az elmúlt időszakban, hogy számos önkormányzati lakást eladott vagy kínál eladásra a város. Ennek egyszerű oka van: ezek olyan ingatlanok, amelyek renoválására nincs forrás, üresen állva pedig csak tovább pusztulnának – hosszabb távon így nagyobb veszteséget jelentettek volna, ezért döntöttünk értékesítésük mellett. Az eladásokból befolyó összeg emellett a város működési hiányának fedezéséhez is hozzájárult.”
Értsük jól. A bérlő kiköltözik, hátrahagyva a lepusztult lakást. Az tovább pusztul üresen, majd a város eladja, hogy a saját működési kiadásaiba forgassa a vételárat. Így lesz a bérlakásból, mondjuk borfesztivál, vagy propagandakiadvány. De lehet, hogy szemétszállítás, esetleg a pont ebből a lakásból kitett hajléktalanokat „kezelő” közterületi akciócsoport. De ízlelgessük tovább ezt a gazdaságosan fel nem újítható ingatlan-kérdést. Ha a város el tudja adni, akkor az azt jelenti, hogy van rá vevő. A vevő valamiért azt gondolhatja, hogy ez neki jó lesz így lerohadva, de valószínűbb, hogy inkább felújítja. Valószínűleg azért vette meg, mert szerinte ez a lakás a vételárral együtt is felújítható, és még így is jól jár. Vagy tele van a város szánalomból és karitatív megfontolásból lepusztult lakásokat vásárló szamaritánusokkal. Természetesen valóban létezhetnek olyan lakások, amiket jobb eladni, mert egyszerűen a portfólióba nem illenek bele, vagy drágán kezelhetők, túl jó helyen vannak ahhoz, hogy szociális bérlakások legyenek, és az árukból legalább két másik jó minőségű lakást lehet venni stb. Itt azonban nem az a helyzet, hanem leplezetlenül érvényesül az a vagyonvesztési, herdálási politika, amit az „ingatlanból működést” gondolkodás fémjelez. (Ifjúsági Ház, üzletek eladása) Ebben az összefüggésben még szó sincs a szociális lakhatási kérdésekről, ez még csak színtiszta vagyongazdálkodás. Hogy vagyonból működés lesz, a múltból jelen és soha nem jövő.
A lakhatási válság
Egerben nem lakhatási válság van, hanem szociális válság. Az emberek nem tudják kifizetni az amúgy egyáltalán nem irreális lakbéreket. (Nem irreális, mert ha kiszámoljuk, hogy mennyinek kellene lennie reálisan egy albérleti díjnak, akkor igencsak alatta van az átlag.) És nemcsak Egerben, hanem Magyarországon. A városban Domán Dániel önkormányzati képviselő 2024-es posztja szerint cca. 5000 lakás áll üresen. Ennek egy része nyilván olyan állapotú, hogy nem lakható, egy része csupán pillanatnyilag üres, mert a lakáspiacon vagy bérlőre vagy vevőre vár. És gyaníthatóan a jelentős hányad egyszerűen befektetési céllal vásárolt, a Fidesz agyatlan ingatlantámogatásaiból épített-vásárolt sokadik „befektetési célú” lakás, amit nem akarnak hasznosítani, mert azzal csak a macera van, viszont szépen emelkedik az értéke, költsége minimális. Mert hogy nincs vagyonadó, az ingatlanadó jelképes. Egészen biztosan, hogy sok a valójában lakott, albérletbe adott, vagy „Zimmer Feri” hasznosítású lakás is. Ha minden lakható lakás elérhető lenne, akkor biztosan kielégítené a keresletet. Merthogy a matek sehogy sem akar kijönni, hogy dinamikusan emelkedik a lakások száma Egerben, miközben ugyanilyen dinamikusan fogy a lakosság, akkor miért nincs hol lakni?
Az is biztos, hogy a rengeteg nemzetközi megoldás mellett már hazai példák is szép számban vannak arra, hogy egy önkormányzat, akár a helyi egyetemmel összefogva lakásügynökséget üzemeltet. Ennek lényege, hogy az ügynökség átvállalja a bérbeadótól a háziúri terheket, karbantart, garantálja a bérbeadást (akkor is fizet, ha nincs bérlő), bebútoroz, ha kell, stb. Egy kicsit a piaci ár alatt dolgozik, de hosszú távú és kiszámítható mind a vevő, mind a kiadó számára. A lakásügynökség jó esetben nonprofit szervezet.
Teljesen új szemlélet, teljesen új megoldások kellenek ennek a kérdésnek a megoldására, mert itt a hal a fejétől a farkáig bűzlik. Persze félő, hogy az EU-s milliárdok megint olyan „vagyonkezelőkhöz” ömlenek majd, akik pl. a laktanyába képzelnek jó sok bérlakást, és a régi, jól bevált mechanizmusaik alapján fogják majd azokat kezelni.
